Cilinderben, tolószékkel

Teszt: London Taxi International TXII

2002.08.12. 09:58
Londonban az igazi helyi taxiként 1948-ban színre lépett Austin FX3 (és a tíz évvel később megújított, de ugyanolyan FX4) óta még csak a harmadik generációnál tartanak. A szögletesen ronda, '87-ben gyártásba került Metrocab után 1997. októberében az LTI TXI-gyel a londoni taxi visszatalált önmagához: bumfordi eleganciája ismét harmonikusan simul a városképbe.
 
   
   

A "Made in Coventry with Pride - Készült Coventryben, Büszkeséggel" matrica az utastérben érthető: az autó designja nagyon kifinomult, a fényszóróktól a hűtőrácson át a dísztárcsákig minden a konzervatív brit eleganciát erősíti. A London Taxi különböző felszereltségi fokozatokkal három színben kapható; a tesztpéldány tudathasadásos fekete színű, de "silver" nevű volt, van továbbá bronze és gold verzió. Színben persze csak a feketét szabad megvenni, ahogy kék Ferrarit sem vásárol az ember.

 
   
 

A bronze alapfelszereltség eleve tartalmaz olyan extrákat, mint az elektromos ablakok (mind) és tükrök (fűthetőek), rádiómagnó, immobiliser, távirányítós központi zár, színes üvegek. A tesztelt silverhez járt még részben színezett lökhárító, króm hűtőrács, oldalvédő csík, fabetétek a műszerfalon, légkondi a sofőrnek, CD-s rádió és elektromos antenna, első ködlámpa, valamint a Totalcar kedvence, az automata vezetőoldali ablakemelő

 
   
   

A legújabb modellen elkövetett módosítások főként a mozgáskorlátozottak segítségére beépített extrákban mutatkoznak meg. A TXII bal hátsó, tehát a járda felőli ajtaja 90 fokban nyitható, a padlóból rámpa hajtható ki, az egyik utasülés pedig kifordítható. Ken, a kocsi büszke tulajdonosa elmondta, hogy két éven belül már csak ilyen autók kaphatnak működési engedélyt Londonban. Az utastérben minden, ami megragadásra szolgál, sárga színt kapott, így a két lehajtható utasülés, a kapaszkodók, az ajtófogantyúk. Kis alacsonypadlós Ikarus.

 
   
 

Az ülések kárpitozása, a durva szőnyeg és a nagyon kemény, rideg műanyag belső borítás is buszra emlékeztet, ennek oka pedig nem más, mint a könnyű tisztíthatóság, mint elsődleges tervezési szempont. Ha az utas történetesen rosszul lesz egy Soho-beli éjszaka után, a TXII belseje slaggal is kimosható. Lenne, ha nem lennének azok a berendezések-kapcsolók, melyekkel már nem minden buszon találkozhatunk.

 
   
   

Az elektromos ablakmozgatás jó dolog, még jobb a hatásos szellőztető és fűtőventillátor. A biztonsági okokból plexi mögé zárt sofőrrel intercomon keresztül beszélgethetünk, ennek bekapcsolását vörös fény jelzi, így kis figyelem mellett elkerülhető a taxiban megtárgyalt trónfosztó tervek avatatlan fülbe jutása.

 
   
 

Ugyancsak lámpa jelzi az ajtók bezárt állapotát: amíg az autó mozgásban van, a központi zár automatikusan reteszeli őket. A kalaptartón (melyre szükség persze nincs, lévén a belmagasság cilinderre szabva) még egy 12 voltos kis dugalj is található laptopnak-mobiltelefonnak.

Az Angliában bal oldalt szokásos utasülésre egy londoni taxiban ne üljünk, mert ilyen nincs. Ez a hely csomagoknak van fenntartva, a valódi csomagtartó igen apró (persze kis rafinériával megnövelhető.