Nekem nem volt bajom az előző Magentisszel , sőt még az is lehet, hogy kedveltem, de igazából már nem emlékeztem a részletekre. Viszont ahogy megnéztem az arról a modellről készült fotókat, hát leesett az állam. Majdnem minden beugrott, és azt kell mondanom, nagyon sokat és nagyon is előnyére változott a Magentis.

A külseje egyértelműen a konszolidált vagy akár a jól szituált jelzőket kaphatná, mármint az előzőhöz képest. Ha az nem lenne, akkor egyszerűen csak unalmasnak, hétköznapinak mondanánk, de így, az előélet ismeretében látnunk kell a gyártó igyekezetét, hogy az akkori - erősen túlárazott - modell életben tartásához mekkora energiákat mozgatott meg. Így már érthető a több helyszínes tervezés. A sarokba ragasztott lámpakombók (bennük van a két fényszóró és az index is) jellegzetesen a mai divatot követik, és a többi ilyen divatos aprósággal sikerült elérniük, hogy a Magentisnek ilyetén öszvérsége ellenére van saját karaktere. Hogy ez mennyire erős, azt mindenki döntse el magának. Neeekem tetszik.

Magassága 7 centit nőtt, hossza meg talán legrövidebb a kategóriájában. A szedánoknál alapvető hármas dobozfelosztás precízen elkülönül, és nem a keskenyebb ablakok, de még csak nem is a magas övvonal, hanem az egész együtt adja meg azt a jellemző középszerű vonalat, amit az új Magentis képviselni szándékozik. Lehet, hogy külön-külön mind részlet érdekes lenne, de így együtt kioltják egymást. Ahogy a vertikálisan rácsozott hűtőrácsot felváltja a horizontális - mint gulyáslevest a pilótakeksz -, úgy csúszik be finoman a Magentis a Passatok, a Mondeók és a többiek közé. Hogy aztán megállja-e ott a helyét, az többön fog múlni, mint a külső.

Például a belsőn is, ami szintén teljesen átalakult. Normális méretű műszerek, kezelőgombok és - nem utolsósorban - középkonzol. Míg az elődben brutális volt, itt már a hatlemezes mp3-as CD-lejátszóval is pont akkora, amekkorát megszoktunk. Most ugrik be, hogy ez egy újabb átlagosság... Még a tudatalattiba is ezt sugallják. Hja, az eladási statisztika nagy úr, és az átlag minden téren több mint a periféria. Visszatérve a műszerfalra, hogy is mondjam, talán emberszabásúbb lett. Az elődben a beltér is izzadtságszagúan újítani akaró volt, de úgy tűnik, a Hwasung gyárban belátták hibájukat. Jó lett a világító körökkel és LCD kijelzőkkel felszerelt műszerfal. A kör alakú fordulatszám- és sebességmutató alatt két csíkban látható az üzemanyagszint és az olajhőmérséklet. Utóbbinak nem sok értelme van, viszont a kettő közti kijelzőn megjelenő szokásos fedélzetikomputer-adatoknak annál inkább.

Itt látható, hogy mire képes egy tévéadás. A burleszkfilmforgatáshoz alig 12 literes átlagfogyasztással adtam át az autót, és délután már 13,9-et mutatott mikor visszakaptam. Ez az autó kihozza az állatot még Charlie Chaplinből is. Egy hét alatt sikerült 12,4-re visszanyomni. Jaa, mindez végig városban történt.