Szépen beszél magyarul

Teszt: Opel Insignia 2.0 CDTI

Tóth Zoltán

2009. január 7., szerda 01:04

Jegesedés valószínű, vezessen óvatosan! Automatikus országúti fényszóró aktív. A felelősség kizárása: Figyelem! A vezető felel a közlekedési szabályok betartásáért és a készülék biztonságos kezeléséért. Ezt is megértük: egy autó, amely tud magyarul. És nem kalapos õ betűkkel, döcögősen lefordított passzív szerkezetekkel, lehetetlen szavakkal és félig anglomagyarul kommunikál velünk, hanem úgy, mint a fenti mondatokban. Helyesen, érthetően, tényleg magyarul.

Megérkeztünk. Az Opel végre kellemes formájú autót gyárt

Szép, új traktor. Ez volt az első gondolatom a mélygarázsból kiállva az új Opel Insignia 2.0 CDTI Cosmo tesztautóról, és nem is tudtam tőle könnyen szabadulni az együtt töltött közel két hét alatt. De végül azért sikerült. Az első és igen erős benyomást a kétliteres, 160 lóerős dízelmotor szörnyű kerepelése, hidegen durva remegései és a pörgetésre válaszul adott mogorva morgása határozza meg. Meg persze a látvány. Ez már igen, végre egy Opel, amit nem formatervező-gyakornokok rajzoltak két vonalzó és három félkörívsablon segítségével.

Az Insignia jól néz ki. Minden szögből, bármelyik oldaláról érdekes vonalak, finom ívek, kellemesen hajlított lemezfelületek díszítik, és az összkép is kifejezetten harmonikus. Látszik rajta, hogy tervezőinek ceruzáját nem az olcsón préselhető, sima lemezfelületek megalkotásának szent célja vezette, hanem az, hogy a szemnek kellemes látványt hozzanak létre. Nagy boldogság lehetett ez a fajta tervezői szabadság a Mark Adams vezette csapatnak, amit egy tényleg szép autóval háláltak meg.

Lassan már csak egy kémlelőnyílás marad: nagy lemez-, kis üvegfelületek

A formai elemek közül sokat viszontláthatunk majd az Insigniát követő, jövőbeli Opeleken. Például a megújult emblémát, a motorháztető felső élét, az oldalnézet pipa formájú homorítását és a hatalmas, krómozott hűtőrácsot. Szerintem ez utóbbi az Insignia legkevésbé sikerült részlete, jellegtelen, arctalan tőle az egyébként vonzó kocsi. Oldalról a homorítás, a lendületes övvonal és a kupészerű tető miatt vagány a forma, és szerintem hátulról is penge lett, bár a krómcsíkot itt is túladagolták kissé.

Régi Opel-hagyományokhoz híven az esztétikum mellett a kis légellenállásra gyúrtak rá a formatervezők. Ennek érdekében csiszolták le az első lökhárító szélét, ezért lett a csomagtérfedélnek légterelő az éle, szárnyszerűek a külső tükrök, de még a hátsó alsó lengőkar is ezért laposodott el. Ezeknek, a részben burkolt alváznak és persze a szélcsatornában eltöltött 650 órányi mókolásnak köszönhetően 0,27-es alaktényezőt értek el az opelesek, ami ugyan igen szép eredmény, gyakorlati hasznát azonban alig éreztem a két hét alatt.

Hátra alig látni ki, parkolóban jól jön a tolatóradar

Közel 1400 kilométerrel nőtt a német rendszámos tesztautó futásteljesítménye a próba végére, mivel hárman ezzel mentünk az ünnepek között síelni. Átlagfogyasztásunk 8,4 liter volt, ami nem kiugróan jó érték egy modern, két vezérműtengelyes, hengerenként négyszelepes, közös nyomócsöves, változó geometriájú turbós dízeltől, aminek hatásfokát ráadásul sem automatikus váltó , sem összkerékhajtás nem rontja le. Még akkor is sok ez a fogyasztás, ha az autó üresen közel 1800 kilogramm, és a téli sportokhoz szükséges cuccainkkal inkább volt tele, mint üres.

Amikor semmi nem sikerül - kattintásra videó indul

Viszont az Insignia gyorsan és csendesen juttatott el minket – Németország érintésével – az osztrák síterepre. Ahol lehet, ott óra szerinti 160-180 km/h közötti utazót könnyedén tart, ráadásul ilyenkor már nem is különösebben hangos vagy kulturálatlan. A 2.0 CDTI zajai és remegései csak alapjáraton vagy gyorsításkor zavaróak, de olyankor nagyon. Hiába húz már a fordulatpincéből is erőteljesen a rövid túltöltés idejére 380 Nm maximális forgatónyomatékú dízel, ha közben csattog, kerepel és rázkódik a megerőltetéstől. Pedig ezt leszámítva kifejezetten jó vezetni az Insigniát.

Érezhető rajta egy kis BMW-s beütés

Már a kormány, ülés és pedálok háromszögénél kezdődik az élvezet. Jól testre szabható a vezetési pozíció, a kormány kellemesen kicsi és jó fogású, a váltó tenyérbe simul és pontosan kapcsolható, a pedálok ellenállása nagyon eltalált. Menet közben pedig valódi méreteinél és súlyánál sokkal mozgékonyabbnak érződik az új Opel. Hiába majd' öt méter hosszú, közel két méter széles és majdnem két tonna, olyan könnyű kanyarból kanyarba dobálni, a csúszáshatárra hajszolni és onnan visszahozni, mintha legalább két mérettel kisebb volna.

Modern szerkezethez képest a kormányzása kifejezetten sok visszajelzést ad, a változó csillapítású gátlókat és hátul négy lengőkaros felfüggesztést felvonultató futómű hangolása pedig kifejezetten jól eltalált. Tud rugózni például, méghozzá kifejezetten kényelmesen, ami a mai középkategóriás limuzinok mezőnyében már önmagában is nagy fegyvertény. Persze csak akkor, ha nem bántjuk a műszerfalon lévő Sport gombot. Ennek benyomásakor ugyanis a rugózásnak búcsút inthetünk, cserébe kanyarban nulla karosszériadőlés mellett elképesztő sebességgel hasít az Insignia.

Szépen beszél magyarul – Opel Insignia 2.0 CDTI

A Sport gomb nemcsak a felfüggesztést teszi feszesebbé, de csökkent a kormányszervó rásegítésének mértékén, érzékenyebbé teszi az elektromos gázpedált és pirosra váltja a körműszerek háttérvilágítását. Utóbbi mondjuk kimeríti a súlyos parasztvakítás minősített esetét, de a többi valóban érezhető és tükörsima aszfalton kifejezetten pozitív változást hoz, feltéve, ha gyorsan akarunk menni.

Összességében legalább olyan élmény vezetni az Insigniát, mint ebben eddig verhetetlennek hitt vetélytársát. És nemcsak autónak, hanem használati tárgynak is bevált. Erről a részletek már a következő oldalon.

Erre a képre kattintva a sajtófotók galériájába jut

A forma és vezethetőség a legszembetűnőbb példája annak, hogy az Insignia esetében az Opel tényleg mindent bevet a siker érdekében. Noha Nyugat-Európában a középkategóriás limuzinok piaca az elmúlt hat évben jelentősen összement, azért még mindig fontos szegmens. Tömeggyártók számára többnyire ez a csúcskategória, itt szereplő modelljükkel próbálnak a prémiummárkák komolyan vehető vetélytársává válni. Ezzel szemben a presztízsgyártóknak ezek a húzó, nagy mennyiségű eladást produkáló típusai, amelyekkel igyekeznek a tortából minél nagyobb szeletet kiszakítani. A harc tehát öldöklő, és csak a legjobbak lehetnek valóban sikeresek.

Lendületes ívű műszerfal, szokatlan kormány

Eddig az Opel a legnagyobb jóindulattal is csak a szürke középszert hozta, legfeljebb a flottamenedzserek találtak benne szeretnivalót. Mindez az Insigniával gyökeresen megváltozhat. Kellemes formák, jó minőségű anyagokból épített, élhető utastér, élményszámba menő vezethetőség és technikai újítások garmadája próbál kívánatossá tenni egy olyan márkát, amelyet mostanában legfeljebb a megbízhatósága miatt szerettünk. Vagy a Speedsterért, bár az igazából egy Lotus.

Szépen beszél magyarul – Opel Insignia 2.0 CDTI

A vezetőülésben körbepillantva is azonnal látszik a formatervezői igyekezet. Nem túl hideg, de fémes hatású, hullámos vonalakkal díszített betét öleli körbe a műszerfalat, amire már mertek az egyenestől eltérő vonalakat is rajzolni a lakberendezők. A négy fő műszer sportos hangulatú, krómkeretes csövek aljáról néz vissza, a vaskos középkonzol tetején olyan szélesvásznú LCD kijelző figyel, ami néhány éve még a nappaliban se lett volna ciki. Hiába uralkodó a komor szürke és a halálos hangulatú fekete szín, az Insignia utastere valami megmagyarázhatatlan okból élhető, szerethető hely, ahol még egy nap vezetés után sem kap visítófrászt az ember.

Hosszú távon is kényelmes, de nem túl hurkás oldaltartású ülések. Hátul nem szűk a hely, de a kategória élmezőnyétől messze elmarad

Viszont nem igazán tágas autó az Insignia. Elöl pont a terebélyes műszerfal és a széles középkonzol miatt szűk a hely, főleg a lábtérben, oldalirányba. Szerencsére az ülés kellően alacsonyra süllyeszthető és messze hátra tolható, így hosszú, de nem túl széles emberek azért elférnek az első fotelekben. Hátul sem sokkal szellősebb a kocsi, bár átlagos vezető mögött azért lehet terpeszkedni. A lejtős, szemre tetszetős tetővonal miatt langaléták feje hamar koppan a plafonon, és középen ülni ebben is túlságosan intim.

Papíron ugyan 500 literes a csomagtartó, de nehéz elhinni

Hiába lett a Vectránál arasznyival nagyobb autó az Insignia, a csomagtartója sem hatalmas. Papíron ugyan 500 liter, de három felnőtt 5 napra szánt cucca, két hódeszkával és egy pár síléccel elég neccesen fért be. Nehezíti a pakolást, hogy a hátsó futómű miatt buckás a padló, ráadásul az innen-onnan betüremkedő részek miatt legfeljebb kis táskákkal lehet kihasználni a teljes térfogatot. Vagy folyadékkal, de a felolvadó, majd újra megszilárduló ruházat kifejlesztésével még adós az emberiségnek a divat világa.

Nem marad adósa viszont a kütyübuziknak az Insignia. Az útviszonyokhoz és vezetési stílushoz alkalmazkodó, FlexRide elnevezésű futómű, a Haldex rendszerű, adaptív összkerékhajtás, a táblákat felismerő, Opel Eye nevű kamera és az egyszerűen zseniális, AFL+ kódnév alatt futó, szintén a körülményekhez alkalmazkodó, azaz adaptív fényszórók mind kitűnő téma a baráti mesedélutánokhoz.

Adaptive Forward Lighting, AFL+

Opel Insignia sajtófotó

Kevés ilyen káprázatos újdonság jelent meg mostanában új autókban, és ezt tessék nyugodtan szó szerint érteni. Az Insignia világítástechnikája pazar fényárral árasztja el az utat, ráadásul tényleg csodálatosan képes alkalmazkodni szinte minden forgalmi szituációhoz. Városban rövidet és széleset, azon kívül pedig hosszan elnyújtottat világít. Magányosan az országúton feltolja a reflektort, ha valakit utolérünk vagy jönnek szembe, akkor pont a megfelelő ritmusban kapcsolja le. Indexeléskor a kanyarlámpája bevilágít a hónaljunkig, de a kacskaringós szerpentinekre is felfesti az ideális ívet. Annyira zseniálisan jól működik, hogy az ember azonnal ilyet akar a saját autójába is. A gyalogosokat, bicikliseket még nem veszi észre a reflektor, és autópályán az elválasztó fölött is bevakít a kamionfülkékbe, ha nem avatkozik közbe a sofőr, de egyébként két hét alatt soha nem kerültem vele olyan helyzetbe, amikor hibázott volna. Nagyon kéne.

Legyen ön az első, aki az Insigniáról ír!

Az viszont egyelőre erősen kérdőjeles, hogy a vevőknek az Isignia mennyire kéne. Az 5,5 millió forinttól indulóárral ugyan (a 4 ajtós, 2.0 CDTI Cosmo tesztautó alapkivitelben 7,8 millió) kifejezetten jó ajánlat, de ma a diszkont ajánlatokért se nagyon kapkodnak a vevők. Ha dübörögne a magyar puma, akkor számolatlan mennyiségű flottamegrendelésre és Opel-rajongók hosszú tömött sorára számíthatnának a kereskedők, de ilyen ínséges időkben a természetes célcsoport jelentős része inkább kivár. Viszont az egyre kevésbé vállalható üzenetet közvetítő, nagy prémiumautók tulajdonosai közül néhányan költség- és feltűnéscsökkentés közben könnyen megtalálhatják az új Opel limuzint. Ha így tesznek, nem is fogják annyira megbánni. Különösen, mert választékosan beszél magyarul.

Opel Insignia 2009 2.0 Cdti Cosmo Opel Insignia 2009 2.0 Cdti Cosmo

A Totalcar értékelése:

Majdnem telitalálat az Insignia, de az öt csillaghoz nem elég tágas, és CDTI motorja is túlzottan nyers. A lehető legrosszabbkor jön, célcsoportjának nagy része épp tartalékol és nem költi a pénzét.