Luxus-laboratórium

Teszt: Renault Laguna Grandtour dCi

2002.02.22. 10:55
Legnagyobb technikai újítása már egy kategóriával lejjebb is megjelent, a Laguna II formái azonban még egy év elteltével is különlegesen frissen hatnak. A TotalCar az 1.9-es turbódízel kombit tesztelte.
 
   
   

A Laguna II nagy újítása a slusszkulcsot helyettesítő kártya. Nem tartozik a szériafelszereltséghez, és már egy kategóriával lejjebb, a Fiat Stilóban is kapható, de máig ez adja a Laguna csúcstechnológia-imidzsét. Beállítástól függően használhatjuk sima távkapcsolónak, de automata üzemmódban érzékeli, ha 3 méternél távolabb mentünk, ilyenkor automatikusan zár. Közel érve pedig csak azt várja, hogy megfogjuk a kilincset, ilyenkor automatikusan nyit.

A kártyával sötétben is bele lehet találni a helyére - ha nagyon húzzuk az időt, azért elalszik a belső világítás -, akkor viszont elég egy gyors tapintás: a végének jellegzetes domborulatáról könnyen felismerhető. A domborulat egyéb hasznos célt is szolgál: ha például véletlenül egy illegális KGB-zavaróállomás mellé parkoltunk, és az elektronika nem bírja azonosítani a kártyát, a kártyából kiránthatjuk a kis vészkulcsot, mellyel torkon szúrjuk a ránk rontó ügynököt, majd felpattintjuk a kilincs jobb oldalát és behatolunk. A vészkulcs szerepe itt véget ér, az autó ugyanis még egy mágneses viharban is felismeri a kártyát, ha azt a helyére illesztettük, és elindul.

 
   
 

A kártyás megoldásnak két hátránya lehet. Az egyik, hogy ha az autó mellett állok, de nem én érintem meg a kilincset, akkor is nyit. Tehát a gonosz autótolvaj beugorhat. Odabent aztán nézhet hülyén, és Csernyisevszkijt idézve kérdezheti, Sto gyélaty?, mert nehéz lesz két dróttal köszörülve elindítani, mint a régi filmekben. A lopás elleni védelem szempontjából a kártya gyakorlatilag bombabiztos: kizárt, hogy az illetékes bűnözői körök milliókat költenének a szükséges kártyahamisító infrastruktúrára, csak hogy ipari mennyiségben köthessenek el Lagunákat.

A kártya egyetlen veszélye tehát, hogy hiába lapos, zsebre vágás szempontjából nagyobb, mint a legtöbb kulcs. Előfordulhat, hogy valaki a farzsebébe teszi és ráül - nem kell Nostradamusnak lenni a jóslathoz: ez nem tesz neki jót. Ahogy egy brit újságíró megjegyezte, egyrészt nem lehet karikára fűzni, másrészt mindenképpen felső zsebet igényel, így tehát lehet, hogy Franciaországban ez jó, de brit felségterületen inkább csak nyűg.

 
   
   letisztult design

A belső dizájn méltó a külsőhöz. Teljesen máshogy modern, például egyáltalán nem szögletes, de lenyűgözően harmonikus és letisztult. Talán a műszerfal kidolgozását élvezték a legjobban, aztán a beltér összes többi részletét addig csiszolták, míg ki nem alakult a jelenlegi makulátlan harmónia.

Világos-szürkés anyagok uralkodnak, éjjel meg a fehér műszerfalvilágítás fehér mutatókkal. Az LCD-k világosszürke megvilágítása nagyon techno, de rideg, mint a techno általában. A belső tér űrhajó-jellege tényleg egyéni ízlés kérdése. Van, aki bukik a high tech-re, más viszont azt mondja, olyat szeretne, ami kicsit azért otthonosabb, mint egy űrhajó.

 
   
 

A belső tükör előtti lámpakomplexum piros jelzőfényei láttán Woody Allen bizonyára megkérdezné hölgypartnerét, "Nem akarsz esetleg fényképeket előhívni?" A kézifék teljesen furcsa szögben áll, mint egy csirkecombbal keresztezett japán kézifék, talán azért lett ilyen, hogy hangsúlyozza a középkonzol kellemes trapéz-formáját. Az A oszlopokat optikailag slankítja a világos és sötétszürke szín, de amúgy sem vastagok, ami bravúros biztonságtechnikai eredmény, ha belegondolunk, hogy az NCAP történetének első ötcsillagos töréstesztű autójában ülünk.

 
   
   

Jó az elöltöltős CD-rádiót takaró lehajtható fedél, a műszerfal szépen ívelt vonalai nem törnek meg a fejegységen. Felette még egy kis tárolórekesz is van, amiben tökéletesen elhelyezhetjük a betárazott CD tokját, 4 centi hiányzik, de ha lehajtjuk a fedelet, pont elfér. Így lesz a műszerfal kifogástalan minimal art-műremek. A fedél alatt található a navigációs rendszer is, már amelyik Lagunában van. A nagy, sima, selyemfényű felület alatt jön a klíma vezérlése, az Alfa 147-ből ismert tekerőgyűrűs megoldással.

A rugózás nagyon finom, kiváló zajcsillapítással - még egy kátyúkkal súlyosbított macskakövön is kényelmesen, halkan siklik akár 60-as tempóban is. Még 60-80-as tempóban sem bizonytalanodik el, ha hirtelen megrántjuk a kormányt.

 
   
 

Ez az egyik legszebb kombi a piacon, közel a Lancia Lybra harmóniájának színvonalához. Ránézésre nem sok különbség van a ferde hátú és a kombi változat között, különösen elöl-oldalról. Túl azon, hogy a karosszéria-divatban visszajött a szögletes, a Laguna valahogy másképp szögletes, tökéletesen egyéni. Az orr vonalai, a lökhárító, a hűtőrács formája és a motorháztető domborítása az autó szélességét hangsúlyozza - szigorú, de igazságos vonalvezetés, egészen a markánsan elegáns hátsó lámpaburákig. A külső tükröket, amik úgy látszik, túl gömbölydednek találtattak, alul keskeny sötét felület teszi még szögletesebbé és elegánsabbá.

 
   
   

A hátsó világítótest a kombi-tervezők rémálma, akár külön temetői parcellát is nyithatnának a kombifartervezésen elvérzett dizájnereknek. A Laguna II tervezői azonban lenyűgözően oldották meg a feladatot - könnyed előtanulmány a Vel Satis-hoz. Érdemes végignézni a Renault jelenlegi palettáját, Clio, Laguna, Vel Satis, Avantime, egészen a Twingo következő generációjáig, melyet hasonló stílusban rajzoltak át, de az is jól sikerült. Nagyjából ez az az egységesség, ami a Fordnál kicsit erőszakoltnak hat a New Edge designnal, ami egyedül a Ka esetén eredményezett maradéktalanul szép formát.

A high tech hangsúlyozásában nagyjából tetten érhető a pont, ahol a tervezők kezdték elvetni a sulykot: ez pedig a vezetőoldali kilincs diszkrét, de határozottan az Űrgammák látványvilágát idéző kis indítókártya-domborműve. Felőlem ezt a ziccert nyugodtan kihagyhatták volna, bár legalább emlékezteti a tulajdonost, hogy kártya-malőr esetén a domborműves részt kell felpattintani, oda kell bedugni a vészkulcsot.

 
   
 

A tervezésnek köszönhetően az ember kénytelen utánanézni kilóknak és centimétereknek, mert hajlamosabb lenne a Lagunát az Audi A6 és a Peugeot 607 vetélytársainak tekinteni, holott természetesen az A4-gyel és a 406-ossal együtt valójában a közép-közép kategóriában a helye. Hihetetlen, de a 406-os jóval nehezebb, ha csak centiméterekkel is, de hosszabb és szélesebb, viszont alacsonyabb.A Passat-nál két centivel hosszabb, a 607-esnél majdnem 30 centivel rövidebb - nem mintha ezek olyan szenzációs adatok lennének, de a különleges forma miatt nagyon furcsa a kategóriatársakhoz mérni.

A Laguna II átgondolt autó, több munkacsoport is dolgozhatott a kényelmi és közérzetjavító extrák tervezésén. Nyitáskor az ajtó és a lábtér is barátságos fénybe borul, mindenki kiválaszthatja a neki legjobban tetsző pedált. A hátsó ajtókban integrált cicás napvédők találhatók (persze cica nélkül), a vezetőüléshez tartozó kapaszkodó helyén napszemüvegtartó.

 
   
   

Mindkét külső tükör behajlik, de nem a riasztóra, mint a 607-esben, hanem ha az állító kart lefelé tekerjük . Ez annyival jobb megoldás, hogy közelsem kell minden egyes parkolásnál behúzni a füleket, máskor viszont menet közben is jól jön, ha csökkenthetünk a szélességünkön.Az ajtók fél perc után automatikusan ránk zárják magukat, valamennyi elektromos ablak automata, a hátsó ajtó üvege külön nyitható - ennek városban nyáron kutyát fuvarozók láthatják hasznát. Valamennyi elektronikus vagy kényelmi extrát, különlegességet lehetetlen felsorolni.

 
   
 

A hifi érdekes módon átvette a beltér hangulatát - még a legbrutálisabb loudness-jellegű beállításokkal sem lehet elvenni a hang klinikai sterilitását. Ráadásul a közmondásosan rossz hangterű gyári autóhifi mezőnyben sem hallottam még ennyire kétoldalast. Ez a fajta megszólalás ma egyébként divat a high end-világban, csak nem így. Érdemes lenne a belső dizájnerrel az autóba illő magashangsugárzó-házat terveztetni. A fejegységet kártya kivétele után is be lehet kapcsolni.