Teszt: KRAZ 256

Csőröztünk

2003. október 27., hétfő 13:14
1986 óta rója köreit egy kőbányában a szovjet ipar remeke, a KRAZ 256 háromtengelyes, billenőplatós teherautó. Élete során számításaim szerint mintegy 35 ezer tonna kő elcipelésével járult hazánk épüléséhez. A külszíni dolomitbányászat technológiai folyamatában a KRAZ dolga a bányafalról lerobbantott kő elszállítása a bányagödörtől a feldolgozósorhoz, és a nyersanyag törőbe döntése.
csik.jpg

KRAZ-t vezetni nem úri sétakocsikázás, hanem a szó igazi értelmében vett komoly munka: gépészeti tudás, szívós fizikum és nagyfokú ügyesség szükségeltetik a masina üzemeltetéséhez. A zajos, mindenféle vibrációval átitatott fülkében ülve a laprugókötegeken zötykölődve letépni a gödörbe, beállni a rakodógép alá, visszarohanni a bedöntőhöz, tükörből rátolatni a küszöbre, minél gyorsabban - óráról órára, napról napra. Némi zsonglőrkészség sem árt: egy billentéshez négy kart és két pedált kell kezelni. A folyamat: kuplung ki, terepváltó üresbe, sebváltó négyesbe, hidraulikaszivattyú be, kuplung fel, billentőszelep nyit. Huh. Mindezt tízperces fordákkal kalkulálva egy műszakban 40-50 alkalommal.

A fülkébe már beszállni sem egyszerű: két és fél méter magasan van a kabin teteje, a lépcsőhöz jó nyolcvan centit kell fellépnünk. A favázas kabin nehéz ajtaját a borzasztó, egyszerre súlyos és rozoga kilincs erőteljes menedzselésével téphetjük fel. A gyönyörű zöld kord-műbőr huzatot viselő ülés állítható, pár fokozatban előre- illetve hátratolható, ha megbirkózunk a nehézkes és rozsdás állítómechanikával. Utasaink szintén állítható dupla ülésen foglalhatnak helyet.

Tulajdonképpen mindegy, milyen pozícióban van a kényelmetlen és izzasztó szék: a pedálok és a karok egyaránt lehetetlen szögben és távolságban helyezkednek el a pilótához képest. Pedig van belőlük elég. A hagyományos, de túlméretezett pedálok mellett bal lábnál lent akad még három szelep: kipufogófék, légkürt, ablakmosó. A pneumatikus ablaktörlő munkahengereit a műszerfal alján elhelyezett tekerentyűkkel helyezhetjük nyomás alá, ilyenkor kellemes szuszogásokkal áll munkába a két jelentéktelen lapátka. A párátlanításhoz, fűtéshez egy kis kapcsolóval aktiválható jókora elektromos ventilátor szállítja a langyos levegőt; esős időben jól hallani, ahogy a lapátok a radiátorházban felgyűlt vizet kavarják. A világítást egy kihúzható kapcsoló, a reflektort a szintén a bal lábnál lapuló lábkapcsoló működteti.

És persze a fő kezelőszervek: az 55 centiméter átmérőjű, lehetetlenül ferdén álló háromküllős kormánykerék, közepén az ötágú csillaggal díszített kürtgomb, a 72 centiméter hosszú váltókar, a 20 centis utat bejáró kuplung- és fék-, no meg a meglepően direkt gázpedál. Középen a boterdő: irdatlan kézifékkar, terepváltó, diffizár, szivattyúkar, billentőszelep. Ott vannak még a műszerek: kilométeróra, két fékrendszer-légnyomásmérő, meg még egy, töltés- és vízhőfok-mérő, valamint a légnyomás és a világítás riadólámpái. Az egészben van valami egy öreg brit limuzin miliőjéből: szerintem a KRAZ-műszerfal kimondottan szép.

Ha tehát a lehetőségekhez képest kényelmesen elhelyezkedtünk a KRAZ trónján és valamelyest megismertük környezetünket - indítsunk. Áramtalanító bekapcs, kulcs elfordít, gomb benyom - nyihinyihinyihi. No persze, indítás előtt vissza kell húznunk a leállításkor betolt, az alapjáratért is felelős kézigáz karját. Újra a gomb - wröff! Ha nincs gond az üzemanyag-ellátással, a V8-as azonnal beugrik, ahogy egy jó direktbefecskendezős dízelnek kell. S teszi ezt akár mínusz húsz-harminc fokban is, ahogy egy jó OROSZ dízelnek kell.

Egyes balra lent, de ezt csak megrakva használjuk, most kettesben indulunk. Emelkedőn a felezőnek is jó hasznát vehetjük, laza talajon pedig, ha elforogna a négy hajtott ikerkerék valamelyike, a hátsó két tengelyt összekapcsoló differenciálzár segít. A tengelykapcsoló viszonylag könnyen jár - a fáradtság majd csak a századik váltás körül jelentkezik. A váltó már nem egyszerű szerkezet - illetve az: hihetetlen hosszú utakon jár, indulásnál kicsit recseg-ropog, de felváltásoknál is célszerű még kuplunghasználat mellett is belőni füllel, hogy passzol-e a motor fordulatszáma a kapcsolni kívánt sebességhez. Ha jól el tudjuk találni a ritmust, menet közben a KRAZ akár kuplung nélkül is használható.

Az YMZ-238 kódjelű, hajókban is használt, felülszelepelt négyütemű dízelmotor szűk fordulatszámtartományban dolgozik, 215 lóerejét 2100-as fordulaton adja le és 1500/perc körül áll rendelkezésre a 800 newtonméteres csúcsnyomaték. Ötödikben akár 60-nal döcöghetünk, miközben a meglepően direkt, 3,5 fordulatos malomkerékkel terelgetjük az úton a csőrös csodát. Eközben nyekereg az egész szerkezet, csattognak a centis illesztési hézagú ajtók, zörögnek az ablakok és dübörög a tizenkétezer köbcenti. Szép kis hangzavar, folyamatos KRAZ-oláshoz elkél a füldugó.

Miután betolattunk a rakodógép kanala alá, a benyomott fékpedált egy kis ráhajtható vasbigyóval rögzíthetjük. Ha a kéziféket is behúzzuk és egyesben hagyjuk a váltót, az autót tökéletes biztonságban hagyhatjuk akár lejtős placcon is. Rakodásnál már az első adag lezúduló kőtől jó pár centit süllyed a négy hosszanti laprugókötegen nyugvó kasztni - teljes terhelésnél 12 tonna rakomány nyomhatja a tíz kereket, melyek 7,5 bar túlnyomással védekeznek ellene.

A lehulló törmeléktől hosszan előrenyúló pajzs védi a kabintetőt és a sofőrt. Rakottan már nem annyira fürge az autó, mint eddig: bizony kell az egyes, és nem árt, ha gyorsan kapcsolunk. Ellenben ha visszaértünk a célterületre, egy dologban meg is verhetjük a mai négytengelyes bányateherautókat: ilyen gyorsan semmi nem billent. A KRAZ mintegy negyedannyi idő alatt dobja le - igaz csak kétharmadannyi - dolomitterhét, mint a mellette robotoló négytengelyes Scania.

 
  Dolo-mitologia
 
 A dolomit proterozoikumi kőzet, a mészkő közeli rokona. Létrejöttének magyarázata bámulatosan egyszerű: a proterozoikumban a kékalgák élettevékenysége következtében egyre elterjedtebbé vált a mészkőképződés, mivel a növényi anyag elősegítette a karbonát kicsapódását. A dolomit másodlagosan keletkezett a mészkőből, Mg-metaszomatózissal. A proterozoikumban sokkal elterjedtebb volt a dolomitképződés, mint a fanerozoikumban. Ez azzal magyarázható, hogy az intenzív tenger alatti bázisos vulkanizmus sok magnéziumot hozott felszínre. A mindennapi élet során soha ne feledjük, hogy a dolomit csak meleg sósavtól pezseg!

A jó KRAZ-sofőr nem csak örömautózik járművével, de karban is tartja. 117 helyen, munkahengereknél, csuklóknál, csapágyaknál találunk zsírzófejeket; ha azt akarjuk, hogy kedvenc csőrös billencsünk hosszú életű legyen, ezeket gyakran - ha nem is minden műszak után - célszerű végigjárni. Munka előtt pedig nem árt ellenőrizni, hogy megvan-e az 50-60 liter hűtővíz, a 20 liter motorolaj, a 60 liter hidraulikafolyadék, az 1,2 liter olaj a kormányműházban és a három liter folyadék a szervo tartályában. Ezeknél az antik orosz gépeknél bármikor, bárhol előfordulhat tömítetlenség, szivárgás, vagy szélsőséges esetekben akár sugárban vizelés.

Dacára szovjet származásának mai tesztautónknak van köze Amerikához: a '86-os gyártású dömper műszaki alapját állítólag egy harmincas évekbeli Mack modell adja. Az ilyesmin a kiváló BMW-Uralok, vagy Schaffhausen-Pobjedák után persze nem illik csodálkoznunk. Az antik technika a tizenegy tonnás saját tömeg és a 12 tonnás terhelés mellett enni is kér bőven: országúton 50-53, terepen 100 liter gázolaj csúszik le a V8-as torkán száz kilométerenként, gyorsan kiürül a 160 literes tank.

Ergonómiáról egy orosz haszongépjármű esetében nehéz pozitívan nyilatkozni. Amihez csak nyúlunk - ha elérjük -, az légyen akár kívül, akár a kabinban, télen hideg, nyáron forró rideg vas, jobb esetben barátságtalan fekete bakelit. Azért akad egy-két ötletes miegymás is a KRAZ-on: szerszámosláda a lépcsőn, jópofa, versenyautókéhoz hasonló rugós gépházfedél-rögzítők, kis rugós lépcső a csőr hegyén, a lökhárító alatt. A kibillenthető, két fokozatban rögzíthető szélvédőn betóduló levegő enyhet ád a nyári forróságban. Az ajtókon lévő szerelőnyílások mögött található kontraanyákkal szabályozható az ajtók nyílásszöge - hogy ez miért jó, nem tudom, de a lényeg, hogy van ilyen opció.

Egy biztos: akármennyire korszerűtlen, gazdaságtalanul üzemeltethető, zajos nehéz vacak ez az orosz dömper, fáradhatatlan munkabírásával többszörösen megtermelte már néhai vételárát. A formája, robusztussága, a látványosan sok igazi, nehéz vas, a hangulat, ahogy nehéz munkát végző gép és ember összeforr: jó érzés körüljárni, jó érzés vezetni a dögöt.

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Amitől a szerelők a falra másznak
Amitől a szerelők a falra másznak
Nem kevesebb, mint 800 kilométer próbaút kellett, hogy előjöjjön az átkozott hiba.
Kacsa vagy Bogár?
Mindkettőt a második világháború előtt készítették, mindkettő olcsó, népautó. Mégis rettenetesen mások.
Nepper Szívódízelek közül mit vegyek?
Kamionos vagyok, dízel kell. Sok autó szóba jön, de nem tudom, mit válasszak. Ön szerint mi legyen?
Egy felhőkarcoló tetején pózolt az új Mustang
Darabokra vágtak, majd lifttel felvittek az Empire State Building kilátójába egy új Mustangot.
Teszt Népautó lett volna a Bogár helyett
Ha egy kicsit észnél vannak, nem a Minié lesz a modern csoda-kisautó cím az ötvenes években. Hanem a Volkswagené.
Jazz dögösebben: itt az új HR-V
A Honda megint rátalált a régi típusjelre, és most is ütős autóra tette.
Azt hitted, a LaFerrari a csúcs?
Házon belül licitálják túl a Ferrari csúcsmodelljét. Jön a következő XX.

h i r d e t é s

Márkaszerviz

Totalcar Magazine

The decaying heritage of the Cold War
Unguarded vehicle depot deep in a forest near Moscow.