A Caddy bizonyítani szeretne. Volt már nálam a kétüléses áruszállító változata és szerettem. Most a kisebb haszonnal viszont több kényelemmel kecsegtető személyszállító szeretné megmutatni, hogy megvan benne mindaz, amit a testvéréből hiányoltam. Sok ponton egyeznek, mégsem említhető egy lapon a két autó. Míg az üres hátsójú egy szép és praktikus kisáruszállító, addig a most próbált Life fantázianevű változat egy magas személyautó, teherautós mellékízzel.

hirdetés

Pedig kívülről rögtön látszik, hogy egészen más célra készült. Már a
színe is erre utal.
Nem a könnyen matricázható fehér, hanem egy igazán megragadó
metálbordó fényezést kapott, amitől teljesen új értelmezésbe
kerülnek a korábban is csodált gömbölyded formák.
Eközben a baloldali tolóajtó és a hátsó üvegezés megjelenésével
eltűntek az óriási, egybefüggő felületek az autó oldaláról. Az
egyszerű, de haszonjárműveknél praktikus kialakítás helyett így sokkal
kidolgozottabb, tagoltabb lett a Caddy oldalnézete, ami a színezett,
ragasztott üvegeivel még inkább
touranos érzést
kelt a gyanútlan szemlélőben. Ezt a rokonságot eddig csak az első
lámpák jelentős hasonlósága jelezte, mostantól azonban a családban
betöltött szerepével is a személyszállítónak született rokona
babérjaira tör a Caddy Life.

De ne ítéljünk elhamarkodottan. Manapság bárki sokra viheti, akiben
megvannak a szükséges adottságok. Körbejártam hát, alaposan szemügyre
véve minden pontot, ahol csak eltérést sejtettem a haszonjármű
változathoz képest. Így érkeztem a raktér, azaz most már csomagtér
ajtajához, ahol először bizonytalanodtam el a Caddy értékeit illetően.
A korábban látott kétszárnyas kivitel helyett az egyben fölfelé nyíló
változat került az immár középre helyezett Volkswagen embléma alá.
Mivel még szép is,
első látásra nincs vele semmi gond, de mindennapi használata sokkal
nehézkesebb, mint az oldalra nyíló társáé. A nyitással semmi
probléma nincs, ráadásul a folyamat végén kellően magasan állapodik meg
ahhoz, hogy a 183 cm-emmel még kényelmesen, görnyedés nélkül
aláállhassak.

Lecsukni viszont nem gyerekjáték. A nehéz ajtót masszívan tartó
teleszkópok legyőzéséhez is komoly erőkifejtés szükséges, és ha végre
sikerült mozgásba hozni a vasat, igazából akkor sem lehet egy
lendülettel elsőre bezárni. Ezért vagy már csukódás közben kerestem új
fogást valahol a külső oldalon, vagy a félig bezáródott ajtót kissé
újra kinyitva, jó erősen és véglegesen a helyére taszítottam. Ahogy ez
sikerült, rögtön szemet szúrt az ide helyezett TDI felirat. Ettől aztán
ismét jobb kedvre derültem. Tudtam, hogy az SDI lomhasága itt már nem
szegheti kedvemet, és reméltem, hogy a plusz 34 lóerő a vártnál is
jótékonyabban hat majd az aerodinamikailag nem éppen ideális formával
rendelkező puttonyosra. Szerencsére nem kellett csalódnom.

Az ötsebességes - már eleget dicsért kapcsolási komforttal rendelkező
- váltóval párosítva kiváló dinamikával juthatunk egyik közlekedési
lámpától a másikig. Ha ahhoz volt kedvem, bármikor az elsők közt
indulhattam, és egy-egy szakaszgyőzelmet is minden további nélkül
bezsebelhettem a Caddyben öreguras áruszállítót sejtő ellenfelektől. A
következő pirosnál aztán kiderült, hogy
a fékekre sem lehet panasz. Nagyon fognak. Talán jobban is, mint
kellene. Másik autóból átülve az első pár lassítást alig-alig
sikerült az autó bólogatása nélkül előadni. Aztán mire megszoktam a
féket, a Caddy is megszokhatott engem, mivel már nem helyeselt minden
megálláshoz.

Ehhez a TDI motorhoz már valóban kell a jó fék. Ha az óra
szerint jelzett 260 km/h-ig nem is gyorsítható a bordó doboz, 170-ig
minden további nélkül felkúszik a sebességmérő mutatója. De a motor
bemelegedése előtt sem a vehemens gyorsítások, sem a száguldozás nem
ajánlott a hengerek, de főleg a turbó kímélése céljából. Szerencsére
ismét találkozhattam az SDI-ből úgy hiányolt vízhőfokmérővel, így újra
lehetőségem volt a melegedési folyamat nyomon követésére, nem kellett a
fűtés levegőjének hőmérséklete alapján találgatnom a motor állapotát.
Menetkényelem szempontjából egyéb jelentős változtatás nemigen történt.
A futómű is a korábban megismert stabilitással, a végtelen
terhelhetőség érzésével dolgozik alattunk, ki ugyan nem simítva,
viszont leküzdve minden úthibát. A változtatások megtervezésekor
láthatóan inkább a belső komfort fokozására helyezték a hangsúlyt a
Life alkotói.

A kézifék fölé kis vászonborítású könyöklővel fedett dobozka került.
Vicces, hogy ha jó erősen behúztam a kart, az kissé megemelte a neki
útban lévő fedelet, ezzel betekintést engedve annak tartalmába.
A könyöklő mellett az elöl utazók kényelmét szolgálják az
áruszállítóból még hiányzó, megvilágított piperetükrök is. Elhúzva a
kis takarólapot, a tükröt teljesen körbeölelő fények látványának
segítségével bárki sikeres lokálénekesnek képzelheti magát, amint épp
öltözőjében készül toalettjének igazítására.

De a hátul utazók sem panaszkodhatnak. Külön légbefúvókat, hamutartót,
12 V-os aljzatot és egy pohártartót is kaptak, igaz hogy a középső utas
lábterébe helyezve, de amíg csak ketten utaznak a padon, addig nem
lehet okuk panaszra. Bár elhúzható ablak csak a jobb oldalra jutott, a
hihetetlen belső tér miatt biztos, hogy senki sem fogja magát bezárva
érezni. Körülnézve inkább a teherautós jelleg itt-ott feltűnő nyomai
hathatnak elkeserítően. A derékmagasságig érő műanyag burkolat fölött
az autó színére fényezett csupasz fém látványa késztet elgondolkozásra.
Az első sorban ülők háta mögött a plafon szövetburkolata is festett
farostlemezzé alakul, amit műanyag patentok rögzítenek a bordó
vashoz.

Hogy teljes legyen a haszonjármű-érzés, van itt még egy-két műanyag
takaró elem, ami az itt-ott éktelenkedő lyukak elfedésére szolgál. Most
már nincs mit tagadni, az ősök vére felszínre tört.
De akkor legalább nagyobb csomagok szállítására alkalmas-e a
Volkswagen félszerzete? A hátsó üléssor két részben, teleszkópok
segítségével dönthető előre, visszacsukódását pedig egy kézzel
beakasztható támasztó láb akadályozza meg. Ez sajnos útban van, ha
nagyobb dobozt tolnánk teljesen előre, de olyankor szállítmányunk úgyis
megtartja az ülést, így nincs szükség az alkalmazására.

A hajtogató-rendszer kialakításának nagy előnye, hogy a fejtámlák
nyugodtan a helyükön maradhatnak, ráadásul a padló teljes hosszában
tökéletesen sík lesz, merőleges és törésmentes oldalfalakkal határolva.
Ilyenkor megmutatkozik a teherautós múlt. A puttony csak úgy
nyeli a töméntelen dobozt. Befogadóképessége alig marad el az állandó
kétüléses kivitelétől. A rakodásnak csupán az elválasztó rács hiánya
szab határt, ami nem is baj, mert ez mégiscsak egy személyautó.
Ráadásul nem csak csomagból fér rengeteg. Opcióként utasból is többet
vihet az átlagnál. Láttam már ugyanis hétüléses Caddyt is, igaz hogy a
forgalmazó árlistáján nem találtam, de a műszaki paraméterek közt
szerepelnek az adatai, így szinte biztos vagyok benne: létezik,
gyártják, kapható.

De ha már az áraknál tartunk, akkor érdemes megjegyezni, hogy
a kipróbált darab alapára csak 645 000 forinttal alacsonyabb a
hasonló motorral szerelt Touranénál. Ellenben ahhoz már jár
függöny- és oladallégzsák, egyenként kivehető ülések hátul és
légkondicionáló automatikus hőfokszabályozással. Döntsön mindenki
belátása szerint, de jó, ha tudja: egy munkásból sosem lesz tökéletes
arisztokrata.

Értékelés: 3,5 - Mindenből van benne egy kicsi, de igazából semmiben sem tökéletes, ráadásul drága is