Gumipatás telivér

Teszt: Ford Mustang GT - 1995

2001.09.14. 10:44
Kapcsolódó cikkek (1)
Akik azért vesznek sportkocsit, hogy Budapesten sportosan vezessenek, azok nem normálisak. Itt dugótól-dugóig, lámpától-lámpáig lehet taposni a gázt, és a végén nagyot fékezni. Ez az autónak sem jó és a sportosság fílingje sincs jelen egy pillanatra sem.
 
   
   Tetőn a kisöccs

Zsiga mindig Mustangról álmodott. Gyerekkora első matchboxa is egy 65-ös Mustang volt. Felnőttként végre felkelhet a szőnyegről, ahol a játékokat tologatta, és igaziból beülhet a volán mögé. Választhat is, hiszen ebből a nem mindennapi tipusból mindjárt kettővel rendelkezik. A legendás 65-ös évjáratú egyelőre restaurálás alatt áll, de amint elkészült bemutatjuk, és elmeséljük kalandos útját, ahogyan Magyarországra érkezett.

 
   
 

Viszont ez a piros, 1995-ben készült példány sem piskóta. 5.0 V8 full extra. Bőr-légkondi-automata, amire csak szükség lehet, ha nekivágunk a 66-os útnak. Sokan idegenkednek az automata váltótól, főleg sportkocsikban, de nem rossz az. Kényelmes a városban, és a 215 LE, meg a 380 Nm körüli nyomaték belesüppeszt az ülésbe, ha kell. Az 1997-es ráncfelvarrás utáni példányokban ráadásul a 4.6 literes motor már 245 lovas, a nyomatéka is meghaladja a 400 Nm-t. Remélem senki nem próbálta meg japán autókhoz hasonlítani az adatokat. Ez tilos.

 
   
   

A motortér kinyitása után egyből látszik, hogy ide már nem nagyon férne el nagyobb. De nincs is szükség rá, hiszen ebben a V8-asban is rengeteg tartalék van. Mikor Zsiga megvásárolta az autót, rögtön szerelőhöz vitte, aki fényt derített a hiányosságokra. A kisebb-nagyobb javítások után felajánlotta, hogy cirka 2 millerért megtuningolja a motort is. A 450-500 Le érdekében speciális dugattyúkat kapna, meg kompresszort, ami a bal első lámpa mögött férne el, így nem lógna ki a motorháztetőből mint Mad Max-nél, de ez nem is baj. Nem kell látni, mi lapul odabent. Zsiga köszönte szépen, de ezt inkább nem kérte. A sportosság úgysem csak a motoron múlik.

 
   
 

Örült, hogy végre autózhat vele. Fél éve 65000 mérföld volt a kicsikében. A papírokból kiderült, hogy 3000 mérföld óta van Magyarországon. Valamint, hogy az 55 ezres szerviz után, a honi szokásokhoz híven a 60-as kimaradt (5000 mérföldenként van előírva a szerviz). Jobb a békesség, ezért vezetett az első út a szerelőhöz. Mindjárt ott is hagyott 700k jó magyar forintot. Motorrevízió, fékrevízió, betétcsere, ablaktörlő elektronika csere, új aksi (zselés), 4 új gumi, mivel mind a 4 különböző volt, és kiderült, hogy a váltó azért rúgja vissza a kettest, mert két gyűrű törött.

 
   
   

Végül a számlán meglepődve látta a 6 db lengéscsillapító cserét. "Kettőt adtál tartalékba?"-kérdezte, de a szakember csak mosolygott. A hátsó tengelyen ugyanis négy gátló van. Oldalanként kettő, melyek más-más irányban csillapítanak. Az újak ára 90e Ft./db, igaz All Life Guarantee. Ekkor jutott Zsiga eszébe az amerikai szlogen, amit a régi Mustangokra találtak ki hajdanán a Ford PR-osai: "egyszerű autó-egyszerű embereknek". A 65-öshöz komplett javító kitt-ek kaphatók manapság is, magyarázó videokazettával, így bárki elvégezheti a motorgenerált akár otthon is.

 
   
 

Az újabb verzióra ez az ékszíj cseréig érvényes. A motor különböző járulékos részeinek- szervo-vízpumpa, stb.- meghajtására az egyszerűség kedvéért egyetlen szíj hivatott. Jól jön ez, ha le kell cserélni, és különösen örülhetünk, ha elszakad. Ekkor ugyanis minden leáll.

 
   
   

Az újabb Mustang külső megjelenése már nem annyira karizmatikus. Tovatűnt a 60-as évek vonalvezetése, helyét modern kori gömbölyűségre törekvés vette át. Sajnos. A hátsó szárny csak a GT-nek jár. A szutyok, 3.8-as 150 lóerős motorral szerelt változatok nem kaptak ilyet. Nekik a hátsó lökhárítóba sincs bevésve a "Mustang GT" felirat. Elöl a bőr burkolat kavicsfelverődés és sárkányfűárus ellen véd, az alja azonban sajnálatos módon leszakadt. A felső részen levő két bumszli az öngyilkos bogarakat tartja távol a szélvédőtől.

 
   
 

Szóval külsőleg nem egy tigris. Nem is értem, miért gondolják sokan, hogy a Mustang valami más. Semmi különös, szerintem. Talán az elmúlt évek során felhalmozott jó adag előítéletből él a mai napig. Nézzük, mi van belül. Behuppanunk a bőr fotelekbe. Nem tartozom az egyetemi kosárlabda liga tagjai közé, de a vezetőülés a leghátsó pozícióban is túl közel van a kormányhoz. Nem fér a fejembe, mihez kezd itt Michael Jordan.

 
   
   

A forgalmi szerint négy személyes a verda, de ne legyünk hiszékenyek. A hátsó ülésre még hosszában se engedjünk felnőttet. Esetleg gyereket, abból is max. egyet, ha nem akarunk rögtön az ortopédia felé kerülni. Az első üléseken motorosan állítható deréktámasz viszont kellemes gondolat a tervezőktől.

 
   
 

Nézegetem a Boeing pilótafülkéjéhez kicsit sem hasonlító műszerfalat. Mi ez a randa nagy dudor ott jobb oldalt? Ja, igen: a szimmetria. Pont olyan, mint a vezető előtt, csak ebben nincsenek műszerek, csak légzsák, meg kesztyűtartó. A hi-fi isteni, külön kazettás rádió, külön CD player, és ebben van beépített erősítő is. Gyors forgolódás: 6 hangszóró. Hmmm. De várjunk még velük. Előbb a motorhang,

 
   
   

Kerreg az önindító, majd feldübörög a ménes. A V8 hangja hátborzongatóan kellemes belülről. Meg kívülről is. Nem is kell ide zene. "Nem is lehetne"-mondja Zsiga, mert annyira kemény a futómű, hogy a CD-n egyetlen számot sem lehet végighallgatni, állandóan ugrál. A sportos futóművet nem ide találták ki. Mindent és mindenkit szétráz Budapest kockakövein, aszfaltjain, de az autópályán is csak külföldön talál megnyugvásra. A mocskos kapitalista szabadságérzet, és a vad száguldás fílingje nem ezen az autón érkezett hazánkba.

 
   
 

Ez amcsi autó, nem a rövid távok ideális járműve. Ha viszont messzire megyünk, a csomagjainkat jobb, ha feladjuk postán. A végsebességnek még a közelében sem járt, így a gyorsulás az egyetlen öröm, amit nyújthat. Na meg a sok bámész tekintet, amit a hozzáértőktől kap a tulaj: "Odas, apám egy Mustang..."