Fogyasztás: 18-20 liter, hektáronként

Teszt: Fortschritt E 516 B kombájn

2001.07.31. 09:42
Borzasztó mennyiségű tárcsa és ékszíj mindkét oldalon. A motor a cséplőt, majd a variátort, aztán a dobot és az utánverőt hajtja. Gyűjtő, rázóasztal, rosta, sorolta átszellemülten János, de ennél a pontnál elvesztettem a fonalat. Egy John Deere kombájn közel 3o-45 millió forint, a még kapható NDK testvér a Fortschritt E 524-es 8-1o millió. Egy használt, régebbi E 516 hoz 5-6oo ezer forint körül hozzá lehet jutni.
 
   
   

Három éve rettenetes állapotban volt, amikor megvásárolták az 1986 os NDK Fortschritt E 516-ost. Azóta szinte az összes ékszíjat cserélték, ami körülbelül 4oo ezer forint. Aztán egy csomó apróságnak tűnő alkatrész, és az összeg már 2 millióra ugrott.



 
   
 

-Nagyon utálok ékszíjat cserélni, pedig alkalmanként csak kettővel kell küzdenem. A kombájnon például a variátor ékszíj cseréje egy egész napos program, ráadásul 35 ezer forint. Szerencsére szinte az ékszíj az egyetlen alkatrész, amit cserélni kell, annyira megbízható az 516-os. Az elmúlt két évben szinte semmihez sem kellett hozzányúlni.

 
   
   A hútô és a légszűrôk

A motorral soha nem volt gond. A nyolchengeres tuningolt IFA motor a kombájn legtetején van, fedetlenül. Külön létra szolgál a megközelítéséhez. Impozáns látvány. Mellette már takarva, az óriási hűtő és a vödör méretű légszűrők.





 
   
 

A motor pöccre indul és gyönyörűen jár, a vezetőfülkében szinte alig hallatszik. A 2oo lóerő akár 3o km/ó sebességgel is képes hajtani az üresen 11460 kg-os monstrumot. A hektáronkénti 18-2o literes fogyasztás állítólag elfogadható. Természetesen gabona esetén, mert a kukorica aratáskor ez az érték akár 25 literre is emelkedhet. Akkor az egész elejét, a vágóasztalt és a motollát is ki kell cserélni egy speciális kukoricavágó elemre.

Hogy a munka dinamikus legyen, egyszerre 4oo liter gázolajat képes feltankolni. Hogy mi módon, elképzelni sem akarom, mert a betöltő nyílás több mint két méter magasságban van.

 
   
   

Az első kerekeket hidraulika mozgatja, ezért fék nincs. A meghajtó olajnyomás megszüntetésével fékezhető a szerkezet. A hátsó kerekeknél se hajtás, se fék, viszont azokkal kormányoznak, ezért a fordulókör megdöbbentően kicsi. A szervóval mozgatott kerék több, mint hatvan fokban fordul, ezért a kombájn akár a saját tengelye körül is könnyedén meg tud fordulni.

 
   
 A ventillátor

Az irányító fülke egyszemélyes. A komfortról a fej fölött elhelyezett ventillátor gondoskodik. Nyoma sincs a klímának. Borzasztó látvány a tűző napon, gomolygó porban dolgozó kombájnos. A tulajdonos váltig állítja, a kiváló hűtőberendezés elégséges és kellemes körülményeket varázsol. Szerintem lehetetlen.

Az ülést különféle karok veszik körbe. Balra három kar, a két szélső a cséplő és az ürítőcsiga mozgatását végzi. A középsőt elfelejtettem, micsoda.

 
   
   

Az üléstől jobbra van egy vezérlőpult. Rajta az indítókar, kézifék és még másik három. Tekintsünk el a részletektől. A maradék húsz művelet onnan irányítható. Egy háromfunkciós műszerrel akár még sebességet is mérhetünk. Ott van az olajnyomás és a hőfokmérő. Hurrá! Háromra nőtt a felismert kezelőszervek száma: a kormány és a két visszajelző műszer.

 
   
 A gázkar

Vérszemet kapok. Jobbra lent a lábnál az a gázpedálszerű izé nem lehet más, csak a gázpedál. De nem, az asztalt mozgatja le és fel, a szörnyű dolgot ott elöl. A gáz sokkal jobb helyen van: jobbra a hátam mögött.

A kulcsszó a variátor. Nem hangzik rosszul. Szintén a jobb oldali pulton szabályozhatnám, ha tudnám, hogyan kell. Egy biztos a variátorral élet és halál urai lehetünk. A variátor szabályozza hogy a cséplô mennyire verje ki a szemeket a kalászból - ha gyengére állítom, egy csomó szem a kalászban marad, és pocsékba megy a gabona fele. Ha túl erősre állítom, péppé veri az egészet és tönkremennek a szemek. Ezért ajánlatos jóban lenni a kombájnossal.

 
   
   

Egy óriási légturbina is van a gép első traktusa alatt. Nem nehéz kitalálni: a gabona tisztítására szerkesztették. Az áramló levegő fújja ki a polyvát és a töreket, vagyis a fölösleges magházat és a szárdarabokat.





 
   
 

János, a tulajdonos szereti az 516-ost. A kombájnozás csak hobbi és fizetés-kiegészítés. Panelházban lakik a városban, és területi képviselő, hol másutt, mint egy gabona termékeket forgalmazó cégnél. De ha eljön az idő, gépre pattan és irány a mező. A felesége az állandó kísérő és szerelő személyzet, mindenre felkészülve autóval és szerszámokkal követi urát. Egyelőre bérmunkában dolgoznak, de remélik, az igazi élet is hamarosan eljön, és saját mezőn arathatnak.

 
 Kopír asztal
 
Az NDK kombájnok érdekessége a kopír asztal. A technológiát a korszerű kombájnoknál is csak mostanában vezették be. A berendezés, ami tulajdonképpen a gabona szárának vágását és a kalászok kombájnba jutását végzi, speciális papucsok segítségével felveszi a talaj egyenetlenségeit, és ezáltal gazdaságosabbá teszi a betakarítást.

Cat megjegyzése:
A helyi termelôszövetkezet géptelepe közvetlen a szomszédságunkban volt. Kisgyerekként elôszeretettel csavarogtam a hatalmas gépmonstrumok, traktorok, kombájnok között, és játszottam bújócskát a Rába Steiger óriási kerekeiben. A szerelôk - mert a gépvezetôk egyben lakatosok, traktorszerelôk, és kombájnosok is voltak - már jól ismertek, és egyszer Csáki Pali bácsi kivitt magával az aratásra.

Amennyire jópofának tűnt a kombájnozás kívülrôl nézve, ezt a fülkébôl már nem lehetett elmondani. A kombájn egy orosz gyártmányú gép volt, rozsdavörös, valami 21-es, de már a betűjelére nem emlékszem, a tsz-ben ezeket váltották le a "modern" zöld-fehér NDK gépek. Légkondi nem volt benne, csak ventillátorok fújták be a kinti forró levegôt. A fülke mint egy üvegkalitka, dél felé könnyedén elérte a belsô hômérséklet az 50 fokot. Ha pedig egy kis szellôzés reményében a sofôr kinyitja az ajtókat, akkor pedig kívülrôl száll be a por és a zúzott szalma és ragad bele az ember bôrébe.

A hômérsékleti anomáliákról eleinte elterelte a figyelmemet a vezetésre összpontosítás. Nagyon nehéz egyenesben tartani, fôképp mivel kis irányváltoztatáshoz is majdhogynem körbe kellett tekerni a kormányt, szóval nem egyszer belenyúlt az "oktató", hogy korrigálja a hibámat, utánam így is cikkcakkos maradt a tarló.

A medvefogás a másik mumus, amivel riogattak. Errôl már többször hallottam, miközben a nap végén sörrel a kezükben egymásnak mesélték élményeiket, hogy mekkora medvét fogtak. Most végre kiderült, hogy nem a barna szôrösrôl van szó, hanem azt nevezik így, ha mindenféle gaz, nád, kis cserje akad a kombájn útjába, ezeket betekeri, és megakasztja a motollát, ennek következtében mindenféle kár érheti a gépet. Na persze nem csak a medvékre kell figyelnie egy kombájnosnak, hanem arra is, hogy délben a sornak azon a végén legyen a géppel, ahová hozzák az ebédet.