Sosem értettem, miért kell az utcai autóknál egyre feljebb srófolni
a teljesítményt.
Kevés a vesedonor? Focusban eddig a 215 lovas RS volt a
legerősebb modell, az ST csak 170 lovas volt, de most itt a 2,5-ös,
soros öthengeres turbómotoros új ST, á la Volvo. A tulajdonságlistához
tartozik még a teljesítmény, amit mindenki, akiknek elárultam,
egyhangúan méltatlanul kevésnek talált. 225 LE egy ilyen motortól? Hát,
igen. Bár hiába lenne több, még ezt sem tudja az útra vinni.
A tavaly tél eleji
bemutatón már
elcsodálkoztunk rajta.
A formája, a külső módosítások a szpojlerezésen a mezei Focushoz
képest mind nagyon jól sikerültek. A kétféle speciális színből csak
ezt a narancsosat láttam - Electric Orange -, de teljesen kész vagyok
tőle. Meg mindenki más is, aki látta elsuhanni. Abból gondolom, hogy
mindenki utánafordult az utcán meg a buszmegállókban. Idegenek nem
jöttek oda beszélgetni, mint a
Prowlernél, de ha
ennek is szabadon állnának az első kerekei, tutira jöttek volna.
Szóval ebben a színben
állítólag mindössze 1000 darab készül az ST-ből. Mivel láttam,
mennyire népszerű - és a Performance Blue után ez csak a második
legnépszerűbb szín -, ez nekem egy újabb érthetetlen marketingfogás.
Miért nem lehet többet csinálni, ha lenne rá kereslet... Vagy nem
lenne? Ők tudják.
A másik, amit nem értek, a rajtprogram. Minek egy utcai autóba
rajtprogram? Marketing? Az lehet, mert ahogy az ilyen marketingdolgok
lenni szoktak, ez sem ér semmit. Elmondom a használat menetét. Állunk a
piros lámpánál, és megkívánjuk a mellettünk álló akármilyen,
mindenestre a miénknél gyengébbnek látszó autó skalpját. Kuplung be,
egyes, kézifék behúz, és padlógáz. Ekkor a rajtelektronika 3500-as
fordulaton tartja a motort. A kézit akár ki is engedhetjük, és zöldnél
leszállunk a kuplungról. A motor meg azt mondja böhhhh, ránt egyet,
majd újabb böhhh, és szép lassan megindul, majd elkezd húzni. Ezután
már mindent úgy csinálunk, mint máskor.
Többszöri próbálkozás után is ugyanez zajlott le. Arra gondolok,
hogy talán nem 3500-nál lesz a nyomatékcsúcs, ami megindíthatná az
autót. De a műszaki adatoknál már 1600-tól írják... Ja, hát azt is a
marketingesek írták. Nem akarnám alapvetően bántani az ST-t, mert
nagyon tetszik, és jól autózható, de
rajtelektronika helyett inkább rakhattak volna bele sperrdiffit.
Mert ha rendesen rajtolunk vele, elektronika nélkül, akkor bizony
kapar, és egyhelyben áll.
No, meg kanyarban sem lenne utolsó, ha a tehermentesülő kerék nem
pörögne ki, vagyis nem az ESP tartaná az úton a kocsit. Ezeket a
problémákat a sperr valamennyire megoldaná, de lehet, hogy sokkal
drágább, és akkor az ST túllépné a 7 milliós árhatárt. Mert most így
ötezer forinttal még alatta van. Már megint a marketingnél tartunk.
Régebben a sportkocsik születését az FIA szabályai kényszerítették
ki, most meg a PR.
Escort Cosworh vs Focus ST
Arra gondoltam, mit szólna egy ilyen Focus ST,
ha a Ford korábbi csúcsa, egy Escort Cosworth mellett
kellene bizonyítania. Jó, tudom, az 4x4, ez meg csak elöl
kapar, de cserébe annak csak kétliteres a motorja, ennek meg
2,5-ös, és mindkettő turbós. Viszont mégis a kisebb az erősebb,
muhaha. Hát igen, régebben születtek olyan autók, amik még ma
is felborzolják a szőrt a karomon. Megkérdeztem hát Hlinka
Karcsi barátomat - aki ortodox fordosnak számít korábbi Escort
RS és jelenlegi Cossie autói miatt -, mi a véleménye.
Autózott a Focussal egy kicsit, majd mesélt:
"Lényegesen gyengébb, mint az én autóm, tolja az orrát, de
nem is vártam mást. Nem tudom hasonlítani még a korábbi
RS-emhez sem, teljesen másképp viselkedik. A kormányt
kényelmesre állítva nem látom a műszerek felső részét, ami
eléggé zavar. A másik, ami zavaró nekem, hogy a váltókar nem
közvetlenül a váltóba megy, hanem a bowdenes mechanizmuson
keresztül kapcsol, így elveszik az a karcos érzés, ami egy
sportautónál lényeges. Észrevettem még, hogy magas fordulaton
csökken a turbónyomás, valószínűleg kisméretű a turbó.
Gondolom, az élettartam miatt.
Jól gyorsul, nem vitás, viszont nagyon billegős a
karosszéria, és fékezéskor ki-kitör a fara, nagyon kell
figyelni kanyarban. Mindemellett nagyon szép a formája, a
színe, és a belső is tetszik. De nem cserélném el a Cossie-ra,
talán még az RS-t sem adtam volna oda érte. Aki ilyet vesz,
annak majd sokat kell gyakorolnia vele a közlekedést, ha nem
akar bajt."
Rájöttem, hogy ha nem akarnák nagyon versenyautónak beállítani, nem
kötözködnék ennyire. Ha meg még azt sem mondanák, hogy sportkocsi, még
jobban kedvelném.
Mert erős kupénak elmegy. Mondom sokadszor: a külseje nagyon
tetszik, és belül is jól érzem magam. A Batman-üléseknél szebbet régóta
nem láttam, bár az oldaltámaszuk feleslegesen magasra húzódik. Ha már
ebben is a sportosságot erőltetik, elég lett volna alacsonyabban
hagyni, és akkor nem lenne útban váltáskor, felül meg elférne a
válltámasz, ami most nincs. Kíváncsi vagyok, mikor veszik észre a
marketingesek, hogy létezik sisaktámaszos sportülés az igazi
versenyautókban, meg HANS.
Szóval a Batman, alubetét és a kiegészítő műszerek a műszerfal
tetején (ami gondolom, hamarosan gyárilag flokkolva jön ki), mind-mind
a sportosságot sugallják. Ami az
ültetéssel, a nagy kerekekkel, a dupla kipufogóval meg ezzel a
gyenge-erős motorral - és a húzós fogyasztással - össze is áll
valamennyire. De könyörgök, azért még ne essünk hasra: a kategóriában
ennél erősebbek vannak.
A nagy kerekek az alacsony oldalfalú gumikkal (225/40 R18) pattogós
menetet sugallnak, de a lengéscsillapítókkal ennek utánaállítottak,
mert
van annyira komfortos, hogy nem érezni az úthibákat.
Valószínűleg innen eredhet a billegés és a fékezéskor jelentkező
bizonytalanság. Ez a jelenség, valamint a hatalmas csomagtartó és a két
személynek teljes értékű hátsó üléssor - ahol hárman is elférni - arról
árulkodik, hogy akár mindennapos használatra szánják, nem
második-harmadik
autónak, amit csak szép időben, hétvégén vesz elő a tulaj.
A szerző értékelése
boxeres, amit bár a műszerfalba vezetett csövön keresztül még
jobban hallani, még mindig lehetne hangosabb. Mindene tetszik, de
nekem csak második-harmadik autónak kellene. Annak viszont kevés
minden téren.
További cikkeink
