Nekem nem volt bajom az
előző Magentisszel ,
sőt még az is lehet, hogy kedveltem, de igazából már nem
emlékeztem a részletekre. Viszont ahogy megnéztem az arról a modellről
készült fotókat, hát leesett az állam. Majdnem minden beugrott, és azt
kell mondanom, nagyon sokat és nagyon is előnyére változott a
Magentis.
A külseje egyértelműen a konszolidált vagy akár a jól szituált
jelzőket kaphatná, mármint az előzőhöz képest. Ha az nem lenne,
akkor egyszerűen csak unalmasnak, hétköznapinak mondanánk, de így, az
előélet ismeretében látnunk kell a gyártó igyekezetét, hogy az akkori -
erősen túlárazott - modell életben tartásához mekkora energiákat
mozgatott meg. Így már érthető a több helyszínes tervezés. A sarokba
ragasztott lámpakombók (bennük van a két fényszóró és az index is)
jellegzetesen a mai divatot követik, és a többi ilyen divatos
aprósággal sikerült elérniük, hogy a Magentisnek ilyetén öszvérsége
ellenére van saját karaktere. Hogy ez mennyire erős, azt mindenki
döntse el magának. Neeekem tetszik.
Magassága 7 centit nőtt, hossza meg talán legrövidebb a
kategóriájában. A szedánoknál alapvető hármas dobozfelosztás precízen
elkülönül, és nem a keskenyebb ablakok, de még csak nem is a magas
övvonal, hanem az egész együtt adja meg azt a jellemző középszerű
vonalat, amit az új Magentis képviselni szándékozik. Lehet, hogy
külön-külön mind részlet érdekes lenne, de így együtt kioltják
egymást. Ahogy a vertikálisan rácsozott hűtőrácsot felváltja a
horizontális - mint gulyáslevest a pilótakeksz -, úgy csúszik be
finoman a Magentis a Passatok, a Mondeók és a többiek közé. Hogy aztán
megállja-e ott a helyét, az többön fog múlni, mint a külső.
Például a belsőn is, ami szintén teljesen átalakult. Normális méretű
műszerek, kezelőgombok és - nem utolsósorban - középkonzol. Míg az
elődben brutális volt, itt már a hatlemezes mp3-as CD-lejátszóval is
pont akkora, amekkorát megszoktunk. Most ugrik be, hogy ez egy újabb
átlagosság... Még a tudatalattiba is ezt sugallják. Hja, az eladási
statisztika nagy úr, és az átlag minden téren több mint a periféria.
Visszatérve a műszerfalra, hogy is mondjam, talán emberszabásúbb lett.
Az elődben a beltér is izzadtságszagúan újítani akaró volt, de úgy
tűnik, a Hwasung gyárban belátták hibájukat. Jó lett a világító
körökkel és LCD kijelzőkkel felszerelt műszerfal. A kör alakú
fordulatszám- és sebességmutató alatt két csíkban látható az
üzemanyagszint és az olajhőmérséklet. Utóbbinak nem sok értelme van,
viszont a kettő közti kijelzőn megjelenő szokásos
fedélzetikomputer-adatoknak annál inkább.
Itt látható, hogy mire képes egy tévéadás. A
burleszkfilmforgatáshoz
alig 12 literes átlagfogyasztással adtam át az autót, és délután már
13,9-et mutatott mikor visszakaptam.
Ez az autó kihozza az állatot még Charlie Chaplinből is. Egy hét
alatt sikerült 12,4-re visszanyomni. Jaa, mindez végig városban
történt.
Megvan! Bárhonnan...
Mielőtt elfelejtem, még egy apró adalék a beltérhez:
a teljes Magentis-gyártás nagyjából 20%-a jön Európába - többi mint
a fele megy az amcsikhoz -, és ezekhez a modellekhez teljesen más
üléseket és kárpitokat készítenek. Felkészültek rá, hogy az
európaiaknak más kell. De hogy akkor minek jön még mindig az a sok
kínai tornacipő... Érthetetlen. Szóval az anyagok mellett az
összeszerelés minősége is sokat javult. Lehet, hogy ehhez kellettek a
németek a tervezésnél. Meg a felszereltségek beosztásánál. A kormány
fel-le állítása mellé a ki-be állítást például külön felszereltségben
lehet kérni. Ahogy a multifunkciós kormányt is, amelynek gombjai nekem
nem estek ujjra, így nem tudtam használni őket.
Kavarog bennem a múlt bátor, egyedi Magentisének emléke a jelen
szürkébb, de mégis kedvesebb élményével, és nem tudom, melyiket
szeressem. A mostaniban a motor a kisebbik benzines volt - a nagyobb
2,7 literes V6-os lesz majd nyáron -, és úgy tűnik a Kiák kétliteres
mocijának nagy fogyasztása típushiba, mert a
Ceratónál is valami
ilyesmi volt a gond. Itt viszont van más is. Van 16 szelep, 144 lóerő,
189 Nm; akkor
mi kellhet még? Mondjuk egy kicsivel több erő, mert a számokat látva
nem derül ki, mennyire kevés ebben az autóban.
Négyezres fordulat alatt nem történik semmi. Jó van egy kis
mormogás elöl, de az csak arra elég, hogy érezzük, hogy autóban ülünk,
nem vitorlázórepülőben. Aztán a fordulat emelkedésével már történik
némi meglódulás, de az sem túl meggyőző. Tudom, nem sportkocsi, nem is
próbál még csak
kinézni sem annak, de
akkor is. Ez egy kétliteres benzines, ennek többet illene tudnia, mint
csak beszlopálni az üzemanyagot. De sajnos nem tud.
A váltó egyébként rendben van, pontosan kapcsolható, még talán az
áttételezésével sincs gond. A futómű már más tészta.
Vagy nem kutattak elég európai közvéleményt, vagy csak a kárpitokra
kérdeztek rá, de az tuti, hogy az amerikai hajóhintázás-szerű
mozgás nem véletlen. Az biztos, hogy ezt a futóművet nekik szánták, nem
nekünk, és mégis ezt kapjuk mi is. Bár ha jobban belegondolok, ehhez a
motorerőhöz végül is ez a futómű illik. Így lehet komfortosra
hangoltnak nevezni az egész autót, és hát az átlagossághoz az kell.
Tehát egy újabb pont ami a tudatos tervezésre utal.
Az új Magentis tehát nagyon átgondolt, nagyon átalakított, nagyon jó
kis átlagos szürke egér lett. Sokat foglalkoztak minden
porcikájával, hogy az előző verziónál kelendőbbet alkossanak. Csupán
azt rontották el - szerintem -, hogy az előzőnek is csak egy hibája
volt: az ára. És az a mostaninál is több mint gázos. Hatmillióról
indulunk, és a most májusig tartó bevezető akcióban ebből két kiló
kedvezményre lehet számítani.
További cikkeink
