Ilyen autót manapság nagyon kevesen tartanak mindennapi használatra, ezért simán megengedhető a biztonsági tényező kiiktatása. A bemutatóban szereplő piros (és fehér) autó is másodikként szerepel a háztartásban. Biztonságos fenntartása - szervizigénye miatt - csak így gazdaságos. Mert a borzalom, amit produkálni képes az utakon, nemcsak leírhatatlan, de megkívánja a rendszeres gondozást is, hogy ne okozzon olaszautós bosszúságokat. Ez azonban nem olcsó mulatság. A legkisebb apró hiba esetén rögtön szerelőhöz kell menni, különben a baj exponenciálisan nő.

Az olajcsere 35000 Ft körüli összeg, és ezen nem szabad spórolni. Az autó nem igényli, inkább követeli az ilyen minőségű gondozást, hogy megbízhassunk benne. Ebben az esetben bármikor beülhetünk, és nyugodtan elutazhatunk vele akár a világ másik végébe is, biztosan nem robban le. Ellenkező esetben pedig az olasz autók összes ismert, és eddig ismeretlen gondját a nyakunkba zúdítja, ráadásul sorban egymás után.

Péter (övé a piros) számára ünnep, amikor a Lanciával tölti a napját. Már előre reszket keze lába, mikor a garázs felé megy. Berúgja a gépet, és álló helyzetben bemelegíti a motort. Ez az ünneplés egyik legfontosabb része, mivel a legtöbb gond a hideg motor hajtásából adódik, és ez nemcsak erre a típusra vonatkozik. Mikor minden üzemi hőmérsékletű, akkor néhány órás folyamatos élvezkedés következik. Ez nem azt jelenti, hogy ilyenkor reszkessen mindenki az utakon, mert egy őrült száguldozik. Hanem azt, hogy az Integrale olyan örömöt nyújt az autózásban, amit más (autó) nem képes. Végül az állóhelyzetben történő visszahűtés következik, a motor leállítása előtt. Aztán újabb egy óra, míg Péter lenyugszik.

Mondhatnánk, hogy a váltó áttételezése, a súlyelosztás, és a hajtás első-hátsó elosztásának arányát tökéletesen tervezték, de ez nem lehet igaz. Olasz ember nem tervez, egyszerűen tökéletesre sikerült, és ezt azóta sem tudta senki reprodukálni egyetlen autóban sem. Mert persze jó az Impreza WRX is, de mégis másképp jó. Az Integrale motorját nem kell kihúzatni, a maximális, 300 NM körüli nyomaték már 3000-es fordulat környékén megjön, 5000-nél meg már keményen esik a turbónyomás, így el kell váltani. Aztán a következő fokozatot is el kell váltani, aztán meg a következőt is, és már jócskán a jogsival játszunk, annyira felgyorsult a verda.

Iszonyat, amit 140-150 km/h-ig művel alattunk, ez az érzés olyan, amit minden autórajongónak fel kell írnia az "egyszer mindenképp ki kell próbálnom"-listára. A kocka formájú kasztni miatt ezen sebesség fölött már nem jó menni vele. Itt már nincs akkora ereje a motornak sem, csak nyúlik, és egyáltalán nem jó érzés az előzményekhez képest. Ekkor már nincs más dolgunk, mint a beltérben gyönyörködni.

A műszerfal úgy néz ki, mint a 80-as években divatos (hát persze, hiszen akkori) kvarcjátékok, olaszos változatban. A Recaro bőr ülések nemcsak egyszerűen bőrből vannak, hanem steppelt (szintén a 80-as évek divatja) bőrből. A kockákra osztott területek tökéletesen illenek az egyébként is kocka külsejű autóhoz.

Eladási adatok     Az Integrale-k nemcsak a rali pályákon, de az autószalonokban is sikeresek voltak. Az első évben (1986) 1566 darabot adtak el világszerte a Delta 4WD-ből. 1987-ben a gyártott 4339 darab közel fele ment exportra. Ne feledjük, 5000 darab volt a rali A csoportos homologizáció minimuma. A következő 3 évben a rali sikerek miatt a 8V, és a 16V volt a kedvenc típus, legalább 10000 darabot kellett készíteni a homologizáció miatt. 1988-ban 7509 darabot adtak el (fele export), a 89-es év második felében megjelenő 16V-ből pedig 7967-et (4785 export). 1990-ben újabb 7054 darab kelt el (ennek is nagyjából a fele Olaszországon kívül). Így összesen 22500 darab készült a kétféle autóból, ami jócskán meghaladja a 10000-es minimumot! 1991-ben 4646 darab került piacra. A következő évben sem veszítettek érdekességükből az új motorral, és az új külsővel készült Integrale-ok. 6992 darab került magánkézbe, ebből nagyjából 5000 Olaszországban. Ez a darabszám ismét túllépte a homologizációs minimumot, és összesen már több mint 40000 Lancia Delta HF (Integrale) rohangált világszerte. A legjobban a németek, a svájciak, a franciák, a spanyolok, az angolok, és (ki hinné) a Japánok kedvelték. A 93-ban eladott 1996, majd a 94-es évben elkelt 2227 darab már egyértelműen jelezte, hogy egy korszak lezárult. 44296 darab eladott turbós, négykerék meghajtású autóval. Mindezek mellett szépszámú limitált sorozat is megjelent, melyet szintén nagyon kedvelt a közönség.

Ha valaki ilyen kockára vágyna, nem lesz egyszerű dolga. Nagyon nehéz elfogadható állapotút találni, annak ellenére, hogy 1994 novemberéig meglehetősen sok (44 296 db) készült a különböző típusokból. Amik eladó sorban vannak, biztosan nagyon le vannak strapálva. Nincs értelme az 1 millió forint körüli árból százezret lealkudni, mert úgyis legalább még 1 gurigát rá kell majd dobni a talpra állításhoz... már ha egyáltalán ennyiből lehetséges. Úgyhogy csak olyannak ajánljuk, aki kellőképpen elfogult az Integralékkal szemben, és a további fenntartásba sem rokkan bele. Az autó biztosan meghálálja. < >