A Daewoo 15 hónapja tudja, milyen csodálatos érzés
nagycsaládosnak lenni. Azóta GM-Daewoonak hívják, és lényegesen kevésbé
bizonytalan az alkalmazottak mindennapi kenyere. Ráadásul sokkal
öblösebb alkatrészbödönben lehet turkálni modellfejlesztéskor, meg
persze mélyebb zsebben, ami a fejlesztési büdzsét illeti.
A sajtótájékoztatóra menet szorongva néztünk össze Bencével,
operatőrünkkel -
hatalmas Lacetti-poszter meredt ránk a szemközti falról, rajta egy
rettenetes külsejű autó fotója. Gondolatban már a
rusnya szó szinonimáit gyűjtögettem kedves csokorba, amikor
megláttuk a Lacettit élőben, aprócska piedesztálon. A csokor egyből
ment a kukába, a Lacetti a legtöbb szögből kimondottan kellemes külsejű
autó.
A szemtől szembe nem ilyen szög. Az orr jellegtelen, a mandulaforma
lámpák a
Kia Rio előző
generációját idézik túlzott sikerrel.
Az egyszerű hűtőmaszkot mégis állva ünnepeltük: a Daewoo eddig
rendszerint logójának furcsa parafrázisát használta hűtőmaszk gyanánt,
és a forma bonyolultsága miatt legtöbbször valami kaotikus és
szerencsétlen műanyagot csavarozott a lökhárító fölé. Most viszont egy
sima vízszintes vonal az egyetlen formai elem, amire tetszés szerint
ráragasztható a fent felsorolt márkák bármelyikének emblémája.
Az érdektelenség az orrnál véget ér,
oldalnézetből a Lacetti szép vállas, a háta pedig kifejezetten
jó. A kemény vonallal tört vaskos csomagtérfedél a lámpasorral
egyértelműen szép. Még jó; a Lacettit az Italdesign, azaz Giorgetto
Giugiaro tervezte, sőt, ezúttal a dizájnhoz a neve mellé az arcát is
adta. A sajtótájékoztatón a legérdekesebb kép messze az volt, amin az
ősz G.G. délcegen feszít a Lacetti mellett, arisztokratikusan a távolba
tekintve. Ez tehát nem daewoo-san vállalható forma, hanem dizájn a
javából. Giorgetto felelős az összes csinos Daewoo-ért, azaz például a
Matiz és a
Kalos formájáért, de
egyszer egy rettenetes tivornya utáni migrénes másnaposságban
megrajzolta a büntető
Evandát is. A csúnya
Daewoo-kat az olasz-koreai barátság jegyében a Pininfarina tervezi,
innen a Tacuma és a
Nubira.
A belvilág a szó minden értelmében szürke.
Daewoo is the value brand of GM, ahogy a píárosok mondják, és a
value azt jelenti, valahol valami olcsó lesz. Odabenn látni is,
hogy mi. A műszerfal felső szürke műanyaga még jó, de a középkonzol
ezüstszürkéje már elég rémes. A kerek légbeömlők távolról audisak,
közelről playmobilosak, de a Lanos-utód Lacettinek ezt nem kell bántón
az arcába törölni, ahogy a vadul felcsapódó kapaszkodót sem. Ez utóbbi
volt a
IV-es Golf által
bevezetett minőségérzet legfőbb fogdosnivalója, amit viszont a GM
felségterületéről a most érkező új
Opel Astrának kell
überelnie. A Lacetti legyen olcsó és még épp elég jó.
Az olcsóságot még nem tudjuk megerősíteni, mert hivatalos áraink
nincsenek, de valamivel kevesebbért vihető majd haza, mint a
vérrokon új
Nubira, és
mindenképp hárommillió alól indul majd július táján. Az épp elég jóság
viszont simán megvan. A Lacetti mindenekelőtt elég nagy. Belül nemcsak
elöl van sok hely, de még hátul is a kategória nagyjaihoz van közel.
Még a méretbajnok
Mazda3-hoz mérten se
kicsi, se kívül, se belül. 190 centis operatőrünk normálisan befért
maga mögé, ami nagy szó. Az első ülések magassága és az ülőlap
dőlésszöge is állítható, ami nagyszerű, a magasabb felszereltségénél
pedig a kormány fel-le és ki-be is mozog. A csomagtartó szerényke 275
liter, mindenféle tárolórekesz viszont sok van.
<
>
Az autó összélménye az Astrát idézi, hogy mennyire véletlenül,
azt szerszámkészlet és akna híján merészség volna megbecsülni. A váltó
kiköpött F Astra, hosszú úton, ügyetlenül jár, a gyors lökdösést
rühelli, ilyenkor hajlamos is eltévedni a kettes és hármas között. Ezt
ellensúlyozandó a futómű meglepően jó - és az új modell tiszteletére
elöl-hátul teljesen független.
Mivel a világ oly sok pontján lesz Lacetti, ezért a viselkedését az
egyes régiók vezetési szokásaihoz igazították, és
mindannyiunk szerencséjére az európai ízléshez a sportosan vezető
briteket választották mintának, olyannyira, hogy kifejezetten az
angolokkal hangoltatták a futóművet. Az eredmény váratlanul kellemes
ámokfutás volt a Pireneusok szerpentinjein. A Lacettivel bőszen lehet
kanyarodni, és amikor az orra csúszni kezd kifelé, a gázpedállal
játszva simán lehet finoman szűkíteni az ívén, sőt, akár teljesen
semlegesen, négy kerékkel is sodródhatunk. Cserébe kicsit ráz és dobál,
de igazán nem vészes.
Annyira meglepően jót sportoltunk a tesztút során, hogy végül
gyanakodva megnéztük a gumikat, és a szép könnyűfém felniken
Bridgestone Potenzákat találtunk. Nocsak. A Potenzák érdekessége, hogy
nemcsak jók, de bizony drágák is: ebben a méretben (195/55 R15) bő
160 000 forint egy garnitúra. Kíváncsi vagyok, hogy ez a kevéssé
value orientált választás csak a kritikus újságírók
megörvendeztetésére került-e a tesztparkra, vagy a magyar szalonban az
alapmodellt megvásárló középkorú pedagógus is ilyeneket kap-e a fele
árú koreai gumik helyett. Mi a legkisebb 1,4-es Lacettivel
rohangásztunk, tehát elméletileg már ahhoz is ilyen dukál.
Ezzel meg is érkeztünk a motorhoz.
Az 1,4-es, 93 lóerős négyhengeres papíron egész jó, például 11,6
másodperc alatt van százon, ami egy alapmodelltől hibátlan. A sokkal
drágább
Golf V 1,4-es
alapmotorja például nemcsak sokkal gyengébb (75 le), hanem lassúbb is,
majd' 15 másodpercig fuldoklik a 100-ig. Az országúti rohanásban
viszont a Lacetti motorja dermesztően gyengécskének tűnt. Az egyest
leszámítva gyakorlatilag semmilyen fokozatban nem produkál érdemleges
gyorsulást, a dimbes-dombos országúton már az előzésmentes sima
tempótartáshoz is állandóan hármasban kellett bőgetni. A hangja nem
szép.
Az 1,6-os, 109 lovas nagyobbik motor sokkal jobb, amivel épp
eléri az átlagot, a csúcsmodell 1,8-ast pedig nem próbáltuk, hiába a
122 lóerő. A lomhaság dacára autópályán egész ügyes a Lacetti, egy óra
szerinti 180-as, a valóságban talán inkább 170 körüli utazót sík
terepen, rosszindulatú szembeszél nélkül tartani tud. Fékezni a
gyorsulás hiánya miatt nem sokat kellett, de olyankor illendően jól
lassultunk.
Hogy mi lesz végül a Lacetti sorsa, azt a végső az eladási ár dönti
el. Az biztos, hogy van annyira szemrevaló, mint az átlag (főleg
hátulról), nem is megy rosszabbul, vezetni is egész jó, látszólag jól
van összerakva, és tényleg klassz tágas. Sőt, a Daewoo általában
megbízható márka is.
Ha tehát kap egy illendően visszafogott árcédulát, a végére akár
jó vétel is lehet belőle.
| Értékelés: 4 - Ha drága lesz, egyet elveszünk |
 |
|
|
|
 |
<
>
További cikkeink
