Nem hülyének való vidék

Bemutató: Fendt 828 Vario és Horsch Maestro 8.75 CC vetőgép

2016.04.26. 06:18
Amikor lementünk Bajára, az Axiál központjába, minden hosszabb beszélgetésben szóba került a Farm című reality-műsor, ami átlagos trashprodukciónak tűnhet. Hiába tudjuk, hogy mindez csak egy díszlet az n+1-edik valóságshow-hoz, az RTL vidéken sokat veszíthetett a népszerűségéből a műsor miatt, amely szarban fetrengő, dézsában fürdő idiótaként ábrázolja a gazdálkodással foglalkozókat. Nagyon nem ilyen az élet a mezőgazdaságban.

Tény, hogy egyre kevesebben foglalkoznak földműveléssel. Ma már nem az a cél, hogy behajtsanak mindenkit a téeszbe kapálni, hanem hogy a munkát minél hatékonyabban végezzék. A kipróbált Fendt traktor napfénytetőjében GPS-antenna van, és még pár technikai trükkel a traktor két centi pontossággal szórja a magokat, méghozzá úgy, hogy legközelebb, amikor mást kell csinálni ugyanezen a táblán, tudja, melyik nyomon menjen, hogy ne tapossa ki a növényeket. Az emberek, akik ezeket a gépeket üzemeltetik és javítják, olyan körülmények között dolgoznak, ami mellett egy átlagos autós márkaszerviz putrinak tűnik, az meg külön bosszantó, hogy a gépszerelők jobban is keresnek, mint az autószerelők. Mondjuk az axiálosok alaposan meg is válogatják az embereket, 60-80 gyakornokból jó, ha hármat-négyet megtartanak. Nem túl jó az emberanyag – mondják.

Esetünkben a gép a Fendt 200-tól 1000-ig számozott palettájának a felsőbb részéből jött, a 828-as típusszámú traktor a 800-as sorozat legerősebbje. Hathengeres, 6,06 literes Deutz gyártmányú motorja van, 280 lóerős teljesítménnyel és 1217 newtonméter nyomatékkal – ehhez két turbót akasztanak rá. Brutális számok, gép (nitrogén-oxidok semlegesítésére szolgáló) Adblue-tartálya akkora, mint egy átlagautó benzintankja (50 l) és még magához tud venni 500 liter gázolajat, hogy ne kelljen gyakran kiállni – nagy munkák idején nem a traktor szaladgál a kútra, hanem a kút jön a tábla szélére.

Ami a robotpilótát illeti, a traktor nem pont úgy önvezető, ahogy azt manapság az autóknál fejlesztik: valójában egy földi rádiójelekkel feljavított GPS határozza meg a helyzetét, mivel a GPS önmagában túl pontatlan. Viszont magát a területet meg kell tanítani a gépnek. Azaz ha jön szembe egy őzike/gombászó vasorrú bába/barna maci, a traktor nem kerüli ki. Annyit tud, hogy figyelmezteti a traktorost a beállított helyen, hogy itt a sor vége, forduljon. A kikerülendő tereptárgyak helyét is előre meg kell adni neki, mint villanyoszlop és bármi más, amin nem akarunk átgázolni a tíztonnás döggel. A vicc az, hogy kormányrobotból is lehet venni utólagosat, ami természetesen olcsóbb, mint a gyári. A képeken látható Topcon cucc is ilyen, a hozzá tartozó érintőképernyőt és kormányzó egységet utólag építik be.

Természetesen a traktoros világnak is megvannak az urban legendjei. Régen ezek arról szóltak, hogy a Rába-Steigerekkel úgy szántottak, hogy beállították a kézi gázt, és a két traktoros a terület két átellenes szélén felugrott a gépre megfordulni, aztán mentek vissza az árnyékba, mígnem az egyik elaludt, és a Rába az utat is felszántotta. Nem tudom, mi igaz ebből, de a mai robotkormányzású rendszerek érzékelik, ül-e valaki a vezetőülésben. Igaz, még ilyenkor is fennáll a veszély, hogy a traktoros elalszik, így most arról terjednek a legendák, amikor a csávó behunyt, a tábla végét jelző figyelmeztetést nem állította be, úgyhogy a közeli tóból kellett kiszedni a traktort.

A körülmények tényleg adottak a nyugodt melóhoz/alváshoz, hisz tudjuk, manapság egy traktor klimatizált, s nemcsak az ülése rugózott, hanem a fülke is rugókon ül. A 828-as Fendt ezt annyival toldja meg, hogy az első futóműve szintszabályzású, de bizonyos szituációkban az első rugózás kikapcsolható, ha az kell a jobb tapadáshoz, hogy ne pattogjon el.

Mi mindig analógiákat keresünk az autós világból, és ha már, akkor a Fendt gépeket tartják a traktorvilág Mercedeseinek. Ma már minden traktorjukat, 70-től 517 lóerőig fokozatmentes erőátvitellel szerelik, amivel rettenetesen nagyot dobtak – azóta minden cég dobott piacra valami hasonlót. A lényeg, hogy a traktorosnak nem kell váltogatnia, csak nyomnia kell a gázt, de a váltások nyomatéklökései sem rángatják a hajtásláncot. Egy mondatban nehéz elmondani a működését, a lényeg, hogy a nyomatékot részben hidromotorokkal, részben mechanikus úton viszi át a rendszer, e kettő arányának variálásával jön létre a fokozatok nélküli erőátvitel.

Hogy mi értelme ennek? A gép a fejlett számítógépes vezérlésnek köszönhetően gazdaságosabban üzemeltethető, mivel választható olyan stratégia a váltóhoz, hogy igyekezzen a motor fordulatszámát tartani – így a motor üzemállapota a legjobb hatásfokú tartományban marad. De van, amikor a sebességet tartja, a Vario váltó erre gond nélkül képes. Még vonuláskor is érezni a hatását: amikor 50 körül megy az országúton a traktor, mechanikus váltóval 2000/perc vagyis a maximális fordulat táján pörög, mi a 828-assal 1600-as fordulaton cirkáltunk. Van 40 km/órára képes változata is, annak egykörös a fékrendszere, a szédítő 50-hez már kétkörös kell, a leggyorsabb változat 60-nal is eldönget. Itt viszont az is szempont, hogy milyen lassan tud menni a gép: 20 méter óránként, azaz 0,02 km/óra – ez szédületes átfogás egy erőátviteli rendszertől.

Kiss Rolandtól, az Axiál bemutatócsapatának a vezetőjétől azt akartam megtudni, ki veszi meg ezeket a drágább gépeket, elvégre az olcsó is elhúzza az ekét. Szerinte egyrészt mondjuk egy 10 százalékos üzemanyag-megtakarítás miatt bőven megérheti, másrészt azok választják, akik maguk vezetik a traktort a saját gazdaságukban. Vagy ha nem is ők maguk, de a fiuk. Mert ez tényleg földön túli érzés: a Fendt kifelé is felfoghatatlanul csendes, a fülkéjében pedig normál hangerővel lehet beszélgetni, és egy olyan időszakban, amikor tizenórákat kell eltölteni itt, ez mindennél többet érhet. A fülke körbe üveg, a vezetőüléstől jobbra a váltó-hajtás-hidraulika-robotkormány vezérlőközpont figyel.

A próbára a traktor mögé kötött Horsch Maestro vetőgépet nem töltöttük fel sem vetőmaggal, sem műtrágyával, sőt, talajfertőtlenítővel sem – bohóckodáshoz ezek túl drágák. Nem véletlen, hogy a gazdálkodók mostanában ilyen gépekkel dolgoznak. Állítólag van olyan vegyszer, amelynek litere(!) 30 ezer Ft, a vetőmagot is aranyárban mérik, hát ezért a pontosság.

Mit tud egy ilyen vetőgép? Egészen pontosan tartja a tőtávolságot, mindenhová csak egy magot pottyantva, amire nyom egy kis talajfertőtlenítőt a kisebbik tartályából. Ez arra szolgál, hogy ne eszegessék meg a kártevők a magot – korábban a magok csávázásával védekeztek ez ellen, de a méregbevonatot az EU nem annyira támogatja. A műtrágyát is csak pont oda juttatja a gép, és olyan mélységben, ahová kell – ezt is sűrített levegő szállítja, akárcsak a talajfertőtlenítőt.

A szemenkénti vetőgép trükkje, hogy a forgótárcsa lyukaiba vákuum szív fel szigorúan egyetlen magot, és ahogy forog a tárcsa, a megfelelő ponton a lesodró lesodorja a tárcsáról, a mag belepottyan a magárokba, amit a vicces nevű vetőcsoroszlya készít el. A magárokban a magmegfogó kerék éri el, hogy a mag ott is maradjon, ahová pottyantották, majd jön a két visszatömörítő kerék, ami ráhúzza a földet a magokra. A nekünk bemutatott vetőgépen nyolc kocsi volt, azaz nyolc sort tud vetni, műtrágyázással és talajfertőtlenítő granulátummal.

A 828-as traktor könnyedén húzza maga után, mi a sebességrögzítővel 14 km/órás sebességgel vetettünk, de a gép képes akár 18 km/órára is. Régebben 10 km/óra számított a hangsebességnek a vetésbizniszben, úgyhogy Kiss Roland szerint igen termelékenyek lennénk, ha lenne lőszer a gépben.

A vetőgépről készült videón látszik a sorkijelölő is, ami a robotkormány miatt teljesen felesleges lenne, hisz ez azt a célt szolgálja, hogy amikor az ember kormányoz, ezt az előzőleg meghúzott vonalat kövesse a következő menetben a gép. Mivel a Fendt embléma a traktor orrán egy tökéletes célzóék, szabad szemmel is jól látható, hogy a GPS-es robotkormányzás mennyire felfoghatatlanul párhuzamos sorokat húz.

Ezzel az egész technikával mindössze egy baja lehet az embernek: érteni kell hozzá. Maga a traktor is megér egy külön fejezetet, hiszen a hidraulikus csatlakozók bekötögetése is egy külön tudomány, a vezetés sem szokványos és meg kell tanulni a robotkormány kezelését is, illetve azt, hogyan kell kijelölni a területet. Ehhez jön még a vetőgép trükkjeinek az ismerete: lehet, hogy könnyű elaludni a fülkében, de valójában illik odafigyelni arra, mi történik a gép mögött. Talán nem véletlen, hogy a mezőgazdasági gépek fejlesztői is azon dolgoznak, amin az autóiparban: a teljesen önvezető gépeken, ahol már az egyetlen komoly hibázási lehetőséget is kizárták – az emberi hülyeséget.

Sosem fogod megérteni

...de ha igen, akkor tök jó. A Fendt-féle Vario-váltóról lesz szó. A megoldás lényege, hogy egy bolygóművel kettéosztja a nyomatékfolyamot. Az egyik oldalon egy fix mechnaikus áttételen keresztül, a másik oldalon viszont egy hidrosztatikus hajtással viszi át a nyomatékot. A hidromotoros résszel játszva mechanikus fokozatok nélkül változik az áttétel, a végsebességénél viszont tisztán mechanikus úton jut a kerékhez a nyomaték. A dolog érdekessége, hogy a hidromotor-szivattyú párossal játszva a hátramenet is egyszerűen megvalósítható. Igaz, maga a szerkezet nem játék, mert 500 baros nyomáson szaladgál benne az olaj. Akinek még ezután sem vettem el a kedvét a dologtól, azt itt várja Ursula Fuchs, hogy átvezesse a Vario váltók dzsungelén. (A videó angol nyelvű, de németül is fent van a Youtube-on)