Észreveszem, ha észreveszik

2006.09.19. 08:50
Remek motor, kellemes futómű, diszkrét elegancia és minőségérzet. Itt egy autó, annak esszenciájaként, amit elvárunk az alsó-középkategóriától. Csakhogy miközben ennek kéne belépőmodellnek lennie, akciós áron 6,2 millió forint. Ez a tévedés, nem sünnek a sikárkefe.

Most MZR vagy GTA? A Mazda magyar honlapján az árlistában úgy, a technikai leírásban így szerepel. Gyanítom, csak azért, hogy két tesztautót lehessen kiadni az újságíróknak. Ha viszont mégis van különbség, máris érthető a kollégám eltérő tapasztalata a másikkal.

Diszkrét elegancia

Nem tagadom, észreveszem, ha észreveszik az autómat. A Mazda 3 nemcsak nekem tetszik. Szép metálfekete színével, kategóriájában kimondottan kecses formájával kiváltja az érdeklődést. Nincs semmi kirívó rajta (mint például az új Civicen), de a drabális Corollától vagy a magyarázhatatlanul ötlettelen Golftól sokban különbözik.

Ilyenek például a minden irányban keskenyedő formák. Felfelé a fülke, lefelé az ötödik ajtó, előre a motortető, lejt a tető, hátra az üvegfelület. Az sem zavarta a tervezőt, hogy ez utóbbi révén a kilátás a fej fordításával egyenes arányban csökken. Ha hátulról támadnának ránk, kevés esélyük lenne, a csomagtér lőrésszerű nyílásán egyesével könnyedén leszednénk őket. A C-oszlopon lévő ablakon pedig már kétcsövű puskát sem biztos, hogy ki lehet dugni.

Az ötajtós fedőneve Sport. Rettenetesen elcsépelt kifejezés ez, itt is súlyos túlzás alkalmazni. Szegény Hármas talán e füllentéstől kezdte Pinocchio módjára növeszteni orrát. Azt mondják, viszik, mint a cukrot. Nem is történt semmi érdemleges az ún. modellfrissítés során, csak egy kis kinövést kapott a felső légbeömlő. Végül is nem vált hátrányára; ha van harcsaszájú, létezik cicaszemű, miért ne lehetne hátracsapott ormánnyal közlekedő autó?

Remek motor

Lehet egy gépjármű mégoly tetszetős, ha motorja halovány. Szerencsére itt nem találunk ellentétet. A kétliteres, 184 Nm nyomatékkal és 150 LE teljesítménnyel dicsekvő szívóbenzines nagyszerű. Elég erős kis fordulaton, de nincs ellenére, ha kihúzatjuk. Akkor a Koppány kipufogóvég legszebb korszakát idézi, érces-rekedtes hangon harsog.

Természetesen jól gyorsul, az utazósebessége (ahol engedik) 160-180 körül van. Igaz, például százharmincnál nincs az a kitörő vadság, mind turbós társainál, de kiszámítható, és az átlagvásárlónak így a jobb. Keresztbordákon felpattanva jelzi, hogy van itt erő, ám nincs önzáró differenciálmű.

A fogyasztás átlagosan 9,9 liter volt. Majd' 600 kilométert mentem vele: voltam Győrben, odafelé nagyon sietősen; legalább felerészben megszámolhatatlan címre szálltam ki fővárosunkban. Méltányos értéket kaptam, azt hiszem.

Lehetett volna ez jobb is. Sok felesleges, a vevői vágykeltésben fontosnak vélt extrát láttam már új gépkocsikban. Mazdánkban erre a legjobb példa a hatsebességes váltó. Pusztán azért, hogy ők is elmondhassák, nekik is van, mint a konkurenciának. Egyébként meg tökéletesen értelmetlen. Sőt, bosszantó. Hatodikban száznál 2700 a fordulat. Egy nyomatékos, széles skálán használható motorral. Könyörgök, miért nem kímélik egy hosszú, csak autópályára való utolsó fokozattal a forgó alkatrészeket, a vevő pénztárcáját és hallószerveit? Ötventől kapcsolható, hogy aztán 145-nél már erősödő bőgéssel tudassa, hogy négyezerrel pörög a főtengely.