Az összes automataváltó-típus közül az i-Shift tehát nem rossz megoldás a kényelmet, autószerű kapcsolási érzetet és takarékos üzemet keresők számára, egyetlen súlyos gond van vele: a dupla kuplungos váltó megjelenése. Amióta DSG létezik és kapható, a sima, egyetlen automatizált kuplungtárcsával operáló váltók pattintott kőbaltának tűnnek mellette. Egy i-Shift rendszerű váltó soha nem fog olyan finoman kapcsolgatni és rángatásmentesen kuplungot kezelni, ahogy a DSG-k tudnak.

Minden hasonlóan működő váltó közül viszont egészen kellemes az i-Shift. Nem ránt akkorát, mint a Smartok, és meglepően gyorsan kapcsolgatja a fokozatokat. Ha hosszú ideig piros a lámpa, egy idő után remegni kezd tőle a karosszéria, és lépésben haladva sem igazán finom bokával csúsztatja a kuplungot, de ennyi kényelmetlenséget el fog viselni, aki végképp irtózik a kézzel kapcsolgatástól.

Apropó kézzel kapcsolgatás: a Jazznél is átvehetjük az irányítást, a kormány mögötti kis fülekkel vagy magával a váltókarral. Előbbi olyan, mint a Playstation: jobbra felfelé, balra visszafelé kapcsol, a kar viszont nem a logikus, versenyautókon is használt irányba kapcsolgat: előretolva fel, hátrahúzva visszakapcsol. Ha eközben picit még a gázt is elvesszük, akkor egész rángatásmentessé tehetjük a kapcsolásokat.

Ami a váltó körüli autót illeti, a Jazz továbbra is a kedvencünk. Az egyetlen a kategóriában, ami a négyméteres kisautóhosszon teljes értékű belteret, elöl-hátul kellően tágas és kényelmes üléseket, majd 400 literes és ezerféleképpen variálható csomagtartót kínál. Csak a helykihasználás, a hátsó ülések csodás variálhatósága önmagában megérdemli az ömlengő dicséretet. Vezetni nem olyan sportos élmény, mint egy Mazda2-est, különösen a kormányzása élettelen. A futóműve feszes, de jóindulatú, a fék harap, mint foxi a lakodalomban, az 1,4-es motor pedig a maga 100 lóerejével elég dinamikusan mozgatja a kocsit.

Persze ezt már részletesen megénekeltük a menetpróbán, aztán megnyert egy, majd még egy összehasonlítót, így túl sok újdonságot már nem mondhatunk.

Nincs változás az árakban sem, a Jazz még mindig drága, tesztautónk például közel ötmillió (4 899 000) forintba került, de érződik is rajta a műszaki igényesség. Minden kapcsoló, minden részegység csodálatos finomsággal, csendesen, de határozottan teszi a dolgát, és minden rezdülésük azt sugallja, hogy ez így lesz még kilométerek tízezrein keresztül. A felhasznált kárpitok finom tapintásúak, szépen kidolgozottak, nem zörög, nem nyöszörög semmi, és annyi tárolórekesze és pohártartója van, ami egy kisbusznak is becsületére válna. Csupa olyan dolog, aminek a megléte természetesnek tűnik, de aztán a hiányuk nagyon fájdalmassá válhat.

Az i-Shift Jazz finom rángatásaival ugyan edzésben tartja a nyakizmokat, de aki utál váltani, az alatt egyébként is rángatna a kocsi, mindenki más meg úgyis a kézi váltóval veszi. Mert úgy a jobb.