Aludj velem
Szentül meg voltam győződve, hogy el tudom választani a motorerő okozta eufóriát a valódi gyorsulás élményétől, de az E 320 CDI csúnyán átvert. Abban a hitben éltem, hogy egy olyan dízelbatárt vezettem egy hétig, ami nem megy rosszul, de fürgének sem nevezhető. Aztán megnéztem az adatokat, és elfehéredtem. Az E 320 CDI 6,8 másodperc alatt gyorsul fel százra. Ez azt jelenti, hogy ez az 1,8 tonnás hintó úgy megy, mint a Honda Integra vagy a Civic Type-R.
Nem hittem a szememnek, gyorsan megnéztem a német honlapot is, hátha a magyarok elírtak valamit, de nem. Az E 320 CDI felújított V6-osának 224 lóereje és 540 newtonmétere nagyon hatékony munkát végez, még ha ezt az utastérben nem is lehet érzékelni. Igaz, a Lexus GS 450h még csöndesebb volt, de az E Merci is tökéletes nyugalomban siklik, autópálya-tempónál körülbelül nyolcvan kilométeres sebességre gyanakodnánk, ha nem látnánk a kilométerórát.
Ebből már ki is derült, hogy a motor nem éppen kiabálós fajta. Nagyobb gázadásnál ugyan hallani valami zajt a motortér felől, de nehéz eldönteni, tényleg a motorból jön-e, vagy csak valami közelben dolgozó munkagép, netán a mellettünk haladó jármű motorja kelti. A motor hangja egyébként is furcsa, nem is dízelkerregés, nem is V6-os morajlás, hanem valami meghatározhatatlan, halk zakatolás, leginkább talán valami dimenziós hangra emlékeztet.
A dimenziós hangok
Kérem, ne engem lincseljenek meg, a dimenziós hangok elméletéért nem én vagyok a felelős, hanem egy nagyon kedves barátom, Simon Gépont Gábor, akinek a tudomány mai álláspontja szerint vagy eggyel több, vagy eggyel kevesebb kereke van a szokásosnál, mindenesetre nem normális, annyi bizonyos.
Szerinte azok a hangok, amelyeknek a forrása azonosíthatatlan, más dimenziókban történt cselekmények következményeképpen jönnek létre, csak valamely megfoghatatlan okból a mi dimenziónkban is érzékelünk belőlük valamit. Tehát ha ülünk a barátnőnkkel a parkban, és egyszerre minden látható ok nélkül halk, de konkrét, mindkettőnk számára egyértelműen érzékelhető magas vojng hangot hallunk, az vélhetően dimenziós hang lesz. Hasonló kategóriába tartozik a szintén ok nélkül keletkező vúúú, sssfff és természetesen a panyanyang is.
A 7G-TRONIC hétsebességes automata váltó méltó társa a motornak, észrevétlenül vált, ha luxuslimuzin-üzemmódban cirkálunk, és ha nem is őrületesen fürge, de egy dízelbatárhoz képest egészen gyors tud lenni, amikor keményen odalépünk. Közben persze azért érződik rajta, hogy nem erre találták ki, ahogy a Mercedes E 320 CDI-t sem erre találták ki.
A futómű hangolásakor a kényelem és a biztonság volt a két legfontosabb szempont. Az autó lágyan, puhán siklik, semmiféle hajlamot nem mutat a túlkormányzottságra, nem riszál a feneke, még extrém helyzetekben sem akarja eltenni a sofőrt láb alól, szinte nem is érezni, hogy hátsókerekes. Az E Merci megfontolt, nyugodt embereknek készült, természetes, hogy a futómű bolondbiztos és nagyon kényelmes. A menetstabilizálót sem lehet teljesen kiiktatni, és ez így is van rendjén.
Ugyanakkor hiába a hátsókerék-hajtás és a rettenetes motorerő, ha az E 320 CDI a nyugodt ringatózáson túl semmiféle élménnyel nem kecsegtet. A kategóriában egyáltalán nem baj, ha egy autó génjei tökéletesen nélkülözik a sportosságot, de akkor miért nem elég a kedves vásárlóknak a majd' négymillióval olcsóbb E 200 CDI, vagy a két és félmillióval olcsóbb E 220 CDI. Én biztosan azok közül választanék inkább, mert bár az E 320 CDI a maga nemében tökéletes, 14 milliós árában azt az extra motorerőt kell megfizetnünk, amit igazából nem fogunk tudni kiélvezni.
