Kacsintás a ködből

2004.03.11. 09:13
Versenyautónak készült, erre utal a Type-R elnevezés is: az R a "racing" rövidítése. Persze alkalmas a városi közlekedésre is, ami a mindennapokban nem elhanyagolható szempont.
csik.jpg

-Mit is mondtál, milyen autód van?
- Integra.
- Hú, az állat, kár, hogy csak közig. határig. Haveromnak is volt, az is mindig széthullott.

Ez bizony gyanús. Addig, hogy állat, még rendben is volnánk, na de ami ezután következik, az teljesen kihoz a sodromból, ugyanis meggyőződésem, hogy a XX. század egyik legjobb és legmegbízhatóbb sportkocsijának vagyok tényleg boldog tulajdonosa. Hol lehet akkor a baj? Megvan! Mivel sem raliban, sem másutt nem láthattuk versenyezni, az Integra nem tett szert olyan hírnévre, mint a Celica, Impreza, Lancer meg...

- Te ugye a Lancia Delta HF Turbo "INTEGRALE" - ra gondolsz barátom?
- Persze, olyat ment a spannom kilinccsel előre asszittem ott fogok...
- De ez egy Honda!
- ???
- Mondom: Honda Integra Type-R.
- Ja, arról már hallottam. Az kétezres, ugye?
- 1.8 - as.
- Nem baj, azér' biztos jól megy - mondja, és látom, hogy erősen lelomboztam szerény ezernyolcszáz köbcentimmel.
- Nem egy Carrera, de azért meg tud indulni szépen.
- Az 140 lóerős, vagy 150?
- 190 - csendül fel a bűvös szám, és már tapasztalom is az eredményt, kis barátom új erőre kap, és csillogó szemekkel folytatja.
- Fel van jól nyomva a turbónyomásod mi?
- Nem. Ez egy szívómotor, és gyári állapotában tudja ezt az értéket, nem nyúltam hozzá. 6.7 mp alatt százon van, és csak ott lódul meg igazán - dicsekszem most már felszabadultan, miután elképedő tekintetén látom, minden ütésem tökéletesen talált. Aztán, mielőtt még jönne nekem a japán pónilovakkal, inkább elviszem egy körre, hadd mosolyogjon.

Első ránézésre - úgy gondolom - senki sem hinné. Na nem mintha az Integra ne nézne ki sportosan. Nagyonis úgy néz ki. Teste lapos, ék alakú, hatalmas hátsó szárnnyal, jó közel a földhöz. Az orr, far és középrész arányai is lendületes járművet sejtetnek, mégis valahogy az az ember érzése, az autó tervezőit inkább a célszerűség elve irányította, nem a dizájnnal akarták elkápráztatni célközönségüket.

A 15-ös - egyébként kiváló minőségű Enkei - gyári felnik is inkább mondhatók szokványosnak, mint vagánynak, de milyen jól jönnek, amikor gumikat vásárolunk a 17-es árának töredékéért. Mielőtt még ásítozni kezdenénk, a csomagtartón felfedezhetünk egy szolíd, de nem kevés izgalommal kecsegtető "Type-R" feliratot.

Ahogy beülünk, már át is ölel minket a gyönyörűséges, tökéletes oldaltartást biztosító piros Recaro ülés, amiből kettő is van. Hátul fekete a kárpit. Nem tudjuk nem észrevenni a kézifék alatt elhelyezkedő dögcédulát, amin egy Integra Type-R felirat és a jármű sorszáma mosolyog. A hely bőséges - elöl; nagyon ügyeljünk, hogy a második sorba azért inkább 170cm- nél alacsonyabb egyedeket tuszkoljunk. Vezetési pozíciónkat keresni sem kell, minden azonnal adja magát, minden kézre esik. Gyönyörű, bár egyszerű a fekete Momo bőr kormány, alumínium a váltógomb, könnyen áttekinthető műszerfal, rajta egy tízezerig (!!!) skálázott fordulatszámmérő. A piros mező 8 400 környékén kezdődik.

Az Integra kiváló öszvér, verseny- és személyautó egyben. Délelőtt nyugodtan odaadhatjuk anyukának, hogy elugorjon a piacra a levesnek valóért, majd ugyanezen nap délutánján megalázhatjuk az őrjöngő Boxster tulajdonost, aki egyszerűen nem éri fel ésszel, hogyan történhetett meg, hogy ő sokkal többet fizetett, most mégis fokozatosan lemarad tőlünk - jó esetben, rossz esetben az árokból pislog szomorúan. Ha még azt is tudná, hogy mi négyen is utazhatunk egyszerre, a csomagtartóban pedig egy nagy kuffer meg egy nagy sporttáska is elfér! De nem tudja.

A karosszéria merevsége lenyűgöző. Első és hátsó toronymerevítőket kaptunk a gyártól - akárhol kukkantunk Integránk belsejébe, mindenhol vaskos fémrudakat találunk. A gyors kanyarvétel - saját határainkon túl - elsősorban a kasztni tartásától és a kemény, magabiztos futóműtől függ. Az első - mint már tudjuk - adott, nézzük hát a másodikat.

Egy futóművel általában a következő a probléma: vagy puhány és ezért kényelmes, de lassú, vagy gyors, de annyira kemény, hogy az autó gyakorlatilag használhatatlan a rossz minőségű utakon. Ezért vannak az okos japán mérnökök, akik olyan beállítást találtak, amivel az egyenetlenségek kisimulnak, nagy terhelésnél mégis feszesen tart a futómű. A 15-ös felniknek is köszönhetjük, hogy az autó nem üt. Ha mégis úgy döntünk, hogy ezeket nagyobbra cseréljük, megkezdődik a rossz utak okozta mizéria.

Az Integra sokkal keményebb, ennélfogva természetesen kényelmetlenebb, mint a megszokott sima városi autók, de bőven a kulturált kereteken belül mozog. Rosszabb minőségű földúton sem lesz baj, csak az első spoilerre kell egy kicsit jobban vigyáznunk. Így tehát bárki vezetheti, nem fogja letördelni a drága műanyag és fém alkatrészeket, a versenypályán pedig meg fogunk lepődni, milyen kezes és gyors kocsiban ülünk.