I, Multipla (áj multipla)

2004.11.19. 10:38
Olyan lett a Multipla, mint a legutóbbi robotos-üldözős Will Smith filmben az egyforma arcú, egyéniség nélküli, tömegcikk gépek. Elveszett a korábbi modell autóstársadalmat kettéosztó stílusa. Na jó, nem teljesen, mivel a külső vonalai megmaradtak. Belülről meg szinte semmit sem változott. Szerintem.
csik.jpg

Kilencvenkilencben még elég nagy bátorságnak számított ilyen formájú autót piacra dobni, pedig akkor talán a Fiat is jobban állt. Most, hogy kicsit melegebb a helyzet a háztáj körül, érthető, hogy semmi kockázatot nem mernek vállalni. Nem engedhetnek meg maguknak azóta már szokványos kalapdoboboz formát, de még csak egy barátságos Pokémont sem. Csak azt nem értem akkor egyáltalán miért kellett hozzányúlni?

Jó, persze, tudom ötévente frissíteni kell , de most akkor is haragszom, mert nekem - köveket a kézbe! - az előző Multipla tetszett. Igazából csak az egyik szemem sír a veszteség miatt, ami a karakteres, szeretem-nemszeretem járműcsoportot érte, mivel tulajdonosi szemszögből nézve nem is bizonyított a veszteség. Mert kívülről az új Multipla teljesen hétköznapi, egységes, kiegyensúlyozott, unalmas jármű. Persze csak úgy unalmas, hogy már megszoktuk a kockaformát, a kifelé dőlő oldalablakokat, mert ezek nem változtak. Az orra vette fel az egységesítő maszkot.

És ezzel veszített sok pontot a megjelenés meghökkentő erejéből a korábbihoz képest. Igen ám, de a mérleg másik oldalán az szerepel, hogy akiknek eddig nem tetszett a Multipla, most már legalább nem fintorognak. Bár valószínűleg továbbra sem tetszik nekik, nem mondják rá kapásból, hogy ronda. És ez lehetett a gyártó szándéka, így akart biztosra menni. A tulajdonosnak tökmindegy, ő csak addig látja kívülről, míg be nem ül, ott pedig ugyanolyan, mint a korábbi verzió. Az meg, hogy kívülről egy kevésbé karizmatikus autóban látják... nos, ennek egyéni a tűrőképesség-feszegető jelentősége.

Egy hétig bájologhattam abban a hitben, hogy akik az új Multiplában látnak, azt hiszik, az előző túl merész lett volna nekem, és alig vártam, hogy lesimítsák az arcát. Egy hét alatt aztán kiderült, hogy nem csak arcot plasztikázták, hanem több helyen is belenyúltak. A régi 1.6-os benzines motor melletti egyetlen alternatívát, az 1.9 JTD-t említeném először, mivel a három évvel korábbi tesztünk során is ilyet kaptunk. Akkor még 105 lóerőt tudott, mostanra ez 115-re nőtt. A gyengébbhez nem volt szerencsém, az erősebbről azt tudom mondani, hogy teljesen rendben van. Sem a gyorsításnál, sem a városi közlekedés sokat váltogatós menetében nem akadt olyan pillanat, amire bosszúsan emlékeznék.

A súlyában nem változott, továbbra is 1,4 tonnás autót izomból kerregve hozza lendületbe, ahogy ez egy modern dízelnek kötelessége. Aztán hipp-hopp, és máris 100 km/h-nál járunk, és még mindig érezni az izmot. Egyszer becsukott szemmel - hogy mások ne vegyék észre - eltekertem 170 km/h-ig, és nagyon jó volt. Mármint dinamizmusilag, mert akusztikailag már nem. Valami történhetett a motortérnél, mert háromezres fordulattól felfelé már kellemetlenül hangos. A korábbi Multiplának épp a zajtalansága volt az egyik erénye, ez mostanra elmúlt. Vagy a 10 ló nyerít hangosabban, vagy a lópokróc vékonyabb, és nem csillapít eléggé, vagy mindkettő.