A kedves építőkocka forma kicsit megkésett, drámai legömbölyítését a Mazda kaliforniai tervezőközpontjában végezték. A mérnökök az Mx-5-ös hosszúra nyúlt kialakítása közben kicsit kiéghettek, mert a Mazda középkategóriás szedánja hiába újult meg látványosan, észrevétlenül belesimul a korszak bordó japán szárnyasainak arcképcsarnokába.

Az ötajtós változat legalább hátulról mutat némi eltérést. Az autóból szervesen kinövő és a túlméretezett hátsó szélvédőn átívelő szárny szokatlan bújócskája biztos vállveregetést jelenthetett tervezőjének, de mai szemmel csak a korszak organikus dizájn-őrületének egyik legtaszítóbb vadhajtása. A hátsó lámpákat tömbösítő nagy panel a Mazda gyengéje, a szintén kaliforniai származású 2006-os Kabura tanulmányautó hátulján is ehhez a megoldáshoz nyúltak vissza. De a csúfság még mindíg vonzóbb az unalmasnál, így a 626-os szokatlan szárnya és a matt műanyag ellenére/miatt hátulról még tetszik is.

A legömbölyített formáknak a beltér tervezésekor sem tudtak ellenállni, a ráncos, fekete műszerfal mint megkövesedett lávafolyam bukik át a kvarcórán, ráadásul ráfolyik az ajtóra is. Néhány határozott vonallal könnyen egyensúlyt lehetett volna teremteni, akkor nem lenne most olyan elavult és szomorú. Cserébe nem csörög-zörög, az elektromosan állítható tükrök, a sofőroldalon lefelé automata ablakemelő, egyáltalán minden kifogástalanul működik, a vaskos kapcsolók pedig azzal a megbízhatóságot sugárzó súlyos ellenállással kattannak, amit annyira nagyon szeretek. Az alapfelszereltséghez tartozó manuális klíma öt fokozatát képtelenség komolyan venni, csak üvöltő szelet tud nyomni.

Az ötajtós változat 470 centis hosszát nem volt nehéz értelmesen beosztani. Még a teljesen hátratolt első ülés mögé is bőven beférek, de ami sokkal meglepőbb, hogy lejtős, de magas hátuljával kombiként viselkedik. Szállítottak már vele két fotelt, 220-as hajópadlókat egy 30 m²-es szobához, de akár egy hiperaktív német dog is harangozhat benne. Sőt: bőven beférnek még mellé ketten, hogy lefogják, ha randalírozna. Ugyanez a felfelé húzó fenék tette szükségessé a tolatóradar beszerelését, mert hátra pakolni jól lehet, de kilátni egyáltalán nem.

Unalmas szedánok között szokatlan, 134 centis magasságával inkább a sportkocsik felé közelít, a 6-os Mazda 10 centivel magasabb. Talán ez lehet az oka, hogy a csajok állítólag élénken érdeklődnek iránta, de ezt én csak fenntartásokkal tudom elhinni. Igaz, soha nem érdekeltek a célszemélyek járművei, csak a célszemélyek és a járművek külön-külön, így nem tudom, ebből a szemszögből mi számít érdekesnek.

A kategóriatársak magasságához hiányzó centiket egyértelműen az ülések alól vették ki, a nekem túlméretezett fotel nagyon mélyen van. Hiába állítható a magassága, mert végállásban is egészen le kell ülni a földre, ami szoknyában végrehajtott kiszállásnál a szemközti sávban cigiző útépítőknek kínál remek szórakozási lehetőséget. Hiába definiálták a korabeli leírások sportszedánként, a lapos építésen kívül semmi köze a sporthoz. Az autót a modellhez kapható legkisebb, 105 lóerős 1,8-as motorral szerelték fel, jellemző, hogy a főleg amerikai piacra szánt 626-os tengerentúli dokumentációiban meg sem emlékeznek erről a lehetőségről. Ők ebből egyáltalán nem kaptak, ott csak a 2,5-ös V6-osról értekeznek, olyan meg itt nincs kéznél.