Ha már amúgy is esedékes volt, elkísértem a Micrát az aktuális 45 ezres szervizére. Mivel harmincezernél (szükségmegoldásként egy Renault-szervizben) a gyertyákat nem cserélték ki, ezt is most végezték el, amúgy kellett még olaj- és légszűrő. Aztán jött némi bonyodalom, az egyik gyertya körül a szimering rossz volt, ezt is cserélni kellett, és mivel a szelepfedelet ehhez ugyebár le kell venni, annak a tömítését is. Mint kiderült, a fékfolyadék is elég vizes volt már, így ezt is cserélték –hivatalosan kétévente kellene.

A munkát végző kis ESG korábban márkaszerviz volt, ma már független, de a korábbi ügyfelek ide járnak, már csak a típusismeret miatt is. Mint itt elmondták, a ’90-es évekbeli típusokhoz hasonlóan, ez is tartós, nem úgy, mint a maiak. A bakancs-Micrák például simán elmennek 70 ezer kilométert a gyári fékbetétekkel, a mai békalámpások átlagban 40-et, és még sorolhatnánk. Amúgy alapvetően elég a normál karbantartás, a motorolajból megfelel egy sima 10W-40-es félszintetikus, 30 ezrenként kell gyertyát cserélni, ebből jobb az NGK vagy a Denso. A váltóolajra viszonylag gyakori cserét írnak elő: 60 ezrenként. Mivel a Micrával nem kellemes dolog autópályázni a zaj és az oldalszél-érzékenység miatt, a jellemző futásteljesítmények persze kisebbek. Akad egy-két CVT automata váltós példány a piacon, ezeket alaposabban meg kell nézni, mert a robogóváltó sajnos tönkretehető, és a csere felér egy gazdasági totálkárral, megnyugtatóbb dolog a kézi váltót választani.

A kevés gond közül nagy ritkán előfordul, hogy a két vezérműlánc közül az alsó megszólal, de ez jól hallatszik, mert amúgy nagyon finoman jár a motor. Az is megesik, hogy a kopogó toronycsapágyakat cserélni kell, ez nem túl drága, egynémely Micrában a szellőzőventilátornak csak a legerősebb fokozata marad meg, ilyenkor a panelt cserélni kell.

Ez utóbbi kettőt sajnos a saját bőrömön tapasztaltam, és ha már feltörtek az önéletrajzi elemek, gondoltam, megkérdem, mennyire gyakori a légtömegmérő hibája, amit hatvenezerből sikerült meggyógyítanom, Németországban felújított fojtószelepházzal. Úgy tűnik, valóban peches vagyok, mert tizennégy év alatt egy ilyennel találkoztak ebben a szervizben. A bizonytalan alapjárat, a menet közbeni elerőtlenedés (esetleg motorleállással megkoronázva) utal erre a hibára, tilos ilyen Micrát venni.

Szóval kifogtam, pedig akkoriban nagyon elégedett voltam, hogy egy 9-13 év közötti kocsinak mindössze ennyi hibája van, no meg egy elkopott kuplung, elrohadt kipufogó középső szakasz és két első lengéscsillapító. Továbbá cserélni kellett az indexkart, a szétégett világításkapcsoló miatt. Ezt bontóból vettem 15 ezerért,és akkoriban nagyon fájt, de ma már 50-80 ezerért kapni komplett Micrát alkatrésznek, osztrák vagy olasz papírokkal. Egy dolog viszont nem változott: bizonyos műanyagokat kegyetlenül kiszív a nap, például a külső kilincseket, ez az egyetlen, ami Daniék Micrájának hajlott koráról tanúskodik.

Persze nem túl nagy autó, de hátra befér egy átlagember egy másik átlagember mögé. Csupán azért nem nyomasztó, mert a plafon magas, az utastér meg világos, és meghökkentően könnyű bemászni hátra a háromajtósban is. A csomagtartó viszont tényleg mikroszkopikus, bár vittem el vele 140 centi hosszú babaágyat darabjaira szerelve, kétüléses üzemmódban. Nem mondom, kicsit közel ültem a kormányhoz… Kiskocsi ugyan, de ha terheljük, ijesztően leül a feneke, hiába adnak meg közel 500 kilós terhelhetőséget.

Viszont szervó nélkül is könnyen kormányozható. Fordulékony és fürge, ami hatványozottan igaz az 1,3-as, 1,4-es Micrákra. Szinte versenyautónak érzi az ember 83 lóval meg a vicces kipufogóvéggel, de nem is megy rosszul, 11,5 mp alatt van százon. Mivel rövid a tengelytávja, bólogat, és noha a rugózása nem kemény, ettől zavaró benne a rossz út. Az erős változatoknak elöl-hátul van stabilizátoruk, így sokkal magabiztosabbak kanyarban. A váltó pontossága élmény, ahogy a négyhengeres gép gázreakciója is: az ember odalép, már pörög föl a motor, ami manapság kihalófélben lévő tulajdonság. A nagyobb motorral autópályán még elviselhető, ha nem is csendes, a kis lámpás ezres 110 fölött már ordított. 1998 után picit talán csendesítettek rajta, de ez a lényegen nem sokat változtatott: városba való.

Nehéz nem imádni, bár én a mai eszemmel már csak nagy lámpásat vennék, mivel a kicsikkel olyan jelentéktelen kisegér, hogy a forgalomban annyira veszik komolyan, mint egy szamárkordét. A mérete adott, ha valakinek nincs nagyobbra szüksége, netán viszolyog egy Swift gondolatától, jól jár a Micrával. Még a sivár alapkivitelben is van valami finomság, mert az a kevés dolog, amit beleépítenek, legalább jó. A fogyasztása kicsi, én az ezressel városban-országúton egyformán 6,3-6,5 literrel jártam, bár toltam neki rendesen, Dani ennél maximum egy literrel mond többet a nagy motorra. Így egy év kihagyás után megint kedvet kaptam a micrázásra, talán a szép emlékek miatt, talán azért, mert a definiálhatatlan metálfényű, sportkipufogós, fordulatszámmérős (!), szakaszos ablaktörlős kis dög egykor álmaim netovábbja volt. Igaz, én elfogult vagyok, de furcsa módon a racionalitás is mellette szól.

Hozasson Micrát Németországból!