A szerelem sötét verem

Bemutató: Mini 2001

2001.09.27. 09:51
A bajor BMW felvásárolta az egyik legangolabb angol ikont, és kíméletlenül újrateremtette a kultuszautót. Csikoroghatnak az összeszorított brit fogsorok a nemzeti büszkeségen esett csorba láttán, de nincs mit tenni: az új Mini előtt térdre kell esni.
 
   
 

Kicsit mintha a bolyhos kalapú királyi gárdistákból gyúrtak volna terminátor kettőt a németek: szégyen, hogy pont nekik sikerült, de legalább így is a Buckingham Palace előtt fényképezik majd a turisták az őrségváltást.

A VW már ügyesen leporolta a Bogarat. Bár a kitin alatt hétköznapi Golf mechanika lapul, ráadásul az utód sok szempontból célszerűtlen, meg még jó drága is, mégis vitték, mint a cukrot, főleg Amerikában.

 
   
   

A VW-nek azonban csak saját magát kellett überelnie, miközben a BMW mérnökei a rajzasztalra görnyedve végig a tarkójukon érezhették egész Nagy Britannia szúrós tekintetét. A brit szaksajtó évekig készült a gyilkos élcekre, amelyekkel porba alázhatja a patinás legendát kiszidolozni vágyó BMW-t. Aztán megjelent a Mini, és az újságírók elhajigálták régi jegyzettömbjeiket, szaladtak gyorsan alsóneműt cserélni.

 
   
 

Tegnap végre a magyar szaksajtó is megláthatta testközelből Mini One-t és Coopert, és szem nem maradt szárazon. A ceremónián a forgalmazó illetékesei szép sorban mindnyájan szerelmet vallottak a kisautónak. A bemutatón nem a tánckar és nem is a polírozott előadói retorika volt hivatott lenyűgözni - a Mini önerőből hódít. Bőven elég lett volna betenni a három autót egy üres terembe, a hisztéria kitört volna magától.

 
   
   

A forgalmazó azt szeretné, ha a Mini nevét csupa nagybetűvel írnánk, így: MINI. Ezt nem tesszük, mert az itt a neten udvariatlan kiabálásnak minősülne. Hagyományos írásmóddal viszont leírjuk, mégpedig így: a Mini gyönyörű.




 
   
 

A Mini továbbá valódi BMW. Vezetni még nem tudtuk, de amit egy álló autó simogatása, kopogtatása, nyomkodása elárul, abból nyilvánvaló, hogy a Mini felülről érkezett. A hatalmas, ablakkeret nélküli ajtók hihetetlen masszivitásától a belső tér gusztusosságáig minden az anyacéget idézi.



 
   
   

A One és a Cooper egyaránt észbontóan jól néznek ki kívül-belül. A Cooper kicsit dögösebb, erősebb motorral (115 lóerő a 90-nel szemben), sportosabb futóművel és kétszínű fényezéssel (a tető és a tükör színe eltérhet az autó alapszínétől). Kívülről még a hűtőrács árulkodik: a Cooperé króm, a One-é fekete. Az erősebb motorral a Cooper 9,2 másodperc alatt ér százra, és még egyszer ugyanennyit tud tovább gyorsulni. Lesz még majdan továbbá egy Cooper S, kompresszoros feltöltött motorral, 160 lóerő körül, már majd' megőrülünk érte, úgy várjuk.

 
   
 

Az előd Mini DNS-e a formán kívül még két helyen bukkan elő: az ajtók most is szinte tökéletes derékszögig nyílnak, és a hátsó ülésre most sem lehet normálisan bejutni. Kár is nagyon igyekezni, mert hátul amúgy se nagyon van a lábat hova tenni. De mindezt abban a pillanatban elfelejti az ember, amikor meghúzza a kilincset, és az ablak apró surranással lejjebb csusszan, hogy aztán az ajtó becsukása után szépen visszaemelkedjen. Ennek eredeti célja az, hogy keret nélkül is tökéletesen zárjon, de másodlagos eredményként a kegyelemdöfést is megadja a szegény elgyöngült csodálóknak.

 
   
   

A zseniális külső alatt tartalmas a technika is. Az első felfüggesztés McPherson, a hátsó igényes multi-link. Széria a négycsatornás ABS, a kanyarstabilitást az egyes kerekeket külön-külön fékezve fokozó CBC (Cornering Brake Control) és az elektronikus fékerő-elosztó. Igény esetén ASC + T okos kipörgésgátló és a menetstabilitást tovább őrző DSC elektronika is rendelhető. Ez utóbbi kütyük a BMW hagyományinak megfelelően kikapcsolhatók, ilyenkor nem marad más, csak a sofőr, az autó és az út. És ez így van nagyon jól.

 
   
 

A fékek minden sarokban tárcsák, a keréknyomást szenzorok figyelik, plusz jár négy légzsák alapáron, és rendelhető extraként még két függönylégzsák is. És akkor még nem esett szó a szintén rendelhető gigantikus 17 collos felnikről, az ülésfűtésről és a hatalmas dupla üvegtetőről.

 
   
   

És akkor a rossz hír: a Mini One induló ára 4.832.000 forint, pont mint az 1.6-os Bogáré, a Cooper pedig 5.097.000 Ft. A koncepció hirtelen több naprendszernyire távolodott az eredetitől. A technika és a minőség mellett az árcédula is a magasabb kategóriákat idézi. Az új Mini után a legtöbben csak szomorúan ácsingózhatnak, mindenki kedvence kevesek státusszimbóluma lesz. Ez nagy-nagy kár. De mi azért nem féltjük. Aki csak teheti, megveszi majd. A szerelem ugyanis, mint ismeretes, néha furcsa dolgokra készteti az embert. És nagyon jó érzés.