Átlagbajnok

Volkswagen Golf IV. 1.4 - 2000

2000.11.15. 10:30
Kapcsolódó cikkek (1)
Sokféle bajnok létezik. A százméteres síkfutást kigyúrt atléták nyerik, a súlyemelés az egybeszabott vasgyúrók sportja, a magasugrás a vékony langaléták terepe. A szériakocsik közt is létezik bajnok, melyet a vásárlók választanak: a legkelendőbb autók versenyében hosszú idő óta a Volkswagen Golf az éllovas.
 
   
     

Érdekes feladat egy ilyen népszerű autót kipróbálni. Az ember oldalát rögtön furdalni kezdi a kíváncsiság, hogyan lehet ennyi - nyilván nagyon különböző - embernek megfelelni. Mi egy piros, ötajtós egynégyes példány révén kerestük a választ.

A Golf IV. generációjának komoly feladat jutott: folytatnia kellett elődei sikerét. Ennek érdekében a tervezők igyekeztek megtartani az előző sorozat karakterét, ugyanakkor igyekeztek valami újat csempészni a korábbi sablonokba. Az autó összetéveszthetetlenül Golf: a visszafogott, egyszerű, már-már unalomig ismert túracipő-forma köszön vissza, amely nem kelt szélsőséges érzelmeket, inkább megbízhatóságot sugall.

Jellemző, hogy a tesztautó alig tűnt ki a belvárosban parkoló autók közül. Néhány részlet azonban kellően feldobja az összhatást: a hatalmas sárhányóívek, és az S alakba hajló C oszlop egész fotogénné teszik az autót, létezik olyan szög, ahonnan a Golf csaknem dögösen néz ki.

 
   
  

A Golf belső tere hűen követi a lemezek ívein megismert lelki világot. A tesztautó belsejét fekete műanyag elemek, és kellemes tapintású, szürke szövetkárpitok uralták. A műszerfalról a szabványos Volkswagen megoldások köszönnek vissza: a műszeregység nagy részén a sebességmérő és a fordulatszámmérő osztozik, a fekete hátteret csak a piros mutatók törik meg.

Elsőre kifejezetten idegesítő a műszerek esti megvilágítása, amely intenzív kék fényével régi neonfeliratokat idéz. A túlzott rendezettséget egy-két apróság hivatott megtörni, mint a golflabdára emlékeztető váltógomb, és a fémszínű kilincsek. Mindez épp csak arra elég, hogy az utasok bele ne pusztuljanak az unalomba. Ugyanakkor van a Golf belvilágának egy hatalmas előnye sok kategóriatársával szemben: sehol nem lóg ki a lóláb.

 
   
     

Nincsenek rosszul eldolgozott illesztések, az anyagok masszív, jó minőségű hatást keltenek, nincsenek misztikusan zörgő alkatrészek. Az autó helykínálatára talán a kielégítő szó illik leginkább. Négy átlagos felnőtt kényelmesen utazhat az autóban, a forgalmi engedélyben szereplő ötös szám azonban inkább csak gyermekek esetén tűnik igaznak.

Ha már elhelyezkedtünk a kellemes tartású ülésekben, beállítottuk a megfelelő testhelyzetet, és becsatoltuk a biztonsági övet, jöhet a lényeg. A kezelőszervek használat közben jól kézre esnek, a váltó pontos, a kormány kellemes fogású, egyedül a pedálok közelsége zavaró: erőteljes fékezéskor eleinte könnyű a cipő szélével kövér gázfröccsöt adni.

 
   
  

Az alapmotor 75 lóereje nem tűnik soknak a több mint egy tonnás karosszériához, de az autó ebben a versenyszámban mégis tartogat néhány meglepetést. Az alap-Golf leginkább városban érzi jól magát. A motor ereje itt még bőven elég, a röviden áttételezett, precíz váltó, és a jól eltalált kormányáttétel kellemes partnerré teszik az autót a nagy forgalomban való manőverezéshez.

Még országúton is elfogadható teljesítményt nyújt a Golf, bár itt már kicsit gyanús, hogy a megengedett sebesség kihasználásakor az elviselhető zajszint fenntartásához ötösbe kell kapcsolni. Az igazi csalódást azonban az autópálya okozza: 120 km/h körül húzódik a határ, ahonnan érezhetően elkezd fogyni a lendület, és ennél a sebességnél már a kormánymű sem szolgáltat elegendő visszajelzést.

 
   
     

Az elszánt gyorshajtók ráadásul kénytelenek együtt élni a motor magasabb fordulaton jelentkező, kellemetlenül hangos hörgésével, ami hosszabb távon borzalmasan idegesítő lehet. A 171 km/h-s végsebesség éppen ezért inkább elméleti érték, kipróbálásához jókora elszántság, és egy pár jó füldugó szükséges.

Sajnos az egyébként kényelmes, és kellően stabil futómű eléggé rosszul viseli a magyar utak minőségét, az M7-es keresztfugáira, és a Budafoki út toldozott-foldozott aszfaltjára egyaránt zajosan válaszolt. Különösen kellemetlen lehet az alacsony hasmagasság is, főleg az egyre szaporodó fekvőrendőröket ajánlatos óvatosan megközelíteni. Az autó fékei a rövid teszt alatt végig jó partnernek bizonyultak, kellemesen adagolhatóak, és minden helyzetben biztosították a szükséges lassulást.

 
   
  

A teszt alatt vegyes üzemben, városban, és országúton használt autó nagyjából a gyári fogyasztási adatokat, száz kilométer megtételéhez úgy hét liter benzinre volt szüksége, ráadásul megelégedett a legolcsóbb, 91-es benzinnel. A viszonylag takarékos üzem azonban csak az érem egyik oldala. Az alapkivitelű Golfért úgy hárommillió forintot kell kifizetni, amihez gyakorlatilag mindent - beleértve bizonyos színű fényezéseket - külön meg kell rendelni. További érdekesség, hogy a szériafelszereltséghez tartozó indításgátló ellenére a Golf még mindig kedvelt célpontja az autótolvajoknak. Ám ha mégis sikerül megtartanunk az autót, viszonylag magas ár és az aggódás megtérül az alacsony értékvesztésben.

 
   
     

A Golf jó vétel lehet, ha valakinek fontos a jó minőség, a használhatóság, és nem szereti a feltűnést. A tesztben megemlített hátrányok nagyobb része a gyenge motornak, és az alacsony felszereltségnek köszönhető, és átlagos használat mellett egyik sem számít túl nagy hiányosságnak. De ha valaki mégis jobbat szeretne, az megnyugodhat: a Golfnak léteznek sokkal elegánsabb belső terű, dinamikusabb változatai. Számtalan más motorváltozattal rendelhető, így létezik szupertakarékos dízel, és több mint 200 lóerős sportos változat is. Tehát ha rendelkezünk a megfelelő anyagiakkal, gyakorlatilag bármilyen Golfunk lehet...

 
   
     

A Égô Ákos webszerkesztô megjegyzése:

Az autóval késô délután csempééert kellett volna rohannom. A jó pakolhatóság és a terhelt úttartás tesztelése végett hoztam ezt az áldozatot.

A teszt Golf SKY GUARD biztonsági rendszerrel volt ellátva, ami azt jelenti, hogy az autó műholdról nyomonkövethető, és a motor működése központilag blokkolható. Nagy örömömre ezt a rendszert is sikerült tesztelni. A váltógomb fölött volt egy billentyűzet, amin bepötyögtem a biztonsági kódot. Indulás helyett az autó fertelmes visításba kezdett.

Hurrá! Fél öt. A csempedíler a város másik végén ötkor zár, holnap reggel nyolckor a burkoló a segéderővel az ajtóban, és ha nem viszem a csempét, legyilkol. Kétségbeesett telefonálás a márkaképviseletnek, ahol közölték, hogy ők tiltották le az autót, mert nem vittük vissza időre. Persze kiderült, hogy adminisztrációs hiba volt, kaptam egy új kódot. Így végül az alapszéria városi dinamikáját is tesztelhettem.

A burkoló másnap befejezte a munkát.