Angyalbőrben jól érzem magam

Teszt: Felderítő Úszó Gépkocsi - 1964

2006.05.11. 07:44
Sosem bántam meg, hogy nem voltam katona. Persze utólag mindenki tök jó sztorikat mesél, és az Angyalbőrben is jó volt, de azért egészében véve szívás az egész katonásdi, és nem éri meg... Kivéve ha reggeltől estig lehetne a katonai verdákat hajtani, mert az viszont királyság. Erre a Felderítő Úszó Gépkocsi (FUG) tesztelésekor jöttem rá.

Ez a jármű magyar gyártmány, a RÁBA gyárban készült 1964-ben. Tervezője Poór István, ma is élő mérnök, a FUG jelenlegi tulajdonosa rendszeresen meghívja találkozókra. Mert ez a gép már nem a hadseregé, magánkézben van, jelenleg a Mogyoródi Haditechnikai parkban üzemel.

A Veterán Katonai Hagyományőrző Egyesület elnöke vásárolta meg a honvédségtől, persze kalandos körülmények között. A lepukkant állapot, a fúrógéppel meglyuggatott, és így használhatatlanná tett rádió mellett a legviccesebb az adásvételi szerződés hatos pontja: "Mivel a jármű a Magyar Honvédség tulajdonát képezte, az eladó annak üzemeltetési, javítási és egyéb adatairól felvilágosítást nem ad."

Nem is kell, valójában egyszerű konstrukció, mindenre rá lehet jönni. 5517 köbcentis, soros négyhengeres dízelmotor. A 100 nagyon kemény lóerő váltón és osztóművön keresztül négy kereket hajt. Eredetileg volt még két-két plusz kerék is nagyjából a tengelytáv felénél két oldalt, hidraulikával lehetett leengedni őket a földig, és terep kettes fokozatban kaptak hajtást is. Ezekre akkor lehetett szükség, ha egy bukkanón felült a gépkocsi alja.

És ez még nem minden. Mivel a nevében benne az úszó szó, muszáj neki vízben is haladnia. Ezt két rotorral oldja meg, amelyek szintén az osztóműből kapnak hajtást. A jet-ski rendszerű, alul beszívom, hátul kifújom a vizet hajtással tud haladni, de ehhez meg kell nyitni a rotorok mögötti ajtókat, amit a fülkében található karokkal lehet megtenni. Mivel alul és oldalt teljesen páncélozott, nem folyik be sehol a víz a kényes részekhez. Az övvonal ennél a járgánynál értelmetlen szó, mégis ezt tudom megjelölni merülési mélységnek. És a képek láttán szerintem érthető is.

Külsőleg tehát egyrészt a vízi jártasság könnyítése volt a cél, másrészt meg a lopakodás, mivel felderítésre szánták. A hátra helyezett, kicsit hangos dízelmotor, felülről betakarva páncélzattal elhalkul, és alig 50 méteres közelségből hallani csak, hogy duruzsol. Ez a motorvédelem egyébként egy másik érdekes megoldást is igényel. A hűtő megdöntve, majdnem vízszintesen áll a motor előtt, és mivel ő a lövésztalálattal szemben a legkevésbé ellenálló, le van takarva rendesen. A hűtő hatást így állandó ventilátorforgással fokozták, amit meg a mechanikus adagolóról lejövő tengely végez.

A páncélzatban egyébként teljesen meg lehet bízni. Az hagyján, hogy az első lengőkarok szilentjeit - önmagukban is brutális méretűek - is tökéletesen elzárják egy esetleges aknarobbanástól, és az is mellékes, hogy a kormánymű mechanikus része a fülkében, a vezető lába alatt van, tehát a páncélzaton belül, de a lényeg az összeszerelési minőség. Állítólag minden egyes páncéllemezbe a felhegesztése előtt belelőttek a megfelelő távolságból és a megfelelő fegyverrel - amire a gépkocsit kalibrálták, ugye -, és amelyik lemezen átment a lövedék, azt nem rakták fel, hanem vitték vissza beolvasztani. Ezt támasztja alá, hogy minden lemezen van legalább egy lövésnyom, pedig a gép nem vett részt harcban.

Mivel 1964-ben született, nem is volt rá sok esélye, bár 1968-ban ellátogattak ezzel a példánnyal Csehszlovákiába... Csúnya történet, a lényeg viszont, hogy pár éve, mikor a klub egy katonaijármű-találkozóra ment vele most már Csehországba, a helybéliek nem dobálták meg paradicsommal, hanem ők is nosztalgiázva emlékeztek vissza a régmúltra.

A múltban, a gyártás körül voltak még meglepő dolgok. Például, hogy a győri gyárból Budapesten keresztül szállították a FUG-okat Kalocsára. Igen ám, de a NATO kémei nagyon is szemmel kisérték ezt a folyamatot, hogy pontos adatokat kapjanak a gyártási kapacitásról, hogy egy nap alatt hány FUG-ot tudnak elkészíteni a gyárban. Erről a kémkedésről persze tudtak a katonaságnál is, így azt a trükköt találták ki, hogy több autóra ugyanazt a rendszámot festették, és a számok sem sorban, hanem összevissza követték egymást. Így a megfigyelőknek halványlila gőzük sem volt, hogy egy autót látnak többször jönni-menni, vagy többet.

Így viszont a hadsereg sem tudta megkülönböztetni a verdákat, ezért az első páncéllemezbe az orrnál beleütötték a sorozatszámot, és az igazi (honvédségi) rendszámot is. Ezt a felújításkor megtalálták ezen a darabon is, így most már NATO kémek híján felfesthették az eredeti számokat is, és így teljes pompájában találkozhatunk vele. Merthogy üzemképes, sőt a legutóbbi dunai árvíznél segédkezett az elzárt, csak hajóval megközelíthető lakott területek feltárásában.

Minden katonás undorodásom félretéve teljesen felpörögtem a géptől. Hát még, amikor a fejembe nyomták a hangosítással egybeépített fejvédőt, tisztára úgy éreztem magam, mint a Négy páncélos és a kutya egyike. Persze hamar rájöttem, hogy hozzáértés hiányában Gustlik nem lehetek (bár mindig is ő szerettem volna lenni), maximum a kutya.