2006.03.31. 08:32

Adatlap Ssangyong Kyron Prémium - 2005

  • 1998 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 141 LE @ 4000 rpm
  • 310 Nm @ 1800 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Végsebesség:
    167 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    8.0 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    10.6 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    6.5 l/100km
  • 7 850 000 Ft
Titok - és talán perverzebb, mint egy boxer orrát csókolgatni -, de egy életem, egy halálom, elárulom: nekem tetszett a Rodius. Természetesen tisztában vagyok kijelentésem súlyával, eddig mégsem tántorított el semmi. Legalábbis mostanáig. De most itt a Kyron. Mi lesz velem?

Ken Greenelynek - akit mostantól csak Mesternek szólítok -, nem egyéjszakás kaland volt a Rodius. Ismeretlen erő kerítette hatalmába, oly erő, amely alapjaiban rengette meg az emberiség harmóniáját. Ezt az erőt keresték évszázadokon át a titkos társaságok, miközben lekicsinylő mosollyal dobták sutba az első házilag készített aranyat, majd vörösbort hörpintve a Grálból megálmodták az első Saab 900-ast, és bánatukban kitenyésztettek egy olyan kutyát, mint a francia buldog.

Az igazi tudás csak keveseknek adatott meg, de a kevesek között Ken Greenly bizton ott volt. A Kyron finoman alattomos. Oldalról szinte semmi, szemből már érezzük a sugárzást, de hátulról dárda találja mellünket. Csodálatos fájdalom.

Elölről egy kicsit Pontiacra hasonlít. Annyira, hogy bizonyos részletet kiemelve nekem simán beadható, hogy Pontiacot látok. Azután, ha nyitunk a látószögön, kiderül, hogy itt valami zavar van, mert a hűtőmaszk alatti - az autó teljes szélességében végighúzódó rács - más megközelítésre utal. A Kyron oldalról semmilyen, akár simán elmehetünk mellette, nem zavarja a periférikus látást. Winkler kolléga X5-ös arányokat vélt benne felfedezni, hát legyen, nekem az erőszakos élek, törések tetszettek.

A hátsó viszont teljesen abszurd. De hogy, de miért? Ismerve a Rodiust tudjuk, hogy az autó hátsó része a Mester kedvence, itt aztán olyan elképzeléseket tudja megvalósítani, amilyenekért máshol bíróság elé állítanák. Az ötödik ajtó ablaka aránytalanul kicsi, viszont óriási reklámfelület van alatta, és a pajzs alakú lámpák csodálatosak. Már látom a következő Top Tuning magazinban a Kyron lámpájára illeszthető, magyarcímer-kivágású üvegszál borítást. Persze élcelődhetek én ezekkel, de tiszta szívemből mondom, bírom. Szeretem az egyéniségeket.

Aztán jön a meglepetés. Beülve a kategória legszebb műszerfala fogad. Manapság divatos kör alakú kapcsolóegyüttesek - hasonlót a Toyota Rav4-ben láthatunk - és aszimmetria mindenhol. Persze kötözködhetnénk a vakkapcsolókkal és az anyagok minőségével, de a Kyron ezt nem érdemli meg. A szép logóval ékesített bőrülésekben elöl bőven elfértem, és még magam mögé is be tudtam ülni. A hátsó ülések 15 fokban dönthetőek, alaphelyzetben 630 liter csomagtartó marad mögöttük. Nem is a hellyel volt a gond, a lábam tökéletesen elfért, nem akartam lerúgni semmit, mégsem ültem kényelmesen. Lehet, hogy csak a bőr iránti utálatom miatt éreztem így, de nekem hosszú távon kényelmetlen volt az ülés.

A kardánalagút valóságos ipari műremek. A rögzítőfék lábbal működik, így itt van lehetőség a dizájnra. Tesztautónkban még nem volt, de a szalonban lefényképeztem a futó modellek csodás - és ahogy kell, haszontalan - pohártartóját. Ígérem, idén rendezünk "év pohártartója"-szavazást, és akkor a hatos BMW torzója és a Saab 9-5 mobilszobra mellett a Kyron is versenybe szállhat.

Ha már itt tartunk, essen szó egy kicsit a tesztautóról. Ez az autó nem az az autó, amit megvásárolhatnak. Ez a Frankfurti Autószalonra készült kiállítási modell, kicsit jobban extrázott változat. Az alvázszám szerint 7554-es Kyron, ami csak azért érdekes, mert az európai értékesítés kb. 12 000 után kezdődött. A leglátványosabb különbség - ami nálunk nincs - az esőérzékelő, a villanyülés, a gyári magnó és az állófűtés. Ezenkívül formára kívül-belül megegyezik. Ja, az említett pohártartó is más egy kicsit.

SsangYong Motor Company

A SsangYong - vagyis ikersárkány - a negyedik legnagyobb autógyár Dél-Koreában. A céget 1954-ben alapították Hadonghwan Motor Company néven, és kezdetben terepjárókat gyártott az Amerikai hadseregnek. A Daimler-Benzzel (jelenleg DaimlerChrysler) aláírt megállapodás alapján a kilencvenes évek elején az első modellekben Mercedes-motort használtak. 1997-ben a Daewoo kezei közé kaparintotta az irányítást azzal, hogy megvásárolta a részvények nagy részét, egészen 2000-ig, amikor financiális nehézségei miatt megvált részesedésétől. 2004 végén a kínai állam által üzemeltetett Shanghai Automotive Industry Corporation (SAIC) megvásárolta a tulajdoni részvények 49%-át. Jelenleg 51%-os érdekeltsége van a cégben.