Megnéztem a Hyundai honlapját, olyanokat írnak, hogy az ix55 az i10, az i20 és az i30 által megkezdett merész formai irányvonalat követi kecses és modern stílusával, illetve jellegzetesen európai látványával és hangulatával. A merész, xenon fényszórós és látványos hűtőmaszk uralta orr-rész mögött izmos kerékjárati ívek… És így tovább. Bullshit, mondja erre az angol.

Az egy dolog, hogy a merész, xenon fényszórós és látványos hűtőmaszk kábé úgy hangzik, mintha azt mondanám: finom, gombás és tányéron tojásrántotta (esetleg ajánlanám a merész és látványos, xenon fényszórós változatot a kollégának). De hogy ez kecses és modern, na, ezt nekem ne magyarázza meg senki.

Félreértés ne essék, az ix55 – vajon véletlenül hasonlít a neve ennyire az X5-re? – kinézetével semmi bajom. Ebben a kategóriában, ha valami nem iszonyatosan ronda, akkor átmegy a rostán, a méret ugyanis mindenért kárpótol, de hogy kecses és modern? Arányos, az igen. Praktikus, nagyon is. Tekintélyt parancsoló, naná, próbáljon meg valaki packázni egy közel ötméteres, 2,3 tonnás drabállal. Sok jót lehet róla mondani, de azt gondolom, ezt a kecsest még az autó is kikérné magának.

Az ix55 kasztnija igazán semmi különös. Elölről a furcsa alakú hűtőmaszk és a ködlámpák, hátulról a két nagyméretű, ellipszis alakú kipufogó ellenére semmi különös. Pedig tényleg megpróbálták, az első és a hátsó lámpák rendhagyó formáján egyértelműen látszik az igyekezet, de az ix55 ennek ellenére is csak egy egyszerű, őszinte melák lett – nekem mellesleg tetszik így, ahogy van.

A belseje sokkal izgalmasabb, mint a külseje. Vigyázat, ömlengeni fogok, akit nem érdekel, nyugodtan ugorjon pár bekezdéssel lejjebb. Kezdjük ott, hogy szép. A bőrülések jó minőségűek, kényelmesek, elöl mindkettő elektromosan állítható. Az ajtókat is bőrbetét díszíti, valamint egy szolid, de csinos karbonszálas műanyagnak látszó csík, mely a műszerfalon is végigvonul. A középkonzol, a váltó, a műszeregység és a kormány dizájnja nem fenomenális, de jó irányba mutat: nem is olyan régen még sok gagyi kiegészítőt láthattunk koreai autókban, ezeknek az alkatrészeknek azokhoz már semmi közük.

Nem számoltam össze, de rengeteg rekesz van alul, felül, elöl, hátul egyaránt. Üdítőnek, napszemüvegnek, térképnek, kacatnak egyaránt lesz helye bőven. Hátul is van ülésfűtés, sőt, a hátul utazók külön konzolon állíthatják be, milyen hideget/meleget parancsolnak, milyen mennyiségben, illetve hová. Az Infinity hifinek gyönyörű hangja van.

A helykínálattal természetesen nincs gond, mindkét sorban hatalmas a hely széltében, hosszában és fölfelé is. Nem is az a kérdés, öten elférnek-e, hanem hogy mi a helyzet akkor, amikor hét ember ül az ix55-ben. Kezdjük az átalakítással: a két hátsó ülést egy-egy mozdulattal a helyére lehet pöccinteni, sem különösebb kézügyesség vagy műszaki érzék, sem izomerő nem kell hozzá, a művelet nagyjából nyolc másodpercig tart. Ezek után előrehúzzuk a középső üléssor felénk eső részét, és szabad az út a hátsó traktusba. Nagyikát biztosan nem kényszeríteném, hogy leghátra másszon be, de nyugdíjas kor alatt nem nagy ördöngösség bejutni a harmadik sorba.

Leghátul egy kicsit magasabban van a lábunk a megszokottnál – igazából az ülés van alacsonyabban −, ettől eltekintve azonban minden a legnagyobb rendben, széltében rengeteg a hely, és egy átlagos, sőt, talán az átlagnál egy kicsivel magasabb felnőttnek sem lesz lábtérproblémája.

Az ix55 igazi kompromisszummentes hétszemélyes, már ami az utasteret illeti − a csomagtér hét utassal gyakorlatilag megszűnik, viszont öttel közel 600, kettővel pedig 1746 literes. Maga az utastér tágas és praktikus, igényes és szép. Nem annyira finom és elegáns, mint a prémium márkák hasonló modelljeiben, de még így is messze felülmúlja azt a látványt és minőséget, amit személyautóinkban megszoktunk.

A V6-os dízel, mint minden dízel, hidegen hangos. Ha bemelegszik, lecsöndesedik. Egy hajszállal talán még ilyenkor is hangosabb a prémium márkák hasonló motorjainál, de igazából még így is csendes. Természetesen motorzaj csak gyorsításkor hallatszik az utastérben, ha tartjuk a gázt, csönd van és békesség. Érdekes, hogy az ix55-ben még autópálya-tempónál sincs zavaró szélzaj, a futómű felől is csak nagyon szolidan hallatszik némi surrogás.