De félre dőre tákszedánok, helyetekre alantas farbűvészek – kidolgozott testű lovag érkezik a déli színtérről! A Linea ígéretesebb az összes eddigi "jó lesz nektek"-négyajtósnál azon az egyszerű alapon, hogy szép. Ez nem az én véleményem, hanem szinte mindenkié, aki látta, és megjegyzést fűzött hozzá. Akadtak elegen. A Linea tízből tíz embernek tetszik. Ha pedig egy autó tetszik a magyarnak, és az ára sem mellbevágó, belevág. Hát ezért látni olyan sok Lineát hirtelen az utcákon, hiszen a típushoz már alig három és félmillió forintért hozzá lehet jutni, kicsivel 4,2 millió alatt pedig már az olyan gazdagon felszerelt, kiválóan motorizált T-Jet-kivitelt is utánadobják az embernek, amilyet volt szerencsém tesztelni egy hétig.

Elsőre talán soknak tűnik, aztán elővesszük a jó öreg szemmértéket, és rájövünk, hogy az ár kifejezetten pénztárcabarát. A Linea tengelytávja ugyanis milliméterre megegyezik az új Bravóval, márpedig az új Bravo kifejezetten nagynak számít a családi kompaktok között. Igaz, a technika valójáan meg a Grande Puntóé, azzal a nyomtávval, futóművel. Majd erre pakoltak rá egy plusz dobozt, ami a forrásmodell 400-a helyett kerek 500 liternyi csomagteret ad ki. Nem lebecsülendő a Linea hossza sem, ami közel 4,6 méter – nem túl régen még luxusautók nyújtóztak ilyen pazarlóan a belvárosi parkolóhelyeken. Szép, nagy autó, az összekuporgatására mégse megy rá egy élet – kell ennél jobb?

A turbós 1,4-esnek pedig a vérnyomásával sincs probléma: a 120 lóerős motor úgy röpíti a kocsit, mintha ereiben literszám keringene a Segafredo. Gázadás után turbólyukból fakadó késlekedésnek legfeljebb halvány nyomait sejtjük, szinte elhisszük a Fiatnak, hogy a Lineát minimum 1,8 literes motor mozgatja.

Sajnos a fogyasztás is olyan 1,8-aska: nekem 9,5-9,7 liter körül alakult száz kilométeren, és eszem ágában sem volt száguldozni vele. Mivel a magyar adószedő hatalmasságok már nem a súlyt, hanem a teljesítményt nehezményezik, ezért az éves fenntartási költségeken sem venni észre a kevés köbcentit. A kis tüdejű motor előnyét csak a kocsi árán lehet érezni, hiszen kevesebb rá a regisztrációs adó. Ám e tétel jelentőségét sem szabad lebecsülni.

A hely azonban elöl jó nagy, minden irányban, bár a vezetési pozíció újfiatosan magas, amit én speciel igencsak rühellek. Széltében a vállaknak és hosszában a lábaknak még hátul is akad hely, ám a fejeket ott már súrolja a kárpit. És hiába dönthető le a két hátsó támla a csomagtartó bővítéséhez, ez a trükk legfeljebb lapra szerelt IKEA-bútorok hazavitelénél előny. A mosógép szállításához azonban meg kell hunyászkodnunk az infarktusból lábadozó szomszéd előtt, és kölcsön kell kérnünk egy délelőttre az ő Bravóját. Mert az elviszi.

A nagyautósság több ponton is tetten érhető a Lineában. Kapunk automatikus vakításcsökkenést a belső tükörnél, hőfokszabályzós légkondicionálót, kartámaszt, menetstabilizáló elektronikát, automatikusan felkapcsolódó külső világítást, villanyos vezetőoldali deréktámaszt, hátsó, középső kartámaszt, úri autósan piszkolódó, világos szövetkárpitokat, meg még ezer egyebet.

Sajnos a kisautósság nem kevésbé előbukkan az elegáns ruházat alól. A rugózás például zavaróan – mit zavaróan, idegesítően – és kellemetlenül pattogós. A kormány hidroszervója ideges, kicsit túl könnyű, de gyors parkolási manővereknél, sebtében végrehajtandó Y-fordulóknál olykor igencsak felkeményedik, kicsit olyan, mint amikor megcsúszik az ékszíj. A váltó pontosságát pedig legfeljebb a MÁV-éhoz lehet hasonítani – mintha a rudazat összes alkatrésze vékony műanyagból és gumiból készült volna. Pedig ez ráadásul bovdenes.

A gördülési zaj is karcos, ha pedig kikapcsoljuk ASR-t, kiderül: a futómű-hangolást olyan biztonságosra vették, hogy hiába a százhúsz ló, egyszerűen fölösleges örömöt keresni a vezetésben. És még billeg is. A Lineával odamegy az ember és visszajön, ez erre való. A t-jetes Lineával pedig gyorsabban oda lehet menni és visszajönni, mint a többi változattal, ami okvetlenül előny.

Szép, olcsó, nagy, gyors, és minden jóval telipakolták – családi autónak kiváló a Linea, megértem az a sok, elégedett, új Fiat-tulajdonost. Az enyimé ráadásul szép metálpiros is volt, nem szürke, próbálják ki önök is egyszer ebben a szép színben! Érzelmeket és igazi kényelmet azonban nem szabad várni tőle. Négy gurigáért, végül is, telhetetlenség lenne.