7.7 alatt 5.7 alatt

Teszt: Seat Leon Sport R

2002.12.11. 08:30
A Leon egyelőre keresi a helyét a VW konszern kínálatában, és úgy fest, hogy a Sport R-rel megtalálták: meghökkentően jó áron kínált, nagyon sportos autó. A Seatból nem csinálnak Alfa Romeót, de még az is lehet, hogy nekik van igazuk.
 
   
 







A ferdehátú autók mindig jobban néznek ki, mint az azonos típus lépcsős hátú változata - időnként egészen drámai a különbség, elég, ha a kétféle Skoda Fabiára, az Alfa 145/146-ra vagy a Golf-Vento párosra gondolunk. Előfordul, hogy nagyjából egál a meccs, a legritkább, hogy a lépcsős, polgári karosszéria (esetünkben a Seat Toledo) a dögösebb. A Leon-nal nincs különösebb baj, de nekem úgy tűnik, a hátulja még mindig nincs rendesen befejezve.

 
   
   

A Sport R-nél tűnik fel legkevésbé a hátsó lámpák ormótlansága: figyelemelterelésnek bőven elég a dupla, aszimmetrikus kipufogóvég, az első-oldalsó-hátsó spoiler, a 17 collos alufelnik, a másfél centis ültetés, meg a (feláras) "villámpiros" fényezés. Meg is nézik, amerre jár.

Sportos modellekkel történnek időnként csodák, például a Mini tuningváltozatából, a Cooperből külföldön több fogyott, mint az alap ONE-ból. De - ami még hihetetlenebb -, Magyarországon még magasabb arányban fogytak a Cooperek, ami a legendásan, khm, árérzékeny piacon annál is különösebb.

 
   
 

A Seat-nál viszont egyelőre vastagon érvényesül a papírforma: Magyarországon eddig összesen 2316 Leon fogyott, és mióta (június) van Cupra R és Sport R, az 518 szállított Leonból csak 31 volt Sport R, és 4 Cupra R. Napnál világosabb tehát, hogy felesleges lenne extrém sportautóként erőltetni a Leont, már csak azért is, mert hiába a Cupra R emelt turbónyomásos 210 lóereje, a pályaversenyautósan ültetett futóművel a magyar utakon percek alatt leszaggatjuk a szép versenyspoilereket.

A Sport R-t a polgári változathoz képest csak másfél centit ültették, ez még biztonságosan belül van a rögmagyar határeseten, bár egy nagyon óvatos járdára parkoláskor így is szívbe markolóakat reccsent a köténylemez. A futómű tisztességes, becsületes, kemény, még épp az általános használatra való alkalmasság határán: a Sport R-rel el lehet vinni a gyereket iskolába, vagy tojást a piacra, egyik sem fog összetörni. Nagyszerűen suhan, könnyűnek érződik az 1250 kilós önsúly, bármilyen autó után könnyű ráállni.

 
   
   

Az 1.8-as, 180 lóerős turbómotor talán a VW konszern legkiforrottabb gépe. Egy 1.6-os Golffal összehasonlítva természetesen szép a hangja, de sehol nincs egy szépen hangolt Alfához képest, ezt gondolom még Wolfsburgban sem vitatják. Sokan vannak persze, akiknek épp ez a diszkrét üvöltözés tetszik, egyébként tényleg nem rossz úgy menni folyamatosan 140-nel, hogy szinte csak a szélzajt halljuk.

Valahol 3000-es fordulat körül kezd tölteni a turbó, de az átmenetet alig érezni, legfeljebb az 1000-es tartományban, ahol akár le is fulladhatunk, ha nem lépünk rendesen a gázra. Ettől az egy esettől eltekinve azonban csodálatosan rugalmas, és szép egyenletesen jön meg az ereje, egészen úgy 7200-as fordulatszámig. A rugalmasság teszteléséhez erősen kell koncentrálni, hogy ne váltogasson az ember, mert egyébként ezzel a sűrű hatsebességessel ritkán használjuk ki a rugalmasságot.

 
   
 

Ezek a Cupra ülései: nem egy vizuális orgia, de jó kemény, és vagy tíz centis peremek fogják az embert, ha kanyarban ki akarnánk belőle esni. Az első utasülés is karral állítható magasságú, az alsó végpont lehetne kicsit mélyebben, de így se rossz.

A beltér annyira folkszvágenes, hogy az ember azt gondolná, beülve akár észre sem vesszük, Leon Sport R-ben, vagy mondjuk Octavia RS-ben ülünk. Mintha szénláncra azonos műanyagok, milliméterre megegyező formák és az utolsó öltésig egyforma bőrkormányok és váltógombok lennének a két autóban. A tévéműsor felvételén fel is vetődött, hogy próbáljuk ki, bekötött szemmel, pusztán tapintással meg tudjuk-e különböztetni a két autót.

 
   
   

Nos: igen. Hihetetlen, de az Octavia RS és a Leon Sport R belseje teljesen más. Próbaképpen beültem az Octaviába, hogy szembekötősdi előtt azért megnézzem, de már a váltógomb alakja is elég jellegzetes, a kormány fogása is egyedi, nem beszélve az apróságokról, egyszóval itt nem egyformaságról, inkább egységességről van szó. Hogy az egykor az Alfa Romeo dizájnrészlegét irányító Walter DeSilva átigazolásával miért nem lett a Seat kicsit Alfásabb, elképzelni nem tudom, talán mert akkor már túl közel kerülnének a tökéletes autó megalkotásához.

A minőség nagyon jó, de nem makulátlan: elsősorban a Toledo tulajdonosok számára lehet ismerős a hátsó ülés irányából hallatszó jellegzetes nyiszogás. Ezen egy kis szilikonnal valószínűleg segíthetünk, de a szilikonos nyiszogásgátlást én inkább a 15 éves autók számára tartogatnám

< >