A mások által büdösnek mondott kisáruszállító

2001.05.09. 11:22
Nem lehet vele járdán parkolni, nem hajthatok vele végig a Lánchídon, menetlevelet kell vezetni, mert teherautónak minősül, de nem fér bele egy franciaágy. Rettenetes kutyaszaga van. De vissza lehet igényelni az Áfáját.
 
   
 

Az ember oszt-szoroz, és arra jut, hogy még mindig jobb a havi 30-40 000 Ft-os részletet fizetni egy viszonylag új autó után, mint évente többszázezret karosszéria pótlásra, blokkcserére, futómű javításra költeni, és még ez sem garantálja, hogy a kocsi utána jó lesz. És ráadásul nincs az a vastag bőr, amivel rá tudok sózni valakire egy ilyen szemétrakást annyiért, amennyire szüksége lenne egy másik, használhatóbbnak tűnő autó megvásárlásához, ezért mindig csak bukom rajta.

 
   
   

A könyvelőnk javaslatára elkezdtünk kisteherautót keresni, mivel az ÁFÁ-t vissza lehet igényelni. Így esett a választás az 1996-os, 1300 köbcentis Suzuki Swift Van-re.






 
   
 

Mivel gyerek nincs, elégnek tűnt a két ülés, és hátul hatalmas hely van a kutyának. Ha árut kell szállítani, az is bőven elfér, bár ilyenkor a kutya az első ülésre szorul. A kisteherautó egyetlen hátránya, hogy folyamatosan menetlevelet kell vezetni, különben megbüntet a rendőr, és újra át kell olvasni a KRESZ-t, mert a teherautókra más szabályok vonatkoznak. Na én ezt még így két év után sem tettem meg, ezért mindig csak akkor szembesülök velük, mikor a rendőr figyelmeztet.

Például nem tudtam, hogy teherautóval nem lehet járdán parkolni, és városban 50 km/h a megengedett sebesség, bármi legyen is kiírva. És nem szabad az M3-on a legbelső sávban menni (gondolom nem csak ott).

 
   
   

De mivel zárt kocsiszekrényű, és össztömege nem haladja meg a 2,5 tonnát, több kivétel is vonatkozik rá. Például teherautóval nem lehet a Lánchídra hajtani, és a Városligeten átmenni (a lopós autó kivétel?), a Van-nel ezt megtehetem. Ez az útvonal a Thököly út alternatívája a lakásom felé, és szerintem nincs szebb útvonal Budapesten, mint az Andrássy út a Városligettől a Clark Ádám térig - bárhogy is nevezzék. Azért volt már rá példa, hogy a rendőr e miatt akart megbüntetni, és alig tudtam meggyőzni arról, hogy a kisautóm súlya csak töredéke a buszénak, ami a hídon jár.

 
   
 

A Suzuki hibátlan jármű, bár sokan fapadosnak mondják. Az első, ami feltűnt, hogy a kasztnija nagyon puha. Mondhatni kispórolták belőle az anyagot, ezért a motorháztetőn üldögélés teljesen ki van zárva, de például az M3-as Kacsóh Pongrác úti felhajtóján a nagy kanyarban rendszeresen felvillan a belső világítás. Ez normális autókon csak az ajtó kinyitására szokott megtörténni.

 
   
   

Zavar a pótkeréktartó mélyedést fedő farostlemez is, és főleg hogy a vonóhorgot épp azokba a lyukakba csavarozták, ahol eddig ennek a lemeznek a rögzítése volt. Azóta úgy zörög menet közben, hogy nem lehet hallani tőle a rádiót. Szintén nagy zajt csap a csomagtartó ajtaja. A zár úgy van felcsavarozva, hogy már a saját rázkódásától is elállítódik, ettől nem zár rendesen az ajtó, és egész úton rezeg.

 
   
 

A jobb oldali visszapillantó tükrön lévő műanyag izé funkcióját már akkor sem értettem, amikor megvettük a kocsit. Mindig zavart a kilátásban, de párom szerint azért jó, mert még egy sávval többet látok benne hátra. Az elmélet jó, de az ezüstfestékkel lefestett műanyagdarab szerintem még új korában sem felelt meg ennek az elvárásnak. Egyszer télen, a német autópályán Feri gondolt egyet, és megpróbálta leszedni (mert nem látott tőle). Azóta van összetörve a tükör, úgyhogy reszkethet, aki jobbról érkezik.

 
   
   

Rendes kislány módjára 10 000 km-enként megejtem a szokásos szervizt, elkerülendő a váratlan problémákat, és a szervizkönyvet is rendesen vezetem. Az első másfél évben a Suzuki Óbudába hordtuk a kocsit, ahol tényleg nagyon kedvesek és mindig rendesen meg is csinálták a munkát, csak fizikai fájdalmat okozott a tudat, hogy a félórás olajcserére háromórányi munkadíjat számolnak.

Azóta egy ismerős szerelőt boldogítok (az előző autóimat is gyakran javította), így 15 000 Ft helyett általában 8-9 000 Ft körül megúszom. Tavaly ősszel volt az első nagyobb javítás a kocsin, amikor már a nagy zaj miatt célszerűnek tartottam a váltócsapágyat kicseréltetni. Mikor megbontották a váltót, kiderült, hogy előzőleg már volt javítva. Mi két évesen vettük, tehát valószínű, hogy a váltó ennek a típusnak nem erős oldala.

 
   
 

Külön büszkeséggel töltenek el az autón található extrák. Az ablakon lévő füstszínű légterelőt (vagy minek nevezzem) egyenesen a gyártótól vettük Fűzfőn, így a "bolti" ár több mint felét megspóroltuk. A pótféklámpa Feri műve. A nyári melegben a gyári ragasztása hamar elolvad. Beletelt vagy két hónapomba, mire rájöttem, hogy a pillanatragasztó az egyetlen, ami tartósan rögzíteni tudja, persze időnként az is elfárad.

 
   
   

A vonóhorgot tavaly nyáron szereltettem fel, mert úgyis vizsgáztatni kellett a kocsit. Sok értelme nem volt, mert azóta csak egyszer használtuk, de parkolásnál gyakran hasznát veszem. Az autó bal elején ismeretlen anyagtól származó paca látszik. Eleinte különböző tisztítószerekkel próbáltam eltávolítani, de mivel egyik sem tűnt hatásosnak, ott maradt. Különben is mások matricát ragasztanak, hogy ugyanezt a hatást elérjék...

Tervben van még egy hátsó ablaktörlő felszerelése, alkatrészei már vagy két éve a kesztyűtartóban várják a megfelelő mesterember közbelépését, és gondolkodom egy hátsó légterelő szárnyon is, ezügyben még folynak a tárgyalások.

 
   
 

Az autó egyébként egyúttal ridikülként is üzemel. Az ülés mögötti, nem is olyan kis helyen minden megtalálható, amire szükség lehet: polifoam és friszbi a strandoláshoz, hólánc a síeléshez, térképek, újságok, katalógusok unaloműzőként, poroltó, defekt spray, indítókábel és tartalék benzin minden eshetőségre felkészülve. Csak azt nem értem, hogy miért mondja mindenki, hogy büdös van. Lehet, hogy nem szeretik a kutyákat?