Véres dulakodás várható a kompakt családi autók piacán. Nyakunkon az új Golf, Astra és Focus, de mielőtt ezek bármelyikét megcsócsálhattuk volna, hogy kiderüljön, finom-e, befutott a Mazda3. Amióta a Mazdánál végre nem kötelező elektrosokkal kiütni a dizájnerek agyi neuronjainak felét munkakezdés előtt, csupa pofás autót terveznek . A Mazda3 vonalai például annyira kellemesek, hogy észre sem vesszük, hogy lelógnak a rajzlapról.

Majdnem 30 centivel hosszabb a kifutó Golfnál és Focusnál (4420mm), a 2640 milliméteres tengelytáv pedig nagyobb, mint a 626-osé volt. A hatalmasság külsőre nem feltűnő, ahogy maga a külső sem. A Mazda3 nem sokkolóan szép, de mindenképpen csinos jószág, barátságos részletekkel. Kirívóan ritka fejlemény, hogy a négyajtós verzió, ami rendszerint a legiszonyúbb variáns minden többkasztnis modellből, ezúttal talán szebb, mint az ötajtós. A nyúlánk fenék és a lejtős tető jót tesz neki, kicsit sportosabbnak hat, pedig persze nem az. Az ötajtós az apukáké, a négyajtós a nagypapáké a futóműhangolás alapján, de a jelek szerint mindkét gondviselő szeret fogócskázni a gyerekekkel.

A Mazda3 a következő Focus (és Volvo S40) padlólemezén ül, de érdekes módon a kerekeket nem a Focus agyonimádott futóműve vezeti, hanem a Mazda6-é, némileg átdolgozva. Elöl rugóstag, hátul multi-link, és mivel a Mazda6-ot is nagyon szeretjük, ettől sem féltünk előre.

A 3 szeret kanyarodni, sőt, kanyarogni is, boldogan szalad az első kerekei után. Érezhetően élményorientáltabbra van véve a figura, a rövid összeszokási idő ellenére hamar kialakult a meghitt bizalom autó és sofőrje között, így alkalmunk nyílt egy életre meggyűlöltetni az ámokfutó magyar szakújságírókat a békés Chantilly-környéki francia autóstársadalommal. A kormány nem dőlésre hanem irányváltásra készteti az autót, és bár a menetbiztonsági elektronikát áldozatkészen kikapcsoltuk, a Mazda3 meglepően kedvelte a grabancnál fogva rángatást.

A kétliteres futóműve keményebbnek érződik, finnyásabb családosoknak talán túlzottan is, de aki az ilyesmitől viszolyog, azt úgysem hatja meg a zumzum-szlogen. Az 1,6-os is kellemesen feszes, de egyik autó sem kényelmetlen. A rossz utak rossz utaknak érződnek, de legalább egy jó autóval mehetünk rajtuk, ráadásul elég gyorsan. Egyelőre a két nagyobbik benzinmotort próbálhattuk ki, a 105 lovas 1,6-ost és a 150 lóerős kétliterest. Egyik kutya, másik eb; mindkettő szépen harap mindenhol, és egyik se feltűnően erős. Az 1,6-os nagyon kellemes mindennapi partner, karakterileg inkább egy lustább 1,8-asra emlékeztet, mindenhol húz, sehol se nagyon. A kétezres 150 lóereje papíron sok, életben pont jó, 9 alatt visz százra (1,6-os:11mp).

A Mazda3 felnőttes autó, amihez nagyon passzol a nagyobbik motor, jó érzés, hogy nem kell a kiontott belein ugrálni egy vehemens gyorsításhoz. Az 1,6-ost forgatni kell, amitől zajos lesz, de gyorsan megy. A gyorsan menéstől egyébként szintén zajos lesz, futómű és szélzaj egyaránt akad, különösen a lassú haladás feltűnő csendességéhez képest. A váltó rendes szakmunka, könnyen jár, szépen kapcsol, és ugyan a Mazdától láttunk már ennél jobbat, nem lehet minden fenékig MX-5. Mindezekkel együtt kifinomult, már-már prémiumízű autót kapunk a fenekünk alá.