Zsiguli a mának, nekünk

Megvolt: Fiat Linea 1.4 T-Jet - 2008

2008.04.16. 02:27

Adatlap Fiat Linea Emotion - 2007

  • 1368 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 120 LE @ 5000 rpm
  • 194 Nm @ 1750 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    9.2 másodperc
  • Végsebesség:
    195 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    6.7 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    9.2 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    5.2 l/100km
  • 4 150 000 Ft
Amikor beleültem Fiat Linea tesztautónkba, rémülten vettem észre, hogy nem újdonságról kell majd írnom, hanem egy jól bevezetett népautóról. Amerre csak néztem, mindenhol parkolt vagy ment egy. Hiszen már a Totalcarnál is a második jár belőle. Ez itten egy tökös-mákos, turbós-benzines T-Jet.

Fantáziánk nem ismer határokat, ha autóvásárlásra kerül sor. Rágódunk ezerféle színen, hosszan kombinálunk, a metálkék melyik belsővel adja ki a legjobb összképet. Tervbe veszünk turbódízelt, sokhengeres benzinest, ha van, még talán hibridet is, elmélázunk a seregnyi alufelni fölött. Gondolatainkban kirajzolódik az autó, amely mellett nem mennének el szótlanul a kollégák. Amelytől a szívinfarktus kerülgetné a szomszéd feleségét, ennél fogva pár nappal később a szomszédot is. Amelyben a holland túrán is végre érezhetnénk egyszer magunkat valakinek.

Aztán begyávulunk és megvesszük az alapmotoros, lépcsős hátú, fekete szövet üléses, műanyag dísztárcsás, metálszürke Opel Astrát, Toyota Corollát, Ford Focust. Mert arra a legjobb a THM. És mert félünk. Mit félünk – rettegünk.

Ott reszket lelkünkben, mély gödréből gonoszul sziszegve a gyáva kérdezőgép: vajon más miért nem vesz halványzöld kocsit, Béla? Hogyan lehet, hogy csak a gyanús kigyúrtak autóin csillog olyan felni, amilyenről egy pillanatra ábrándozni mertünk a szalonban? És tényleg olyan sok ápolást kíván a bőrülés? És a vörös szövetkárpittal mi a helyzet, nem gáz? (Dehogynem.) No meg vajon a gázolaj rövidesen valóban másfélszer annyiba kerül-e majd a kutaknál, mint a benzin? Ilyesféle, láthatatlan erők mozgatják az opciók kipipálása fölött támolygó golyóstollunkat. Emiatt betonozzuk be magunkat újabb öt évre valami reménytelen, depressziós átlagizébe, aminek még a típusát se érdemes megjegyezni, inkább a rendszáma alapján adunk neki valami nevet. Mert az a legérdekesebb az egészben.

Pedig egy jópofa, praktikus, hangulatos autó nem is kerül okvetlenül sokba, öt ajtóval, ügyes színnel, a nálunk kötelező ködfényszóró és digiklíma helyett tolótetővel, színesebb kárpittal otthonos díszletek között vészelhetnénk át a ránk kirótt dugóadagot.

De a lépcsős hát iránti rajongás tipikus, súlyos közép- és kelet-európai betegség. A hatvanas évekig persze másutt is minden autó limuzin-karosszériával készült, de Nyugat-Európa északi fele gyorsan keblére ölelte a sokoldalú, ügyesen átalakítható ferdehátút. Kis tétovázás után pedig a déli fele is. És Kelet-Európa? Még szokja a látványt.

Mint mindennek, talán ennek is viszonylagos szegénységünk az oka. A Lajtán innen mind szeretnénk hatalmas, selymesen suhanó, négyajtós, minden jóval felszerelt, ezüstmetál Mercedesben feszíteni. Aztán ebből az álmodozásból marad a négy ajtó, meg az ezüstmetál – de talán jobb, ha őszinték vagyunk magunkkal, és metálszürkének nevezzük. De még így, igényeinket visszavéve is kínkeservesen nyögjük ki a részleteket.

Az autógyártókat persze nem ejtették a fejükre, látják ők a piaci rést. Mindegy mekkora, mindegy mennyire praktikus, ezeknek itt a Balkánon háromdobozos szedán kell, hát adjunk nekik! – látják be valamennyien.

Így jönnek létre az eredetileg gusztusos, gömbölyded, ügyes, három- és ötajtós ferdehátúkból a csúnya, magas és keskeny, aránytalan szükségszedánok. Azok az autók, amelyeknek az elejét neves tervezőstúdiók, a hátuljukat meg designer-gyakornokok rajzolják. Renault Clióból Thalia, Chevrolet Kalosból Aveo, Honda Jazzből City, Skoda Fabiából a látványterrorizmus minden ismérvét kimerítő Fabia Sedan születik. Hajaj, szakad fel láttukra ólomnehéz sóhaj az autóesztéta lelkéből, ám borúlátását nem osztják a tömegek.

A lépcsős hátak gőzhengere akadálytalanul gördül tova hazánkban, a népigény nemhogy megállítaná, de még segíti is a térnyerésben. Az offenzíva legújabb eszköze a Fiattól érkezik, a neve Linea. Intő mutatóujj emelkedik magasba: az olasz cég korábbi, ilyetén kísérletei az ígéretes származás ellenére sem hoztak kimagasló esztétikai csodákat, és ezzel olyan finoman fogalmaztam, hogy svéd királynál is megfeleltem volna egy délutáni kakaópartin. Emlékezzünk főhajtással a hetyke Unóból farigcsált szörnyű Dunára, a káprázatosan harmonikus régi Puntóból lett, a jó ízlés arculcsapásaként értelmezhető Albeára.

Akár tetszik, akár nem, innentől jön az érdemi tartalom. Lapozzanak kérem.

Totalcar értékelés - Fiat Linea Emotion - 2007

Szép, és szép nagy autó, szép csomagtartóval, szép gyorsulással és szép végsebességgel. A család imádni fogja, a motorjával mi is elégedettek leszünk. Csak sima legyen az út, és ne legyenek kanyarok.