Jegesedés valószínű, vezessen óvatosan! Automatikus országúti fényszóró aktív. A felelősség kizárása: Figyelem! A vezető felel a közlekedési szabályok betartásáért és a készülék biztonságos kezeléséért. Ezt is megértük: egy autó, amely tud magyarul. És nem kalapos õ betűkkel, döcögősen lefordított passzív szerkezetekkel, lehetetlen szavakkal és félig anglomagyarul kommunikál velünk, hanem úgy, mint a fenti mondatokban. Helyesen, érthetően, tényleg magyarul.
Szép, új traktor. Ez volt az első gondolatom a mélygarázsból
kiállva az új Opel Insignia 2.0 CDTI Cosmo tesztautóról, és nem is
tudtam tőle könnyen szabadulni az együtt töltött közel két hét alatt.
De végül azért sikerült. Az első és igen erős benyomást
a kétliteres, 160 lóerős dízelmotor szörnyű kerepelése, hidegen
durva remegései és a pörgetésre válaszul adott mogorva morgása
határozza meg. Meg persze a látvány. Ez már igen, végre egy Opel,
amit nem formatervező-gyakornokok rajzoltak két vonalzó és három
félkörívsablon segítségével.
Az Insignia jól néz ki. Minden szögből, bármelyik oldaláról érdekes
vonalak, finom ívek, kellemesen hajlított lemezfelületek díszítik, és
az összkép is kifejezetten harmonikus. Látszik rajta, hogy tervezőinek
ceruzáját nem az olcsón préselhető, sima lemezfelületek megalkotásának
szent célja vezette, hanem az, hogy a szemnek kellemes látványt
hozzanak létre. Nagy boldogság lehetett ez a fajta tervezői
szabadság a Mark Adams vezette csapatnak, amit egy tényleg szép
autóval háláltak meg.
A formai elemek közül sokat viszontláthatunk majd az Insigniát
követő, jövőbeli Opeleken. Például a megújult emblémát,
a motorháztető felső élét, az oldalnézet pipa formájú homorítását
és a hatalmas, krómozott hűtőrácsot. Szerintem ez utóbbi az
Insignia legkevésbé sikerült részlete, jellegtelen, arctalan tőle az
egyébként vonzó kocsi. Oldalról a homorítás, a lendületes
övvonal és a kupészerű tető miatt vagány a forma, és
szerintem hátulról is penge lett, bár a krómcsíkot itt is
túladagolták kissé.
Régi Opel-hagyományokhoz híven az esztétikum mellett a kis
légellenállásra
gyúrtak rá a formatervezők. Ennek érdekében csiszolták le
az első lökhárító szélét, ezért lett a csomagtérfedélnek
légterelő az éle, szárnyszerűek a külső tükrök, de még
a hátsó alsó lengőkar is ezért laposodott el. Ezeknek,
a részben burkolt alváznak és persze a szélcsatornában
eltöltött 650 órányi mókolásnak köszönhetően 0,27-es alaktényezőt értek
el az opelesek, ami ugyan igen szép eredmény, gyakorlati hasznát
azonban alig éreztem a két hét alatt.
Közel 1400 kilométerrel nőtt a német rendszámos tesztautó
futásteljesítménye a próba végére, mivel hárman ezzel mentünk az
ünnepek között síelni. Átlagfogyasztásunk 8,4 liter volt, ami nem
kiugróan jó érték egy modern,
két vezérműtengelyes,
hengerenként négyszelepes,
közös nyomócsöves,
változó geometriájú
turbós
dízeltől, aminek hatásfokát ráadásul sem
automatikus váltó , sem
összkerékhajtás
nem rontja le. Még akkor is sok ez a fogyasztás, ha az autó üresen
közel 1800 kilogramm, és a téli sportokhoz szükséges cuccainkkal
inkább volt tele, mint üres.
Amikor semmi nem sikerül - kattintásra videó indul
Viszont az Insignia gyorsan és csendesen juttatott el minket –
Németország érintésével – az osztrák síterepre. Ahol lehet, ott óra
szerinti 160-180 km/h közötti utazót könnyedén tart, ráadásul ilyenkor
már nem is különösebben hangos vagy kulturálatlan. A 2.0 CDTI
zajai és remegései csak alapjáraton vagy gyorsításkor zavaróak, de
olyankor nagyon. Hiába húz már a fordulatpincéből is erőteljesen
a rövid túltöltés idejére 380 Nm maximális
forgatónyomatékú
dízel, ha közben csattog, kerepel és rázkódik a megerőltetéstől.
Pedig ezt leszámítva kifejezetten jó vezetni az Insigniát.
Már a kormány, ülés és pedálok háromszögénél kezdődik az
élvezet. Jól testre szabható a vezetési pozíció, a kormány
kellemesen kicsi és jó fogású, a váltó tenyérbe simul és pontosan
kapcsolható, a pedálok ellenállása nagyon eltalált. Menet közben
pedig valódi méreteinél és súlyánál sokkal mozgékonyabbnak érződik az
új Opel. Hiába majd' öt méter hosszú, közel két méter széles és majdnem
két tonna, olyan könnyű kanyarból kanyarba dobálni,
a csúszáshatárra hajszolni és onnan visszahozni, mintha legalább
két mérettel kisebb volna.
Modern szerkezethez képest a kormányzása kifejezetten sok
visszajelzést ad, a változó csillapítású gátlókat és hátul négy
lengőkaros felfüggesztést felvonultató futómű hangolása pedig
kifejezetten jól eltalált. Tud rugózni például, méghozzá kifejezetten
kényelmesen, ami a mai középkategóriás limuzinok mezőnyében már
önmagában is nagy fegyvertény. Persze csak akkor, ha nem bántjuk
a műszerfalon lévő Sport gombot. Ennek benyomásakor ugyanis
a rugózásnak búcsút inthetünk, cserébe kanyarban nulla
karosszériadőlés mellett elképesztő sebességgel hasít az Insignia.
A Sport gomb nemcsak a felfüggesztést teszi feszesebbé, de
csökkent a kormányszervó rásegítésének mértékén, érzékenyebbé
teszi az elektromos gázpedált és pirosra váltja a körműszerek
háttérvilágítását. Utóbbi mondjuk kimeríti a súlyos parasztvakítás
minősített esetét, de a többi valóban érezhető és tükörsima
aszfalton kifejezetten pozitív változást hoz, feltéve, ha gyorsan
akarunk menni.
Összességében legalább olyan élmény vezetni az Insigniát, mint ebben
eddig verhetetlennek hitt
vetélytársát. És
nemcsak autónak, hanem használati tárgynak is bevált. Erről
a részletek már a következő oldalon.
A forma és vezethetőség a legszembetűnőbb példája annak, hogy
az Insignia esetében az Opel tényleg mindent bevet a siker
érdekében. Noha Nyugat-Európában a középkategóriás limuzinok piaca
az elmúlt hat évben jelentősen összement, azért még mindig fontos
szegmens. Tömeggyártók számára többnyire ez a csúcskategória, itt
szereplő modelljükkel próbálnak a prémiummárkák komolyan vehető
vetélytársává válni. Ezzel szemben a presztízsgyártóknak ezek
a húzó, nagy mennyiségű eladást produkáló típusai, amelyekkel
igyekeznek a tortából minél nagyobb szeletet kiszakítani.
A harc tehát öldöklő, és csak a legjobbak lehetnek valóban
sikeresek.
Eddig az Opel a legnagyobb jóindulattal is csak a szürke
középszert hozta, legfeljebb a flottamenedzserek találtak benne
szeretnivalót. Mindez az Insigniával gyökeresen megváltozhat. Kellemes
formák, jó minőségű anyagokból épített, élhető utastér, élményszámba
menő vezethetőség és technikai újítások garmadája próbál kívánatossá
tenni egy olyan márkát, amelyet mostanában legfeljebb
a megbízhatósága miatt szerettünk. Vagy a
Speedsterért, bár
az igazából egy Lotus.
A vezetőülésben körbepillantva is azonnal látszik
a formatervezői igyekezet. Nem túl hideg, de fémes hatású,
hullámos vonalakkal díszített betét öleli körbe a műszerfalat,
amire már mertek az egyenestől eltérő vonalakat is rajzolni
a lakberendezők. A négy fő műszer sportos hangulatú,
krómkeretes csövek aljáról néz vissza, a vaskos középkonzol
tetején olyan szélesvásznú LCD kijelző figyel, ami néhány éve még
a nappaliban se lett volna ciki. Hiába uralkodó a komor
szürke és a halálos hangulatú fekete szín, az Insignia utastere
valami megmagyarázhatatlan okból élhető, szerethető hely, ahol még egy
nap vezetés után sem kap visítófrászt az ember.
Viszont nem igazán tágas autó az Insignia. Elöl pont
a terebélyes műszerfal és a széles középkonzol miatt szűk
a hely, főleg a lábtérben, oldalirányba. Szerencsére az ülés
kellően alacsonyra süllyeszthető és messze hátra tolható, így hosszú,
de nem túl széles emberek azért elférnek az első fotelekben. Hátul sem
sokkal szellősebb a kocsi, bár átlagos vezető mögött azért lehet
terpeszkedni. A lejtős, szemre tetszetős tetővonal miatt
langaléták feje hamar koppan a plafonon, és középen ülni ebben is
túlságosan intim.
Hiába lett a Vectránál arasznyival nagyobb autó az Insignia,
a csomagtartója sem hatalmas. Papíron ugyan 500 liter, de három
felnőtt 5 napra szánt cucca, két hódeszkával és egy pár síléccel elég
neccesen fért be. Nehezíti a pakolást, hogy a hátsó futómű
miatt buckás a padló, ráadásul az innen-onnan betüremkedő részek
miatt legfeljebb kis táskákkal lehet kihasználni a teljes
térfogatot. Vagy folyadékkal, de a felolvadó, majd újra
megszilárduló ruházat kifejlesztésével még adós az emberiségnek
a divat világa.
Nem marad adósa viszont a kütyübuziknak az Insignia. Az
útviszonyokhoz és vezetési stílushoz alkalmazkodó, FlexRide elnevezésű
futómű, a
Haldex rendszerű,
adaptív összkerékhajtás, a táblákat felismerő, Opel Eye nevű
kamera és az egyszerűen zseniális, AFL+ kódnév alatt futó, szintén
a körülményekhez alkalmazkodó, azaz adaptív fényszórók mind kitűnő
téma a baráti mesedélutánokhoz.
Adaptive Forward Lighting, AFL+
Kevés ilyen káprázatos újdonság jelent meg mostanában új
autókban, és ezt tessék nyugodtan szó szerint érteni. Az
Insignia világítástechnikája pazar fényárral árasztja el az
utat, ráadásul tényleg csodálatosan képes alkalmazkodni szinte
minden forgalmi szituációhoz. Városban rövidet és széleset,
azon kívül pedig hosszan elnyújtottat világít. Magányosan az
országúton feltolja a reflektort, ha valakit utolérünk
vagy jönnek szembe, akkor pont a megfelelő ritmusban
kapcsolja le. Indexeléskor a kanyarlámpája bevilágít
a hónaljunkig, de a kacskaringós szerpentinekre is
felfesti az ideális ívet. Annyira zseniálisan jól működik, hogy
az ember azonnal ilyet akar a saját autójába is. A
gyalogosokat, bicikliseket még nem veszi észre
a reflektor, és autópályán az elválasztó fölött is bevakít
a kamionfülkékbe, ha nem avatkozik közbe a sofőr, de
egyébként két hét alatt soha nem kerültem vele olyan helyzetbe,
amikor hibázott volna. Nagyon kéne.
Legyen ön az első, aki az
Insigniáról ír!
Az viszont egyelőre erősen kérdőjeles, hogy a vevőknek az
Isignia mennyire kéne. Az 5,5 millió forinttól indulóárral ugyan (a 4
ajtós, 2.0 CDTI Cosmo tesztautó alapkivitelben 7,8 millió) kifejezetten
jó ajánlat, de ma a diszkont ajánlatokért se nagyon kapkodnak
a vevők. Ha dübörögne a magyar puma, akkor számolatlan
mennyiségű flottamegrendelésre és Opel-rajongók hosszú tömött sorára
számíthatnának a kereskedők, de ilyen ínséges időkben
a természetes célcsoport jelentős része inkább kivár. Viszont az
egyre kevésbé vállalható üzenetet közvetítő, nagy prémiumautók
tulajdonosai közül néhányan költség- és feltűnéscsökkentés közben
könnyen megtalálhatják az új Opel limuzint. Ha így tesznek, nem is
fogják annyira megbánni. Különösen, mert választékosan beszél
magyarul.
További cikkeink
