Nem ez az első Italdesign-Daewoo: a Giugiaro vezette csapat tervezte a Matizt, a Lanost és a Leganzát. A Kalos vonalai arról tanúskodnak, az olaszok végre el tudtak vonatkoztatni attól, hogy koreaiaknak terveznek autót.

hirdetés

A Matiz is azért lett olyan, amilyen, mert európai megrendelőnek készült, csak végül lemondták az igénylést. A már felsorolt többi Daewoo esetében nem tudni, mi történt, a koreaiak szóltak-e, hogy valami jellegtelen-csúnyácskát, ha lesz szíves, vagy Giugiaróék mentek elébe a vélt igényeknek, a koreaiak meg nem mertek szólni, elvégre az Italdesign csak tudja, mit csinál.

Egészében olyan kifogástalanul jól sikerült, hogy még kisautó-kedvencemmel, a Punto II-vel is felveszi a versenyt. Addig nézegettem a bemutatón a ferde hátú Kalosokat, míg elhatároztam, inkább a lépcsős hátú változatot kérjük, mert az embert menthetetlenül kiröhögik a kollégák, ha egy Daewoo-ról áradozik. És el kell valahogy kerülni az esztétikai keszonbetegséget, ami alattomosan támad, ha hirtelen túl mélyről túl magasra emelkedünk.

A forgalmazó is a kedvünkben járt: a lehető legkispolgáribb fehér színű tesztautót kaptunk. Így most már tényleg a lehető legborzasztóbb, de még így is látszik rajta, hogy maradandó fogyatékosságot okozó balesete előtt szép kis autó volt.

A belső dizájn - mondhatjuk - rendben van. A Kalos csak kívül szögletes, belül a Matiz kerek formáit fejlesztették tovább. A kerek műszereken, légbeömlőkön kívül tetemes mennyiségű kör látható az ajtókon is, a nyitó fogantyú felett, a kilincs körül. Nem beszélve az elektromos ablakemelő kapcsolóiról, amit szintén kör közepén áll, persze ez sokkal kevésbé lesz majd extravagáns a legnépszerűbb alap-Kalosban, kézi tekerővel. A szélvédő közepe alá épített kvarcórás, visszajelző LED-es megoldás is azt mutatja, hogy törődtek a dizájnnal.

Beesett egy-két sanyarúbb minőségű anyag, de csak módjával; egy kicsi a műszerfalon meg az ajtóborítások tetején. Kár értük, mert egyébként sikerült jó benyomást keltő műanyagokkal operálni - a kategóriatársakban (Suzuki, Peugeot 206, Fiat Punto) egyértelműen több az alázó polimer. Beltéri kedvencem az elakadásjelző kapcsolója: jóféle csillogó piros műanyag, akárcsak a Fiatokban és Alfákban.

Az egyetlen roppant szörnyetegség a kormány: borzalmas forma, textúra, tapintás. A váltószoknya is elég betyáros anyagból van, a váltógombon viszont már látszik valamelyes minőségérzetre való törekvés, a fekete műanyag kapott egy kis rücskösítést, akárcsak a kézifék karja. És amikor már jól kiörvendeztük magunkat, meg be is esteledett, átállítanánk a tükröt éjszakai állásba, de olyan neki sajnos nincs.

Az első tetőoszlop jó vastag - manapság nem a szép kilátás hódít, hanem a jó törésteszt-eredmény, márpedig a tetőoszlopok brutalitása alapján ebben a Kalos nem lesz rossz. A belső tér talán lehetne nagyobb, ha fél centivel kijjebb rakják az üléseket, mert így két kabátos férfiember hamarjában nem biztos hogy tudja, melyik könyök kié.

Hátul magam mögött egész jól elférek, nemcsak hosszában, hanem széltében is; a Kalos papíron ötszemélyes, tehát két embernek kényelmes a hátsó ülés. A lépcsős hátú Kalosban a csomagtartó nagy, a gyári adat szerint 320 liter, de könnyen bele tudtam hemperedni, ami a TotalCar szabvány szerint legalább 410 litert jelent.

A váltó alapjában véve nem rossz, könnyen és pontosan kapcsolható, bizonyos megszorításokkal. Hidegben, úgy mínusz 5 tájt megmakkan, és míg fel nem melegedett egy kicsit, legalább annyi kalóriát égetünk el, mintha eveznénk. A másik megszorítást, hogy az egyest kizárólag álló helyben hajlandó elfogadni, már a leglassúbb gurulásra is blokkol a rudazat.

< >

Az alapfelszereltség a versenyképes ár áldozatául esett. A tesztautónkban látható extrák többsége optikai csalódás: a 2 060 000 forintért nincs légzsák, ABS, szervokormány, rádió, klíma, tehát gyakorlatilag semmi. Egyetlen alapextránk van, de az legalább fontos dolog: az 1.4-es motor, ennél kisebbet Kaloshoz hál'isten nem adnak.

Hogy a Kalos olcsó lehessen, a dizájnon kívül nem költöttek többet a fejlesztésre, mint amennyit feltétlenül muszáj - az árversenyben fontos, hogy ne kelljen a fogyasztókon milliárdos kutatási költségeket behozni. A motornak csak a neve technós (ECO II), a teljesítménye és a fogyasztása olyan, mint bármelyik, rendesen összerakott 1,4-esé.

Műszakilag a futómű is hasonló, semmi érdekes, de az legalább jó (elöl MacPherson, hátul torziós rúd). Hiába másfél méter magas a Kalos, kevésbé imbolyog, mint egy Suzuki Swift, vagy egy előző generációs Peugeot 206-os.

Az ergonómia tökéletes; ez ebben a kategóriában azt jelenti, hogy az index, ablaktörlő vagy a szellőzőrendszer működtetésekor könnyen boldogulunk, nem akad be az ujjunk és semmiért nem kell kényelmetlenül nyújtózkodni. A pedálok elhelyezése jó, olcsó kisautókban pedig gyakori hiba, hogy túl közel van egymáshoz gáz és fék, vagy a teljes sort tolták jobbra, és valamiféle tvisztelős lábtartással kell vezetni. A duda rossz helyen van, de ha valaki Kalost vesz, egy hét alatt épp megszokja.

Az ajtó burkolatába süllyesztett kártyatartó lyuk a Kalos egyetlen alapáras luxusa. Na jó, és elöl-hátul egy-egy pohártartó. És visszajelző figyelmeztet a rosszul visszatekert tanksapkára. A fűtést a hidegrekord alkalmával sikerült tesztelni: teljesen jó, még mínusz 15-ben is szépen lefűti az ablakról a jeget.

Az üléskárpitok még épp elviselhetők, de ebben a kategóriában ha nem kifejezetten ocsmány kárpitokat látok, az már nagy öröm - mintha a kisautók vásárlóit kifejezetten büntetnék a gyártók, hogy így serkentsék őket a nagyobb márkatárs vásárlására, elvégre szépet rajzolni önmagában még nem kerül többe, mint csúnyát.. Ez a Daewoo-ra ezúttal nem vonatkozik.

A Kalos minősége szempontjából jó hír, hogy a General Motors csak a koreai gyárakat vette meg, a lengyel és román összeszerelő üzemektől eltekintett. Így a Kalosban valószínűleg nem kell majd évente kétszer hűtőt cserélni, mint egyik-másik lengyel Lanosban, hogy a románokról ne is beszéljünk.

Az alap-alap Suzuki olcsóbb, de abban sincs semmi, csak a háromhengeres motor. Ebben legalább kapunk egy rendes 1,4-est, jó futóművel, vonzó olasz dizájnnal. Ez utóbbi természetesen csak a ferdehátú modellekre vonatkozik, de a Kalos még az alanyi jogon riasztó lépcsős hátú mezőnyen is a legkevésbé borzalmas. Képeinktől megijedni nem szabad, a színesek sokkal jobban mutatnak, mint ez a fehér.

< >