2004.03.23. 09:02
A Mercedes-Benz német szakemberei Spanyolországba utaztak, hogy kivizsgálják a minőségi-feketebáránynak számító Vito gyártósorai mellett uralkodó lazaság okait. Rájöttek, hogy a temperamentumos formához párosuló mediterrán összeszerelési minőség legyőzésére csak akkor van remény, ha a napos gyártósorokon ezután minden autó a semmivel össze nem téveszthető sallangmentes, német dizájn jegyében születik. Megalkották hát az új Vitót.
csik.jpg

A cél a valódi Mercedes-kinézet kialakítása,és ezzel együtt a vásárlók kényszerű márkahűtlenségének megelőzése volt. Első lépésben vettek egy dobozt és raktak rá egy jó nagy csillagot, nehogy tervezés közben szem elől tévesszék a célt. A csillag két oldalára - a hagyományok jegyében minden funkciót közös üveg alá rejtő - csepp alakú Mercedes lámpák kerültek, amivel aztán a Vito formájának sorsa véglegesen megpecsételődött. Innen már egyenes út vezetett az óriás Vaneóhoz. Ha a kísérlet sikerül, a Mercedes két legyet üt egy csapásra: leendő vásárlóit egyszerre győzné meg a Vito minőségéről, valamint a Vaneo szépségéről is.

A formához igyekeztek minőségi tartalmat párosítani, mivel a korábbi modellt ezen a téren érte a legtöbb kritika. Az általam próbált, alapértelmezett belső terű Vito egyetlen sor üléssel, - azaz három hellyel - és lemez válaszfallal szerelték. Szerencsére lehetőség van minimális felárért a két utasülést egyre cserélni, ami nagyobb nyereség, mint gondolnánk. Történt ugyanis egy jelentős változás: a korábbi verzióban a műszerfalra helyezett váltókar most a középső utas lábának a hétköznapi használatban indokolt helyére került, ami miatt hárman csak komoly kényelmetlenség árán utazhatnak a legegyszerűbb berendezésű Vitóban, míg két teljes értékű üléssel élménnyé tehetjük utunkat, feledtetve a középkonzol ergonómiai hiányosságait.

Egy munkaeszközként funkcionáló autóban a kényelem mellett a könnyű tisztíthatóság is az elsődleges tervezési szempontok közt szerepel. A "tisztíthatóság", mint kifejezés az autóiparban "műanyagnak" fordítandó, amiből találhatunk is bőven a Vitóban. De ez azon ritka alkalmak egyike, amikor a jelenség nem kap negatív felhangot, mivel a tervezők különös odafigyeléssel válogattak a rendelkezésükre álló haszonjármű-fröccsöntvények közül. Például a padló sík és összefüggő műanyagburkolata lehetővé teszi, hogy akár egy felmosófával gyönyörű tisztaságot varázsoljunk esős, sáros kalandjaink után. De ezzel azért vigyázni kell, mivel az akkumulátor és a hozzá tartozó elektronikák egy része a vezetőülés alatt kapott helyet. Árasztásos takarítás nem javasolt.

A műanyagok minőségével és a beltér kialakításával igyekeznek minden vásárlót biztosítani arról, hogy Vitójával nem a Mercedes mostohagyerekéhez jutott. Ez a törekvés fedezhető fel a korábbi változatból valamint a Sprinterből ismert bajuszkapcsolók - a ződcséges mercitől eredeztetett - univerzális irányjelzőkarra való cseréjében, aminek kezelése senkinek sem okozhat gondot, aki valamikor vezetett már csillagos autót. Hasonló jelenségek után kutatva akadt meg a szemem a műszerfalon, ahol a Magneti Marelli felirat látványa már nem lepett meg, mivel hagyományosan az olaszok gyártják a Vito műszeregységét. Ráadásul most már mercedesesen digitális középrésszel, én mégis némi fenntartással közeledek ahhoz, hogy a németek ismét bizalmat szavaztak az olasz elektronikának.

Az első elinduláshoz készülődve csodálkozással konstatáltam: nemhogy olajnyomásról, de még a vízhőfokról sem tájékoztat semmi. Természetesen a túlhevülés elkerülésére beépítettek egy figyelmeztető lámpát, de aki kímélné autója turbóval szerelt dízelmotorját, lelki nyugalma érdekében kénytelen bőven kivárni az első tempósabb előzésig. A víz hőfokára az utastérfűtésből sem következtethettem a TEMPMATIK fantázianevű klímával szerelt tesztautóban, mivel a motor beindulása után azonnal elektromos fűtőszál gondoskodott a befújt levegő melegítéséről, így kényszerítve azonnali távozásra a szélvédőre fagyott és az óriási orr miatt lekaparhatatlan jeget.

Ha pedig a jég már nem akadályoz a kilátásban, megteszik helyette az első oszlopok. Vaskosak, ráadásul alul kettéválnak. Óriási holtterüket még a káros hatást enyhíteni kívánó kis üvegek sem csökkentik jelentősen. Városban különösebb nehézség nélkül bújhat el mögöttük egy teljesen kifejlett járókelő. Ráadásul van egy másik kilátást akadályozó tartozék is, melynek jelenléte a mai, minden kis műanyag patenton spórolni vágyó autógyártás ismeretében, felettébb érthetetlen. A tesztautóban nem volt üveg sem a raktérelválsztó-falon, sem a hátsó ajtókon, mégis felszerelték az első szélvédő közepére a belső visszapillantó tükröt. Saját tulajdonú autókon javaslom az első elindulás előtt eltávolítani.