Olvastam már róla teszteket, mi is írtunk, mindenki dicsérte, de szinte mindig mindenki dicsér valamit, úgyhogy ha valami kiugróan jó, az általában fel se tűnik. A Mazda2 kiugróan jó; megint valami, amiért lelkesedni tudok. Oké, eleve szeretem a kicsi autókat, illetve ahhoz, hogy nagyon tudjam szeretni, egy autónak kicsinek vagy nagynak kell lennie. Régi rémálmom, hogy egyszer belehegesztenek a Passatba, és ott sorvadok el a jellegtelen középkategóriában.

A Mazda2 lehetne kisebb, de még pont belefér, leginkább mert érezhetően könnyebb, mint az átlag. Nem sokkal, a hasonló Fabiánál, ami a kategóriában átlagos tömegű autó, 110 kilóval. De a súlyon kívül van még egy, legalább olyan fontos tulajdonsága: jó. "Ha valaki új 500-as Fiatot vett, de utána kipróbál egy Mazda 2-est, soha nem bocsátja meg magának", írta nemrég a brit Autocar magazin. Nagyjából igaz lehet, úgyhogy én nem is az 500-as Fiattal hasonlítanám össze, inkább a Fiat platformazonos élményautójával, a Panda 100HP -vel.

Ami persze egyfajta sarlatánság, hiszen nagyjából az ár stimmel meg a vezetési élmény. Méretben a Mazda2 konkurensei a Fabia-Yaris osztály, a B szegmens, hiszen a Mazda2 a Pandánál 35 centivel hosszabb, ami inkább bő egy kategóriányi különbség. 12 centivel szélesebb és 6 centivel alacsonyabb, de ez most lényegtelen. Viszont 20 kilóval könnyebb. A húsz kiló nem a világ, na de hogy egy kategóriával nagyobb autó úgy általában nem nehezebb, mint egy kategóriával kisebb akármi, az már valami.

Az ördögbe! Ez a fapad?! de tényleg: a 86 lóerős TE felszereltségben 3,5 millióért tényleg a per 55-ös gumik vannak, most már rafináltabban kell specifikálnom a kérést: a legeslegfapadosabb 2-est is elkérem egyszer, ha létezik egyáltalán olyan. Vegyük le a peres gumikat, vonjuk le a közérzetjavító intézkedéseket, bőr váltógombot és kormányt, kormányról vezérelhető hifit, és nézzük meg, hogyan muzsikál sztenderd kontrollautónk, anyám 1,3-as Swiftje ellenében.

Az ülés kicsit fapados, legalábbis nem bőr, a kormány és a váltógomb viszont az. A csillapítva visszacsapódó kapaszkodót nem számítom az extrák közé, de képtelenség, hogy ez a könyöklő alapáras legyen. Persze az is tökéletes helyen van: vezetéstechnikailag nem a legjobb, ha a jobb kezünket a váltógombon tartjuk, de tökéletes alátámasztással tehetjük meg. A kézifék és a szivargyújtó mögött kis csapóajtóval takarva van még egy aux bemenet, ami dupla öröm az MP3-lejátszókhoz; töltéshez nem kell összemadzagolni a középkonzolt.

Kispolgári a kárpit, de ez azért sportülés: volt a hátamban valami idegbecsípődés-féleség a bordáim között, amit kanyarban újra elkezdtem érezni- ez az ülés tökéletesen tart minden olyan helyzetben, amibe a határtalanul élvezetes futómű és kormányzás miatt keveredtünk.