Racionális szempontok

Mazda MPV Facelift bemutató

2002.06.06. 10:31
Az MPV nem a Mazda legsikeresebb modellje. A D szegmensre (buszlimuzinok, egyterűek) amúgy sem buknak nálunk túlzottan, tavaly mindössze 450 darab ilyen jellegű autót értékesített a magyarországi gépjármű-forgalmazók összesített csapata.

A 450-nek 1,9 %-át adta az MPV, szám szerint hét kelt el belőle. A most felfrissített új MPV-vel kapcsolatban azért bizakodóbbak, ami az eddig leadott nyolc megrendelés fényében megalapozottnak tűnik.

Kívül

 
   
   

Ebben a kategóriában nehéz igazán jelentős érzelmeket korbácsoló vagy elismerő "húazannya!"-külsejű autót alkotni. Az MPV sem ilyen, de az adott keretek között mondhatjuk rá, hogy jól sikerült, nem ijesztgeti a gyerekeket rovarszemével, mint a Multipla, és nincs halformája, mint a Xsara Picasso-nak.

 
   
 

Elölről az ötszögletű, felemblémázott, krómcsíkos hűtőrácsnak köszönhetően minden kétséget kizáróan Mazda, hátulról olyan buszlimuzin-jellegű, a profilja pedig nekem kifejezetten Voyageres. A karosszériát nem is nagyon alakítgatták, inkább csak apró változtatásokat eszközöltek. A mélyre húzott első lökhárítón három légbeömlő nyílás található, melyekből a két szélső egy-egy kerek ködlámpát rejt. A mai divatnak megfelelően egy egységesen fehér burkolatú házba költöztetették az első halogéneket, az index már nem a burától sárga. Ezek így együtt egészen sportos orrészt eredményeznek. A lámpákat hátul is átalakították, az irányjelző ablaka a lámpatest közepén kapott helyet, és már nem szögletes, hanem a ködlámpákhoz hasonlóan kerek. Nekem így jobban tetszik.

 
   
   

A Nippon Paint-tel közösen kidolgozott új eljárással mostantól egyenletesebben oszlanak szét a metálfényért felelős alumíniumrészecskék a festékbevonatban, állítólag így sokkal gazdagabb az autók színe, mélyebbek a kontrasztok. Színekből elég gyenge vagyok, így ezt magamtól nem láthattam, az azonban biztos, hogy szép vörösben, jól nézett ki a használatra jutott kéttónusú szürke árnyalatban és, bármennyire is hülyén hangzik, de feketében kifejezetten dögös.

 
   
 

Ha rátesznek még egy lapáttal és nem 16, hanem mondjuk 17 vagy esetleg 18 collos felnikkel szerelik fel, már majdnem vadállat lenne. A Premacy-n már látott, ötágú hajócsavarra emlékeztető könnyűfém kerék igen mutatós. És ha már a Premacy-nál vagyunk, emlékezzünk meg itt is a fóliázásról: az előírások miatt a két első ajtó ablakait sajnos magunknak kell majd lesötétíttetni, hacsak nem tesszük túl magunkat a lelki törésen, amit az oldalnézet egységes mivoltában megjelenő törés okoz mikor reggelente elégedetten pillantunk végig a frissen megszerzett családhordozón.

Belül

 
   
   

Elsősorban hatalmas. Másodsorban kellemes, de semmiképp sem lesz az Év Belső Tere. A tervezéskor inkább az ergonómia lehetett előtérben, mint a hatáskeltés, bár valaki azért kijárt egy kis szénszálas díszburkolatot a TE kivitelű (7 üléses) modellek részére. A színvilágot a fekete és a szürke árnyalatai uralják. A helykínálat fejedelmi, akár sofőrként, akár utasként gördülünk az MPV-vel. Nagyon nagy a fejtér, ami megfelelően szellőssé varázsolja a benti hangulatot.

Széltében sincs hiány, az ablakon kikönyöklésről nyugodtan lemondhatunk, úgysem megy az autó karakteréhez, viszont az ajtó belső oldalán pihentethetjük fáradt bal karunkat, a jobbnak meg ott a könyöklő, ami egyáltalán nincs útban váltáskor sem. Volt, aki a váltókart túl alacsonynak találta, 175 és 180 centi közötti magasságommal ezzel nem volt problémám, bár lehet, hogy egy műszarfalra szerelt joystick még célszerűbb lenne. A fokozatok mindenesetre könnyedén kapcsolhatók vele, még a váltóutak sem tűntek irreálisan hosszúnak.

 
   
 

Az ülések kényelmesek, a kétszínű plüss is finom tapintású, de a deréktámasz állíthatósága hagy kívánnivalót maga után, és nagyon jó volna, ha legalább opcióként rendelhető lenne hozzá elektromos ülésállítás, mert a tekerentyűk elérése nem a legjobb. A lábterek bőségesek, akárcsak a tárolórekeszek mennyisége. Van belőlük elöl, hátul, az utas ülés alatt (TE kivitel) és van szemüvegtartó a plafonon, ráadásul a kesztyűtartó zárható, még ha mérete a légzsák miatt nem is elképesztő.

 
   
   

Cicomázni, szempillát szemből kiszedni, orrot túrni remekül lehet a megvilágított sminktükrök segítségével, legutóbbit természetesen csak a két első fólia felrakása után, különben mások is megtudják, milyen bunkók vagyunk. Ennek a lehetőségét a Mazda gondos osztrák munkatársai a minden autóba bekészített citromos illatosítású tízes csomag papírzsebkedővel igyekeztek kizárni, de mindegy volt, mert úgyis német rendszámú autókat hajtottunk, így nem eshetett volna folt hazánk becsületén. Különben is, aki orrot akar túrni, az vegyen Lanost, ott "kényelmesebben megteheti".

A műszerfalról azon kívül, hogy funkcionális nem sokat lehet mondani. Minden jól elérhető, átlátható, kontroll alatt tartható. A számlapokon a már ismerős, enyhén döntött Mazda-számok, a fordulatszámmérő, a sebességmérő, az üzemanyagszint-jelző és a vízhőfok-jelző analóg óráin. A fordulatszámmérő alatti LCD kockából olvasható le a pillanatnyi fogyasztás, az átlagsebességünk az út során, valamint a még megtehető kilométerek száma és a külső hőmérséklet, a sebességmérő kiegészítő kijelzőjéről pedig kilométer információkat szerezhetünk.

 
   
 

A középkonzolra került - egy szép szénszálas berakás által körülfogva - az egybe integrált navigációs -és hifiberendezés. Ennek használatáról sajnos nem szereztem behatóbb ismereteket, mivel egy kisebb késés miatt egyedül tettem meg a tesztutat, vezetni és behatóbban ismerkedni egyszerre pedig legfeljebb a mellettünk helyet foglaló csinos hölggyel lehet, de azt itt nem adtak. Ez alatt vannak a klíma kezelőszervei, amiből a legszimpatikusabb, hogy a hátsó tér keringetését külön szabályozhatjuk, így a gyermekek sem fáznak meg feltétlenül, ha apu csak hidegben szeret vezetni. Innen már csak egy szint van lejjebb, ott a megvilágított hamutartó foglal helyet, a Mazda egyelőre még nem üzent hadat a dohányosoknak, ez minden felszereltségnél alapáras tartozék.

A hátsó majrévasakat kabát felakasztására is alkalmas módon képezték ki. Az ülések kényelmükön kívül variálhatóságukkal hódítanak. Egyenként dönthetők, kiszedhetők és fejtámlázottak, a második üléssor középső fejtámlája például szinte teljesen kitakarja a belső visszapillantó tükör képét. Hosszútávú használatkor talán szerencsésebb eltávolítani, ha nem ül oda senki. ISOFIX rögzítési pontok kaptak helyet a középső üléssor szélső helyein.