Teszt: Honda Legend 3,2 V6 - 1991

Lélektani határ

2007. szeptember 7., péntek 08:27
Ha a Toyotához hasonlóan többet költenek a marketingre, és Európában is Acurának nevezik, talán minden máshogy alakul.

Vaj bőr, több tucat szervomotor, automata váltó, nagy V6-os motor, tágasság elöl-hátul, zajtalan suhanás. 600-800 ezer forintért dúskálhatunk az extráiban. Ennyire becsüli a piac a második szériából való Honda Legendeket. De miért nem szeretjük jobban? Talán mert kevés van belőle, ezért a szervizek kissé idegenkedve fognak neki a bonyolult hibáknak. Aztán ritkasága okán drága hozzá az alkatrész, vélekednek sokan.

A megoldás mégsem ez. Mint minden jobban felszerelt, ezáltal bonyolult autónál, a Legendnél is az elhanyagolás rombolja leginkább az imázst. Kispórolják a gyári alkatrészt -láttak már ilyet Lada-hűtővel. Nem cserélik az olajat, ha mégis, valami olcsó szupermarketesre. Ha meghibásodik az elektronika, áthidalják, illetve még egyszerűbb megoldásként kiveszik az izzót a visszajelzőből. És így tovább, aztán a gányolás legvégső pontján irány az autópiac. A következő tulajdonos pedig elmondja majd mindennek.

Nem könnyű szép és jó Legend II-t találni. Nincs 12 évesnél fiatalabb, az első darabok 16 esztendősen erősen élemedett korúak. Ennyi idő alatt óhatatlanul törték őket, a futott kilométerek pedig 300-400 ezer között járnak. Hogyne, kétségtelen, dúsgazdag nagyanyók is vesznek luxusautót, hogy évente kétszer meglátogassák a rokonokat. De jellemzőbb, hogy elfoglalt üzletemberek ruháznak be, és ha már megvan, mennek is vele évi ötvenezret.

Ezek az általánosságok, térjünk a konkrétumra. Anna és Mihály (egyikük a képeken) használják közösen a '91-es évjáratú, gyakorlatilag teljes felszereltségű Honda Legendet. Négy éve birtokolja a pár férfitagja, előtte (ahogy tudjuk) egy hölgyé volt, aki nem nagyon tudta kihasználni. A megvételkor 95 ezret mutatott a kilométer-számlálója, az állapota alapján elhinném, hogy tényleg belül van még a 150 ezren.

Nem kell különösebben értő szem, hogy megtaláljuk a dupla-tripla futás jeleit. Tünetek: a fogdosástól elporladt kormány és váltógomb. Tenyérnyi kikoptatott lyuk a pedálok előtt a szőnyegen. Lötyögő műszerfal, lógó ajtókárpitok, feliratukat/ikonjukat vesztett nyomógombok. Hiányzó apróbb alkatrészek, amiket restek voltak bontóból pótolni. Az ülésekből kikandikáló epeda, reménytelenül szétrepedezett bőr. Mészfoltok a csomagtartóban, a pótkerék hűlt helye. A kínos lista szerencsére autónkra nem érvényes. Minden működik, nincs hiányérzetem, amikor kintről vagy bentről megszemlélem.

Működése is gyakorlatilag hibátlan. A nyűgös tesztelő persze talál kifogásolnivalót, az lenne a hihetetlen, ha nem. Első és legfontosabb észrevétel: szemernyi sportosság sincs benne. A 3,2 literes V6-os gyárilag 204 lóerős, nyomaték 293 Nm, de valahogy nem az igazi. Indulásnál durván padlózva akár 6000-ig pörgethető, ekkor jól meglódul, a menet közbeni gyorsítási szándékra viszont kelletlenül reagál. Mondom ezt úgy, hogy van összehasonlítási alapom ekkoraforma automataváltós autókkal. A Ford Scorpio Cosworth kisebb, 2,9-es motorja jóval robbanékonyabb, ugyanezt kell mondanom saját Saab 9000 V6 -osomra. Talán a Mitsubishi Sigmával lehetne összeereszteni őket. A Legend bizony nem a CRX - Prelude - vonulatba illeszkedik. Inkább négyajtós Civic 1,4i - Accord 1,8 után érdemes ebbe az irányba elindulni, akkor nem fog feltűnni a pörgősség és száguldásra való hajlam hiánya.

A 4,95 méteres, 16 mázsás karosszéria inkább a méltóságteljes és visszafogott suhanásra készült. Lehetőleg autópályán, ekkor fogyasztása könnyen tíz liter alatt tartható. Százharmincas utazón még kilencet sem eszik. Városban viszont - lábtól függően - 12-20 liter mindenképpen lecsúszik. De kint a sztrádán sem vall szégyent, végsebessége 225 körül van, 180 körül simán utazna.

A felfüggesztés is ezt a használati módot támogatja. Se nem kemény, se nem ringatós. Sodrós szerpentinen ugyanúgy megkínozza a sofőrt, ahogy a kátyús városi utakon. Bezzeg a nagy ívű kanyarokkal épült, sima autópályákon guruló szanatóriumhoz hasonlít. Ide való a kifinomult tempomat: ha gyorsítania kell, a legnyugodtabb módon teszi. Legyen mondjuk 130-ra beállítva, induljunk 110-ről, előbb diszkréten eléri a 125-öt, aztán még kicsit visszavesz, és a skála végét szinte észrevétlenül pótolja be. Más, akár vadonatúj autók általában mindezt eszetlen visszakapcsolásokkal, full gázos üzemmel, 130-nál pedig hirtelen elvett üzemanyaggal csinálják. A Legend végtelen autópályákra termett, ahol nem számít 1-2 másodperc, úgyis 600 mérföld áll előttünk.

A jó fék legalább annyira követelmény, mint a nyomatékos motor. Ezzel is ugyanaz a baj: jó-jó, megállítja, de többet vártam. Tudom, mostanában rákaptak a gyártók ezekre a harapós fékekre, hozzájuk képest minden régebbi kemény taposást, egyúttal a sofőrtől pontos kalibrációt kíván. Erősen igaz ez Legendünkre is; tulajdonképpen mondhattam volna egyszerűbben is, hogy méltatlanul gyenge a fékrendszere. Mármint ennek a darabnak, a jelenlegi állapotában. El tudom képzelni, hogy teljes felújítása (betétek, tárcsák, munkahengerek, csövek) után máshogy nyilatkoznék.

Elértünk lassan a karbantartási és fenntartási fejezethez. Mint a bevezetőben leszögeztem, rossz a koros Legendek megítélése. Konkrét célmegjelölés nélkül a Totalcar-közeli indexes fórumban, az autós újságírás ámokfutóiban feltettem a kérdést, mi a véleményük egy hasonló paraméterekkel rendelkező Hondáról. Számítottam a kemény magra, nem is kellett csalatkoznom, többen nyilatkoztak. Azt gyanítva, ilyet akarok venni, rögtön intettek az elhamarkodott döntéstől. A jellemző felvetések: öreg, drága az alkatrész, bonyolult, nem értenek hozzá a szerelők. Volt, aki ilyen korú Alfának nekivágna, más inkább Mercire beszélt volna rá. Egy e-mailt is kaptam, amiben összehoztak egy típusrajongóval, egyedül ő mondta, hogy lehet szeretni a Legendet.

A negatív véleményeket elmondtam az autó tulajdonosának. Személyes tapasztalatára hivatkozva cáfolta, hogy megbízhatatlan lenne, amivel csak a gond van, öröm pedig elvétve. Ellenkezőleg, néhány elektromos problémán, itt-ott szükségessé vált fényezésen, kötelező karbantartáson kívül mással nem kellett foglalkozni. Igaz, a klíma két-három évig elvétve működött. Már mindent megpróbáltak, a légkondis szakember megutálta a mesterségét, a Hondával foglalkozó szerviz sem jött rá a megoldásra. Pedig csak egy forrasztás engedett el, hol érintkezett, hol nem. Ez a lebeszélők indokait erősíti: ha előjön valami, kész szívás. A normális, ennél sokkal többet futott Legendeknél pedig exponenciálisan növekszik a hibalehetőségek száma.

Honda Legend 3,2 V6 - 1991

Ezért hát a cím. A 3,2 V6 motorméretben nálam épp a felső lélektani határ, jó alapból egy 16 éves autót még hajlandó lennék babusgatni. A nagy limuzinok hű rajongójaként megkívántam felebarátom tulajdonát, mégsem merném megvenni. Ezt a darabot sem, nemhogy ismeretlen forrásból másikat. Tetszik, 5-8 évet letagadhatna (megjelenésre és állapotra egyaránt), de félek, baráti hondás szakembergárda nélkül hamar a parkolóban rohadó objektumként végezné. Igaz, ugyanezt gondolom az összes korabeli kategóriatársáról is. Ahhoz Jaguarnak kéne lennie, hogy vállaljam a véres harcot. Vagy esetleg Legend kupénak . Az pazarlóbb, különlegesebb.

Honda Legend 1991 3.2 V6 Honda Legend 1991 3.2 V6

A Totalcar értékelése:

Szép, nem látszik 16 évesnek. Jó is. A fáradtság azonban itt-ott kiütközik rajta. Kevés felhasználónak lenne elég türelme hozzá. Másokkal együtt én is rontom a hírét.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar Magazine

"It's about a second quicker
than the M3..."
What is it then? A BMW 2002 from the 70's, an M3 from the 80's? No, it's a hybrid from 2013, but not quite on the line of Toyota's ideas.