A rendszerváltás előtt mezőgazdasági gépgyárként üzemelt, majd
a Roburok feltámasztásának misszióját vállalta magára a litván
összeszerelő üzem. Az ötven darab korszerű motorral szerelt Robur nem
hozott igazi áttörést, viszont a keleti régió egyik legnagyobb
autógyárával, a GAZ-zal összebútorozva ma már évente három és fél ezer
kisteherautót építenek.
A GAZella főbb alkatrészei a Volga partjáról, az alsóújvárosi
(Nyizsnij Novgorod-i) GAZ-gyárból érkeznekk. Az anyavállalat évente
százezer 3,5 tonnás GAZ-t gyárt, elsősorban belföldi piacra. A
felépítmény- és a motorválaszték igen széles,
az oroszok elsősorban a benzinest igénylik, így legalább ötféle
benzinessel forgalmazzák. A 3,5 tonnás Gazellának még a belföldi piacon
sincs konkurenciája, bár létezik egy hasonló ZIL gyártmányú, Bika
néven, de a GAZella dominanciájának semmi sem árthat.
A régi, 1995-ben megjelent GAZella mérföldkő volt az orosz
autógyártásban. Az első olyan haszongépjármű, aminek a tervezéséhez
számítógépet használtak. Ezzel a modellel jelentek meg a gyárban az
első robotok. A modern litván üzemben az európai piacra készülő
Gazellák
orosz alapokra épülnek, de rengeteg fontos részletben
kifinomultabbak, mint testvéreik. Jelenlegi tesztünk tárgya a
ponyvás-platós kétkerék-hajtású GAZ 3302 is onnan érkezett.
Külseje előnyére változott. Igazán versenyképes, modern
karosszériát kapott. Az átlátszó burájú műanyag világítótestek magukba
foglalják az irányjelzőket is. A hűtőmaszk krómrácsa gyönyörű. Ráadásul
valódi fém, nem holmi gagyi krómozott műanyag. A gallytörőt mintázó
műanyag lökhárítóban ott a ködlámpa helye, akár magunk is könnyedén
beszerelhetjük.
Mivel a litvánok inkább Európával, pontosabban a lengyelekkel éreznek
rokonságot,
igyekeztek minden cirill betűs feliratot eltüntetni. A
hagyományőrző emblémán kívül a márkajelzések is latin betűsre
változtak. Természetesen az igyekezet ellenére fel-feltűnik egy-egy
cirill felirat, orosz figyelmeztetés.
A megújulás az utastérben folytatódik.
Az egész műszerfal új, minden szempontból praktikusabb és szebb
lett. A műszeregyüttes az új Volgából származik. A teljesen
elektronikus egység Litvániában készül. A sebességmérés is
elektronikus, így a bowden nyomát csak a régebbi verzióból örökölt
gumiszőnyegen találjuk meg. Minden műszer hátulról megvilágított,
prizmás mutatókkal. Egy ellenőrző gomb megnyomására minden visszajelző
lámpa világítani kezd, kizárt, hogy az indikátorok hibájából bajba
kerüljünk.
A műszerfal tetején,
az irattartóban végre elfér az A4-es formátum, a világítós
kesztyűtartóba plüssel bélelt napszemüvegtartót szerkesztettek.
Középen - most már elérhető távolságban - két szabványos DIN rekesz
van, így a hifiberendezésen kívül a tachográfnak is jut hely. A
műszerfalon található sok vakdugó a később beszerelhető egyéb extrákra,
szolgáltatásokra vár. Az utastérből elérhető biztosítékok - haladva a
korral - késes biztosítékok.
Az ülések meglepően kényelmesek, a huzatuk magyar szövet, nem is
lehet hát másként. Egy kis szerelgetéssel a vezetőülés magassága
állítható, a kormány viszont könnyedén, minden irányban. Én pillanatok
alatt megtaláltam a kényelmes pozíciót. Két kicsinyke műanyag csupán,
mégis sok nagyobb konkurens híján van a ruhaakasztó fogasnak. Gondos
figyelmesség, örömmel láttam hát. A fűtésrendszert teljesen
átdolgozták, működése hibátlanná vált, és lehetőséget ad a klíma
beépítésére is. A meghibásodásra hajlamos mechanikus fűtéscsapot
elektronikusra cserélték.
A rövid tesztút alatt semmilyen nyöszörgést, szerelési gondatlanságot
nem fedeztem fel. A motortér vastag szivacsos anyaggal van szigetelve,
így
az amúgy sem hangos dízel nem üvölt az utastérben. A fekete
lakkozott fagombban végződő váltórúd közbülső mechanika nélkül
kapcsolódik a váltószerkezethez, így a váltás elég pontos. A tesztelt
GAZella eddig öt teljes kilométert tett meg, komoly véleményt azért nem
mondhatok.
Az Andoria motorral már találkoztunk egyszer a
Honker
tesztelésekor. Úgy bizony, a motor Lengyelországból érkezik. Egy
másik, régebbi tesztünkben a négykerekes GAZellát közvetlen
befecskendezéses, Steyr-licenc motor hajtotta. Az Andoria elvileg
korszerűtlenebb örvénykamrás befecskendezőszivattyús motor. Miért kerül
ez az európai piacra, és hová lett a másik motor?
Ahhoz, hogy a GAZella erópai uiós termék legyen, biztosítani
kell a megfelelő európai részarányt. Ezért készül Litvániában, ezért
kerül bele az EU-ban gyártott lengyel motor, és ezért találunk egy
rakás EU-s alkatrészt. Bosch üzemanyagrendszer és elektronika, Garett
turbo, Exide akkumulátor és még ki tudja, mi minden.
A másik fontos szempont a környezetvédelem: az Andoria teljesíti
az Euro3-as normákat. E nélkül a GAZella nem kerülhetne forgalomba. A
motorból kihozták a maximumot, rugalmassága révén - a régi Gazellások
véleménye szerint is - jobban illik a teherautóhoz. Magam is
tapasztaltam, hogy nagyon alacsonyról húz, nem rángat, és nem kell
halálra pörgetni. Ötösben 3000-es fordulat körül 90-nel autózhatunk.
Utazósebessége 100 km/h, de előzéskor a 120-ba is belefuthatunk. A
fogyasztása sofőrtől és rakománytól függően tíz liter körül alakul, de
a motor áttétele miatt az is előfordulhat, hogy a városban eszik
kevesebbet.
A kevés futott kilométer miatt a fékekről nem tudok érdemben
beszámolni, csak annyi biztos, hogy elöl hűtött tárcsák lassítják. A
futómű felépítésének gyökereit a múltban találjuk. Elöl-hátul laprugós,
merevtengelyes felfüggesztés, klasszikus függőcsapszeggel. Ha kedvesen
akarunk szólni, akkor azt mondjuk: fordulékony,
strapabíró, jól bevált, de karbantartás-igényes . A Gazellánál
nem szabad elfeledkeznünk a rendszeres karbantartásról, a zsírozásról.
(Akárcsak a
Nissan Pick-Up -nál. Hahaha!) Néha rá kell nézni kardánra, futóműre,
kormányműre, és nem lehet gond.
A Gaz 3302 vázszerkezete
szinte teljes egészében egy nagy teherautó kicsinyített, hagyományos
U profilú létraváza. A teherviselő résznél a szerkezete megegyezik
az öttonnás IVECO alvázával. Egyébként mérete megegyezik az
IVECO-méretekkel. Az eredetileg másfél tonna teherbírású autó akár
2,5-3 tonnát is kényelmesen elbír. A segédrugókat másfél tonnánál még
éppen nem terheli. Hátulra - az előírásoknak megfelelően - ráfutásgátló
került. A magyar piacra érkező litván összeszerelésű Gazok mindegyike -
szemben az orosz változattal - alapos alváz- és üregvédelmet
kapott.
A gyári felépítmény része a 3 méter hosszú és 2,1 méter széles
ponyvás, fapadlózatú plató. A ponyva teteje világos színű, hogy a
pakolásnál jobban lássunk a raktérben.
Igény szerint a gyári platót a forgalmazó körülbelül nettó 650 ezer
forintért billenthetővé alakítja, vagy ha kell, akár 4,5 méter
hosszúra is kicserélik.
A megszépült GAZella jelenleg
kategóriájában a legversenyképesebb kisteherautó. Természetesen
nem a legmodernebb technikák tárháza, de talán ez benne a jó. Rendes
gondoskodással hamar megtermeli az árát, a nettó 2 700 000
forintot.
|
További cikkeink
