Lengyel viking metrópótló | Totalcar

A Volvo 7700A úgy svéd, ahogy a Suzuki Swift japán. A Budapestre szállított autóbuszokvalójában Lengyelországban, Wroclawban készültek, külön fővárosunk közlekedési vállalatának igényei szerint. Most, hogy túlvagyunk az első próbatételen, a metrópótlás lezárultával tekintsünk vissza, hogyan vizsgázott az új típus.

A metrószerelvények kényszerű pihenőre tértek. De mi legyen a
sok-sok utassal, akik közül némelyek több mint egy órát töltenek
naponta a föld alatt? A BKV döntött, és vásárolt ötven vadonatúj
felszíni kígyót a kedélyek megnyugtatására.

Fél évszázados tendenciát megtörve a svéd Volvo mint a BKV tender
győztese
szállíthatta a szép, csillogó buszokat a főváros számára.
A darabonként közel 70 milliós árban a kiírás szerint benne foglaltatik
két év teljeskörű szervizgarancia és folyamatos 96%-os rendelkezésre
állás. Ez az első ütemben szállított ötven buszból maximum kettő
műszaki okból eredő üzemképtelenségét engedélyezi egy időben. Most,
hogy túlvagyunk az első próbatételen, a metrópótlás lezárultával
tekintsünk vissza, hogyan vizsgázott az új típus. Eredményesek voltak-e
a hosszas egyeztetések a BKV és a Volvo munkatársai között, vagy
kifogtak a hungarikumnak számító budapesti kátyúk és utasok a 7700A
típusjelű csuklósbuszokon.

A Volvo 7700A úgy svéd, ahogy a Suzuki Swift japán. Valójában
Lengyelországban, Wroclawban készültek a Budapestre szállított
autóbuszok, külön fővárosunk közlekedési vállalatának igényei szerint.
Így a Vultron gyártmányú kijelzőket és kijelzővezérlőt, a hangbemondó
rendszert, a Protokon jegykezelőket és jegyárusító automatát, valamint
a tankolás jeladó rendszerét a műszaki paraméterek előzetes
egyeztetésével a BKV által kijelölt magyar cégek szállították a
lengyelországi gyárba, hogy ezek már a gyártáskor bekerülhessenek az
autóbuszokba. Ezzel nemcsak a szerelési folyamatot egyszerűsítették le,
hanem megpróbálták biztosítani a csereszabatosságot és a
kompatibilitást is.

 
 

A wroclawi gyár
 
 
Wroclawban
1998-ban, zöldmezős beruházással
indult meg az építkezés, aminek
eredményeképpen mára Európa
legnagyobb autóbuszgyárát mondhatja
magáénak a 642 ezer lakosú lengyel
város. Mielőtt a beruházás
megkezdődött, a Volvo több volt
szocialista állam autóbuszgyárát is
megpróbálta megvásárolni. Ennek
keretében az Ikarusszal is folytak
tárgyalások, igaz eredménytelenül.
Az Ikarus végül az Irisbushoz
került, ami a Volvo
termelékenységének figyelembe
vétele mellett igen szomorú
tény.
Jelenleg a lengyel
gyárban kétműszakos munkarend
mellett 600-800 buszt gyártanak
évente, ez szükség esetén,
folyamatos termeléssel akár
1000-1200-as éves darabszámra is
feltornázható.



Kizárólag
itt készülnek a 7000-es városi,
a 8500-as háromtengelyes,
elővárosi, a 8700-as távolsági
és a 9200-as
luxusturistabuszok.
Az alváz elemeit, a motort,
a sebességváltót, a
kormányművet, az
elektronikákat
és még pár
fontos alkatrészt - amit a
svédek nem szívesen adnának ki
külső gyártásba - darabokra
szedve, ládákban szállítják
Lengyelországba. A csomagok
kibontása után a Volvo
előírásai alapján helyben
gyártott U és I
alvázgerendákkal két soron
építik össze a járóképes
szerkezeteket, amikre később
egy másik csarnokban kerül a
vevő igényeinek megfelelő
felépítmény.

Több-kevesebb sikerrel. Beépítésre került ugyanis a német
Hectronic által gyártott tankolásjeladó is, aminek segítségével a
telephelyre beérve, tankoláskor a kútba épített számítógép azonnal
rögzíti, melyik autóbuszba mennyi gázolaj került. Ehhez azonban a fülke
fölötti elektronikákkal telezsúfolt területre el kellett helyezni egy
antennát, ami 450 MHz-es jelekkel továbbítja a busz saját adatait a
központi számítógépnek. Bár a busznak tökéletes EC minősítése van, ami
a kívülről jövő elektromágneses sugárzások mellett is garantálja a
zavarmentes működést, egy belső, nagyteljesítményű antennára mégsem
számíthattak a busz vezérlő számítógépének tervezői. Az már biztos,
hogy a becsuklásgátló hamis riasztása ennek a sugárzásnak tudható be,
de eddig az indokolatlan szintezőrendszer-hibajelzést sem lehetett
mással magyarázni. A megoldás az alkalmi működtetésben rejlik, így az
elektronikai rendszer naponta legfeljebb tíz percig hiszi, hogy az
autóbuszt túltörték.

Az elektronikai kiegészítőkön kívül számos változtatás történt a
korábban gyártott, európai városoknak, például Genfnek szállított
7700-asokhoz képest is. Ezeket az átalakításokat a budapesti igények
mellett az időközben bevezetett EU-s jogszabály-módosítások követése
tette szükségessé.
Az ajtónyitási rendszert például közvetlenül a szállítás előtt
kellett megváltoztatni
, mivel a 2001-es európai direktíva alapján -
ami a 2003 után gyártott buszokra alkalmazandó, de 2005-től minden
buszra kötelező - megállás után a ki nem nyílt ajtó már csak 500 mm-es
körzetén belül elhelyezett gombokkal nyitható. A jogszabályalkotók
reményei szerint ezzel kiküszöbölhető az ajtó közvetlen közelében
álldogáló utasok váratlan ajtónyitás okozta sérülései. Ezért, kérem, ne
haragudjanak a járművezetőre, ha elbámészkodtak, és leszállási
szándékukat nem jelezték időben, keressék inkább az ajtók szélére
utólag elhelyezett gombokat, amelyek megnyomásával azonnal feltárulnak
önök előtt az igen intelligens üveglapok.

 
 

Vultron optikai utastájékoztató
rendszer, hangbemondó rendszer

 
 
 

Este egy Volvo érkezésekor
rögtön feltűnik, hogy
más rendszerű megvilágítást
kapott a relációtábla, mint
eddig megszokhattuk.
A
halvány és gyakran kiégő neon
helyett minden egyes lamella
mellé külön ledet szereltek,
ami a sárga lapocska
átfordulásával együtt gyullad
ki. Ezzel a rendszerrel maga a
led is jól látható, de
megvilágítja a hozzá tartozó
felületet is, ami élénk sárga
és igen kontrasztos kijelzést
eredményez. Az utastéri
kijelzők sem a megszokottak. Az
elektromágneses megoldásnál
sokkal megbízhatóbb és
tartósabb konstrukciójú ledes
kivitelű táblák kerültek
beépítésre.


A plafonon nagyobb piros, míg az
oldalfalon apró zöld, a régi
Híradástechnikai Vállalat által
gyártott számológépek kijelzőjére
emlékeztető ledekből áll össze a
sok hasznos információ. A
kijelzőkhöz tartozó Vultron
kijelzővezérlő működése
sok szempontból eltér az eddig a
BKV-nál megszokott Fok-gyem
rendszertől.
Használatát a
járművezetőknek is meg kell
szokniuk. Míg eddig a végállomáson
egy gombnyomással kellett
átfordítani a célállomást, addig
most külön jelezni kell a
megérkezést, aminek hatására a
külső kijelzőkön kicserélődik a
felirat, majd elindulás után újabb
gombnyomásra kezdődik a megállók
ajtónyitásonkénti léptetése. A
mesterséges intelligencia ellenére
ha a számítógép úgy gondolja, a
végállomásra értünk, hiába lenne
szükségünk egy korábbi megálló
kijelzésére, ilyenkor már csak a
fordítás lehetősége marad. Ráadásul
a rendszer indulás után gyakran
rögtön két megállót is léptet, ami
miatt a kedves néniben azonnal bent
akad a szó.
A jól megismert lágy női hang a
hangbemondó rendszerből érkezik,
ezzel
tehermentesítve a buszvezetőt a
megállók napi tizenkétszeri
végigsorolásának terhe alól.

Kitartóan, jól érthetően, néha,
igaz, túl hangosan, máskor meg
halkan tájékoztat mindenkit a
következő megállóról és az
átszállási kapcsolatokról. A
Stadionoktól a Deák térig csak
egyetlen hibát vét. 7A busz ugyanis
létezik, de 173GY-ről nem tudok.
Ellenben visszafelé már gyors
173-asnak mondja a hat éve
felújított piros-kék járatot.
Minden járművezető barátja: a
pléhnéni.

Így már nem csonkolnak gondolkodás nélkül, ezért nem fordulhat
elő, hogy egy beszorult tárggyal induljon a busz; elektronikai
rendszerek tömkelege vigyázz a fel- és leszállókra. Amennyiben a
nyomatékérzékelő 100 N-nál, azaz 10 kg körüli értéknél nagyobb
ellenállásba ütközik, elengedi a levegőt az elakadó szárny
munkahengeréből, így tehermentesítve azt, és lehetővé téve a
figyelmetlen utas kiszabadulását. Záráskor ehhez a funkcióhoz társul
még egy élérzékelő is, ami 40 mm-nél nagyobb, azaz legalább csukló
méretű tárgy beszorulása esetén azonnal visszanyitja az ajtókat.

A rossz utaknak köszönhetően eleinte sokat dolgoztak a Volvo
szerelői:
több ajtó is rendszeresen, minden ok nélkül
visszanyitott. Mindezekkel együtt a 7700A eddig meglepően jól viseli a
budapesti utakat. Igaz itt-ott néha csörög-zörög az utastér, de ez az
útminőség miatt elkerülhetetlen kellemetlenség a csavarok utánhúzásával
gyorsan kiküszöbölhető. A gyár mentségére legyen mondva, a legnagyobb
zajforrás a jegyárusító készülék, amit a legkülönbözőbb helyekre
ragasztott szivacsokkal csöndesítenek a Protokon munkatársai.

Külön a BKV kérésére alakították ki a vezetőfülkét is, ami
Magyarországtól nyugatabbra és Budapesttől vidékebbre nyitott kivitelű,
fővárosunkban a lassan mindennapos atrocitások elkerülésére legalább
részben zárttá és zárhatóvá kellett tenni.
A fülke magasságában
tapasztalható részlegesség oka az utasokkal való állandó
kapcsolattartás és az ott folyó események folyamatos és könnyű
figyelemmel követése. A fülkeajtó-zárhatóság ellenben már nem ily
praktikus megfontolásokból lett részleges, ugyanis belülről egyáltalán
nem reteszelhető. Az egyetlen megoldás, hogy a vezető az ajtót kívülről
kulccsal bezárja, majd beül és határozottan magára csapja, aztán a
belső kilincs használatával továbbra is bármikor kiszállhat.

Sokkal figyelmesebbek voltak a tervezők, amikor járművezető
környezetében elhelyezett üvegeket kellett kiválasztaniuk.
A vezető körül található lapok speciális tükröződésmentes
technológiával készültek, hihetetlen árért.
De a BKV kénytelen volt
megfizetni a biztonsági megoldást, mivel korábban az Ikarusoknál több
baleset is származott a visszaverődő fény megtévesztő hatásából. Sajnos
az óriási, speciális pasztával ragasztott, gumiágyba helyezett
szélvédőröl ugyanez már nem mondható el. Ezért a változtatható
utastérvilágítást általában csak csökkentett fényerővel használható,
amivel a lehető legkisebbre csökkenthető a belső tükröződés mértéke
is.

Ezen kívül egy rossz szó nem érheti a vezetőfülke kényelmét. A
kiváló ülés dönthető, ülőlapjának hossza, rugózásának mértéke és
intenzitása is állítható, továbbá két levegős deréktámasszal is
felszerelték. És ha a rengeteg állítóval kényelmesen elhelyezkedtünk,
behúzott kézifék mellett, egy gomb megnyomásával a kormányoszlop a
hozzá rögzített műszerfallal együtt a legmegfelelőbb helyzetbe
mozgatható. Pár másodperc után egy levegős fék a megadott helyen
rögzíti az egységet, igaz a magyar kátyúkhoz mérten kicsit gyengén,
ezért előfordulhat, hogy pár óránként ismét a kívánt helyre kell
állítani a kormányt.

A vezetőnek jutott egy Sütrak gyártmányú mechanikus légkondicionáló
is, bár a befúvók plafonra helyezése miatt nagyon kell vigyázni az
ízületi gyulladásokkal. A fülke rendkívüli kényelmével némiképp szemben
áll az utastér komfortja.
Sajnos a 30 fok feletti nyári napokon az egynegyed részben
nyitható oldalablakok nem biztosítanak megfelelő szellőzést még a zajos
ventilátorok folyamatos működtetése mellett sem. A vezetők így
rákényszerültek a - BKV kérésére - nyitó nélkül szerelt, 3 méter
magasan lévő két tetőablak kinyitására, amihez némi atlétikai
gyakorlat, esetleg a főemlősök egyéb családjából származó ősök
elengedhetetlenül szükségesek.

 
 

Változtatások a későbbi
beszerzésekkor

 
 
Az újabb Volvo
csuklósbuszok beszerzése kapcsán a
BKV jelenleg több kisebb-nagyobb
változtatás végrehajtásáról tárgyal
a svéd cég képviselőivel. A legfőbb
átalakítás a szellőzési rendszert
érinti, aminek javítására fele
részben nyíló, színezett, hővédő
ablakok és nagy teljesítményű
utastéri klíma beszerelését kéri a
vállalat. A Volvo javaslatára egy
olyan megoldáson is gondolkoznak,
amellyel klímahasználat idején a
tolóablakok egy speciális kulccsal
zárhatóak lennének, így akadályozva
a meleg levegő beáramlását. A
kényelem további javítására az
összes utasülés párnázása is a
tervekben szerepel, míg az utasok
és az autósok biztonságáról a
csukló belsejét és környezetét
figyelő kamera gondoskodna.

Az utasok kényelmét vagy kényelmetlenségét szolgálja a
kapaszkodórendszer,
valamint az ülések is, amiket szintén
igyekeztek a fővárosi igényekhez igazítani. A kerekesszékek és
babakocsik elhelyezésére kialakított terekben sok rudat elhagytak, hogy
megkönnyítsék az utasok mozgását. Ezeknél a változtatásoknál a BKV
teljes egészében élvezte a magyarországi Volvo-képviselet támogatását,
így nem csak praktikusabb, hanem a jogszabályoknak továbbra is
megfelelő rendszert sikerült kialakítani.

Van négy ülés, amin valódi szivacs, sőt kartámasz szolgálja az itt
helyet foglalók kényelmét. Az eredeti szándék szerint ezek a
kisgyerekkel utazóknak volnának fenntartva, Budapesten mégis inkább a
hajléktalanok kényelmét és biztonságát szolgálják majd egy-egy hideg
téli estén.
Téli estékre és a biztonságra gondolva az ajtók körül
meleglevegő-befúvókat,
a padlóba fűtőszálakat helyeztek el a
szorgos lengyel kezek, hogy az ide felhordott latyak minél előbb
elolvadhasson, és ne veszélyeztesse az utasok amúgy is bizonytalan
stabilitását. Miközben a kiáramló meleg levegő megpróbálja felvenni a
harcot a nyitott ajtón beáramló hideggel, egy automatikus rendszer a
busz belső hőmérsékletéért küzd. A vezető a hőfokon kívül semmit sem
állíthat, minden más az elektronika dolga.

Miután az összes elektronika és automatika készen áll és az ajtók is
becsukódtak,
indulhat is az autóbusz. De nem indul! Mi lehet a késlekedés
oka? Először is az elinduláshoz elengedhetetlenül szükséges, hogy
minden ajtó, de még a motorteret és a hűtőt takaró fémajtó is csukva
legyen. Ezen kívül a kéziféket sem árt kiengedni, majd a fékpedál
nyomva tartása mellett sebességet kapcsolni, ami után már csak egy
pöccintés a gázpedálon, a buszt még mindig rögzítő megállófék kiold, és
indulhatunk is. De lehet, hogy ezután sem történik semmi. Ilyenkor
érdemes ellenőrizni, hogy a kézifék biztonsági szelepe alattomos módon
nem ugrott-e ki, ha meg ez is rendben van, újra próbálkozhatunk a
gázpedál pöccintésével.

És láss csodát: elindultunk! A papíron nem túl nagy, nem túl
nyomatékos motor megfelelő vehemenciával mozgatja a 163 főre
vizsgáztatott, de mérések szerint akár 188 ember befogadására is képes,
akár 28 tonnát nyomó, könnyűfémmel és üvegszállal borított
karosszériát.
A csukló bal hátsó sarkába hosszában elhelyezett motornak inkább a
vezérlőelektronika szab határt
, mint a képzelet. Sokszor hiába a
teljes padlógáz, a motorfelelős csak visszafogottan engedélyezi a
gyorsítást. Ez előfordulhat induláskor, kanyarban, de még guruló
busznál a fékpedálról hirtelen átlépve is. Ilyenkor csak a bizalom és a
türelem segít, előbb-utóbb megindul az óriás. Ha pedig megindul, a
gyors sebességváltásokban egy 5 sebességes ZF gyártmányú automa taváltó
működik közre észrevétlenül, normális esetben 45 körül kapcsolja az
ötödik fokozatot, amivel már könnyen elérhető az elektronikusan
szabályozott 63 km/h-s végsebesség is. Ennél nem is kívánható több egy
városi csuklósbusztól.

Főleg, hogy
néha igen gyorsan meg is kell állítani a közel 30 tonnát, ebben
modulrendszerben egymásra épülő egységek segédkeznek. Ez a belsőhűtésű
tárcsafékekre ható levegőrendszerre épített ABS-t és ASR-t is vezérlő
EBS elektronikus fékerőszabályzó rendszerben csúcsosodik, amelyekből
eddig már kettő is cserére szorult, de szerencsére egy-egy meghibásodás
után az alárendelt rendszerek önállóan is képesek ellátni alapvető
funkciójukat, így ez az üzembiztonságra semmilyen kihatással nem
lehet.

A vezető minden ilyen és ehhez hasonló meghibásodásról azonnal
információt kap a műszerfalra helyezett folyadékkristályos kijelzőn,
amelyet egy sárga figyelmeztető, vagy akár a három vészjelző lámpa
valamelyikének kigyulladása kíséri. Ember legyen a talpán, aki a
vészjelzések különböző kombinációit és variációt egy pillantásból
megfejti. Nem véletlen, hogy
minden hibaüzenethez külön kód tartozik, így ennek segítségével
már bátrabban hívhatjuk a szerelőt, így ők is rögtön megtudják, hogy
érdemes-e elindulniuk egyáltalán.

Az eddig Budapesten megszokott csuklósbuszokhoz képest a Volvo 7700A
egészen más arányokkal rendelkezik.
Az A és B-tengely között
kisebb, míg a B és a C-tengely közt jelentősen nagyobb a távolság, mint
az Ikarusoknál. Ez sokkal jobb fordulékonyságot eredményez, viszont a
busz fordulási tere ezáltal jelentősen megnőtt. Mind belső, mind külső
íven a csukló sarkai és kerekei sokkal jobban elhagyják a középvonalat
a megszokottnál, ezért a buszvezetőtől, de a közlekedőtársaktól is
fokozott figyelmet követel egy-egy éles kanyar biztonságos
teljesítése.

 
 

Protokon jegykezelők
 
 

Az óriási Protokon gyártmányú
jegykezelők is
a BKV kérésére
kerültek a Volvókba, mivel ezek
javítására már szerződött
partnerrel rendelkezik. Sajnos, sok
helyen pont ezek miatt nem jól
látható az alattuk elhelyezett
leszállásjelző gomb, ezért nem
minden esetben vethető az utasok
szemére a vészjelző indokolatlan
használata. A Volvo a tervezések
során több jóval kisebb készüléket
is felajánlott, de itt győzött a
szokás hatalma.

<section class="votemachine">
</section>

Volvo 7700A

Hiába kényelem, hiába modernizáció, a kellemes svéd légkört néha el
kell hagyni. Ilyenkor az utasok a szabvány szerint 1000 és 1200 mm
között elhelyezett sárga-zöld STOP feliratú leszállásjelzőn
jelezhetnek. Az előírás szerint 1800 mm körül található piros, ALARM
feliratú gombok a vészjelzők. Kérem, legyenek figyelmesek, és ne
rémisztgessék indokolatlanul a jármű elgyötört vezetőjét. Ő is csak
ember.

 
 

Műszaki adatok
 
 
 
Volvo 7700A
 
Méretek
 
Hosszúság 17 944 mm
Szélesség 2516 mm
Magasság 3040 mm
Tengelytáv A-B / B-C
tengelyek között
5190 / 6755 mm
Nyomtáv A / B /
C-tengelyen
2070 / 1854 / 1854
mm
Üzemanyagtartály 375 liter
 
Tömegek
 
Saját tömeg 17 440 kg
Megengedett
össztömeg
28 000 kg
Megengedett
tengelyterhelés A / B / C
tengelyen
6900 / 10 000 / 11 500
kg
 
Motor
 
Típus  
Volvo D7C275HS
Konstrukció soros, hathengeres,
folyadékhűtéses, négyütemű,
hengerenkénti
adagolószivattyús
dízelmotor,
turbófeltöltővel és
töltőlevegő-hűtővel, Euro 3
minősítéssel, nagy
nyomatékú kivitel
Összlökettérfogat 7300 cm
3
Furat / löket 107 / 135 mm
Sűrítés 19,5:1
Legnagyobb
teljesítmény
202 kW(275 LE)
Legnagyobb
nyomaték
1200 Nm
 
Erőátvitel
 
Típus ZF 5HP592
Konstrukció ötfokozatú, automatikus
sebességváltó, megálláskor
üresjárati fokozat
kapcsolással, "kick down"
funkcióval, elektronikus
vezérlő rendszerrel,
hatgombos
fokozatválasztással,
retarderrel
Áttételek I. 3,43, II. 2,01, III.
1,42, IV. 1,00, V.
0,83
Hátramenet 4,84
Nyomatékátalakító 2,16
 
Felfüggesztés
 
Konstrukció Elektronikus vezérlésű
teljes légrugózás (ECS)
oldalra térdeplő
funkcióval, automatikus
szintezéssel
A-tengely Volvo IFS független
felfüggesztés, kettős
keresztlengőkar,
légrugózás, hidraulikus
lengéscsillapító,
B-tengely ZF AVN-132
portáltengely, légrugózás,
hidraulikus
lengéscsillapító
C-tengely ZF AV-132
portáltengely, légrugózás,
hidraulikus
lengéscsillapító
Kerékméret 275/70 R 22,5
Kormánymű ZF 8098 golyósoros,
rásegítéssel
 
Fékrendszer
 
Konstrukció EEC előírásoknak
megfelelő légfékek
elektronikus vezérléssel
(EBS), első és hátsó
kerekekre külön ható
fékkörök, minden tengelyen
belső szellőzésű
tárcsafékek, blokkolásgáltó
(ABS), kipörgésgátló (ASR),
automatikus utánállítás,
ajtófék rendszer
Rögzítőfék Hátsó kerekekre
közvetlenül ható
rugóerő-tárolós légfék
 
Elektromos
rendszer
2 darab 225 Ah
kapacitású akkumulátor,
180+80 A generátor
 
Ajtókiosztás
Négy darab kétszárnyas,
befelé sikló, pneumatikus
működtetésű ajtó 1200 mm
széles belső nyílással,
akadályérzékelővel
 
Befogadóképesség
 
Ülőhelyek száma 36+1 fő
Állóhelyek száma 126 fő
Elméleti
terhelhetőség
163 fő