Dízelboxert akarunk!

2005.12.02. 08:14

Adatlap Subaru Legacy Trend - 2003

  • 1994 cm3-es,boxer 4 hengeres benzines
  • 165 LE @ 6800 rpm
  • 187 Nm @ 3200 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    9.5 másodperc
  • Végsebesség:
    214 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    8.7 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    12.2 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    6.8 l/100km

Szép autó, különleges, de egy pillanatig sem hivalkodó. Megbízhatóságát kobzosok hirdetik szerte a világban, különösen népszerű olyan országokban (USA, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Svájc, Norvégia, Svédország, Egyesült Királyság), ahol gyakran, de kiszámíthatatlan ritmusban kerül az útra valami csúszós dolog. A létező legolcsóbb 2006-os Legacyt vezettük.

Gyönyörű. Arányos, kecses, nagymacskás. De cseppet sem hivalkodó, hogy mást ne mondjak, a hátulja folyton-folyvást a Toyota Camryt juttatta eszembe. Ha nincs rajta a fiastyúkos embléma, tíz emberből nyolcnak fogalma sincs, mit lát. Toyota? Nissan? Micsubicsu? Viszont ugyanebből a tízből kilencen egy dologban megegyeznek. Gyönyörű. Arányos, kecses, nagymacskás.

Világosszürkében különösen jól néz ki, megjelenése így kellően indusztriális, ahogy egy műszaki különlegességtől, egy szimmetrikus összkerékhajtású (persze igazából nem minden teljesen szimmetrikus, viszont minden kerék 25% tömeget cipel), boxermotoros autótól el is várjuk. És bár e szép Subaru összhatása közel sem olyan karakteres, mint a régebbi csúnya Subaruké volt, minden perspektívából találunk rajta érdekes részleteket.

Elölnézetből a szárnyak közé helyezett embléma vadászgépszerű megjelenést ad az autónak. Körülötte a hatszögletű hűtőmaszk, az egyszerre morcos és táskás szempár, no meg a hangsúlyos, ralis, középen masszív pillérrel felfüggesztett kötény, és a különleges, felsliccelt ködlámpafészkek határozzák meg a sziluettet.

Oldalról a fényszóróktól induló, a hátsó lámpánál pedig dinamikusan felugró, bedöntött övvonaltól mindig ugrásra késznek érzik az autó. A küszöb és a lökhárítók is sportautósak, darabos, élre vasalt kerékjárati ívek kötik össze őket. Valahogy még a kilincsből is sebesség sugárzik - viszont a böszme nagy tükör nem illik a képbe. Jelenlétét a beléje integrált indexek különlegessége segít elfogadtni.

Hátulról a műszaki érdeklődésekkel megáldottak a dupla kipufogót veszik észre először. A többieknek a homorú far, a csomagtérajtóból kiképzett kvázi-spoiler és az előrenyilazott lámpatestek sugalmaznak dinamikát és sebességet. (Amiket ez az alapmotoros változat elég nehezen produkál, de erről majd később.)

Mégis, ez a sok markáns stílusjegy összeadódva egy országúti lopakodót, elegáns, de észrevehetetlen limuzint eredményez. Igazi japán titok ez, az éles, különleges részletek valahogy decens, harmonikus egésszé állnak össze.

A Fiastyúk

A Subaru márkanév 1954-ben kapcsolódott egy autóhoz. Kiötlője, a Fuji Heavy Industries első elnöke, Kenji Kita nem véletlenül választotta emblémául épp a Fiastyúkot, azaz a Pleiades csillagképet, a Bika csillagkép részét. Japánban ez az alakzat az egyesülés, illetve a jó uralkodás jelképe. Nálunk csak télen látható a horizont környékén. Karácsonykor este kilenc órakor déli irányban lehet megtalálni: magasan álló sok kis csillag, amit a kinyújtott kezünk hüvelykujjával épp el lehet takarni.

A Pallas Nagy Lexikona szerint: Csirkéstyúk, csibéstyúk. Saját népies hagyományunk szerint a Fiastyúkot Szent Péter vitte fel az égre, hol csirkéket költött. Hetevénynek is mondják, ez a Fiastyúk csillagképnek a német Siebengestirnre emlékeztető neve, melyet már Dugonics említ. A (régi) Tájszótár szerint a székelyeknél is megvan. E névvel jól megegyezik az a mondai adatunk, hogy a Fiastyúk csillagképe csakugyan hét csillagból áll, melyek legfényesebbike a tyúkot, többi hat pedig annak a csibéit képviseli.

A márka felismerhetetlensége, a határozatlanság bent is megmarad: az biztos, hogy japán, de a szigetországból, vagy akár Koreából bármi lehetne. Egyenjapán bajuszkapcsolók, jellegtelen rádió- és klímakonzol, a szokásos csomagtér- és tanksapkanyitó kallantyú a padlón, ilyesmi. Na meg persze a zöld kvarcóra. Dicséretes, hogy a kormány-váltókar-kézifék trió sportautós módon arasznyi körön belül elérhető. Ezt az ergonómiai katarzist a tervezők azzal kívánták oldani, hogy az ablakemelő kapcsolói a kartámaszon szinte függőleges síkban helyezkednek el, működtetésük csak kicsavart csuklóval lehetséges.

Az ülések kényelmesek, jól tartanak, a helykínálat a középkategória közepének felel meg körülbelül. Akad néhány vicces pohártartó; se különösebben jót, se nagyon rosszat nem lehet mondani a beltérről. Talán csak annyit, hogy a hátsó üléstámlák a szedánban egyáltalán nem, csak a kombiban dönthetők előre. Így 433 liternél nagyobb egybefüggő rakodóteret nem lehet kialakítani az autóban.