Csajozzon féláron!

Teszt: Mazda MX-5 1.6i

2002.07.31. 10:10
Volt egyszer egy topik Szoktál teljesen cél nélkül kocsikázni? címmel. A válaszom: ezzel igen.
 
   
   

Egy roadster esetében külsőt és belsőt nem érdemes kettéválasztani; neki mindene kint van. Szegény kis csökött napellenzők például, amik csak arra jók, hogy útban legyenek a tető nyitásakor-csukásakor. A napot nem ellenzik; tető nélkül elsüt felettük a nap, tetővel viszont annyira vízszintesen tudna csak besütni, ami nem életszerű a mi domborzati viszonyaink közt. Kedvencem, hogy míg a napellenzők kicsik, a belső viszapillantó tükör normális méretű, ki is takarja a látómező harmadát.

Az MX-5 formájával sem kívül, sem belül nem volt lényegi probléma, így frissítéskor minél kevesebbet változtatnak, annál jobb. Örülünk, hogy ötleteinkkel hozzájárulhattunk a sikeres modellfrissítéshez, és eltűnt végre a középkonzolról a ronda kvarcóra, valamint a fakormányt bőrre cserélték. Jó is az a napon, mert míg lakkon az izzadság elidegenít kezet s kormányt, bőr bevonat esetén valóságos vérszerződést involvál. Köszönjük, a torinói Nardi-kormány formája is tökéletes. Állítani nem lehet, de eddig senki se jött úgy vissza az autóval, hogy jó, csak hülye helyen volt a kormány.

 
   
 

Bőséges a lábtér, igaz, itt összesen négy lábnak kell tér, ez tehát a minimum. A bal oldali kartámasz teljesen rossz helyen van, oda a legfeljebb a lengőbordánkat támaszthatjuk, viszont az övvonal jó alacsony: az MX-5-öt könyöklésre optimalizálták. A középső kartámasz tökéletes.

Rakodni sehová nem lehet, legkevésbé a csomagtartóba; legfeljebb egy sárgadinnyét és hat pár zoknit. A kardánalagút felett vannak ugyan rakodórekeszek, és ha kivesszük a hamutartót, két pohártartónk lesz, de a könyöktámaszba csak annak fér az övtáskája, aki már plasztik személyi igazolványra és jogsira váltott, a telefonját pedig belenyomta a pohártartóba.

 
   
   

Az ülések integrált fejtámlát kaptak, így a bőrváltozat felléphetne a Herkulesben is, mint egy gonosz mellékszereplő trónusa. Ülni jó benne, de nekem formára jobban tetszik a külön fejtámlás. Az ülés magassága nem állítható, de eddig senki se jött úgy vissza az autóval, hogy jó, csak hülye helyen volt az ülés.

A levegőbeömlők az autó leggyengébb pontja - a levegő ugyan beömlik rajtuk, de másodlagos nemi jellegük, a tekergethetőség még nem egészen fejlődött ki. Könnyen beszorulnak és nagyon nehezen lazulnak ki. Ha viszont ördögűzéstől hidegindításig széles körben használt csodaszerünkkel (WD40) befújjuk, könnyen forog, de a kezünk is lecsúszik róla.

 
   
 

A bajuszkapcsolók itt aztán tényleg bajusz alakúak, bár Zapata fejjel lefelé rögzült a kormányoszlopon. Minőségérzet és ergonómia rendben, ujjal úgy is elérni, hogy a tenyerünk még a kormányt tartja. Indexeléssel elég könnyen felkapcsolódik a reflektor, meg kell tanulni kezelni. A hifi gyári szinten kicsit loudness-es, de jó, ami nem mindegy, mert a szélzaj 130-nál sem olyan vészes, hogy ne lehetne nyitott tetőnél zenét hallgatni.

Álló helyzetben, nyitott tetővel nem szabad ablakot mosni, ez egyszerűen ténykérdés. 60-as tempónál viszont már nem egészen értem, hogyan, de nem jön be a víz, pedig a szél viszi felfelé is.

 
   
   

A váltó jó vaskos, zsíros, határozott, bírja a hirtelen rántásokat, kettesből hármasba is, zokszó nélkül. A futómű ráz, de végülis ezzel az úttartással simán rázhatna akár jobban is. Úthibákon pattog. Hát pattogjon csak, ha jólesik, ameddig ilyen gáláns kiszámíthatósággal pörög a murván - az 1.6-ossal hátsókerekes kunsztokat csak csúszós talajon produkálhatunk, de erről még később.

A motoros kabriótetőket azoknak találták fel, akik még soha nem próbáltak egy igazán jó kézit. Valóban látványos show-elem, amikor tartófedél nyílik, a tető pedig lassú darabossággal, mint frissen bűvölt kobra csap le a szélvédőre. De az automata tető sem automata, azt is kézzel kell rögzíteni a végén, legalábbis azokat, amiket eddig láttam. Ha a tóparton állnék egy visszadobott aranyhallal beszélgetve, és az első két kívánságom roadster volt, a harmadik egy ilyen jól kitalált kézi működtetésű tető volna. A két csattintás után elég taszajtani rajta egyet, és már a helyére is huppant, a felhúzás pedig erősen emlékeztet a betakarózás mozdulatára.

 
   
 

Ha a roadster-életforma őshazájában, Angliában oszlik egy kicsit a felhőzet, mögötte mindig további felhőzetek láthatók. Ezért az angolok nem várják meg, míg kisüt a nap, vagy egyáltalán, kontinentális értelemben vett jó idő lenne. Amint Wimbledonban lefújják az esőszünetet, ők már nyitják is a tetőt.

Magyar, vagy talán általános tévedés, hogy télen nem lehet kabriózni. Mert lehet, minden további nélkül. Csak az MX-5 ben nem vetkőzünk neki, már csak azért sem, mert a levetett ruhákat nincs hová rakni. 130-as tempóig nyitott tetővel sem vészes a huzat, "odabent" pedig kiváló mikroklímát teremt a bivalyerős fűtőventilátor, ami már a legkisebb fokozatban is úgy fúj, mint egy 120-as Skoda teljesítménymaximuma.

 
   
   

Jó, télen nem próbáltam, de hidegfrontban, éjfélkor, 15 fokban vékony rövidujjú ingben és baseballsapkában tökéletes volt. Az angol roadstervásárlók kedvéért kerülhetett az MX-5-be egy első pillantásra igen hülye, belterjesnek tűnő poén, az ülésfűtés is.

Nyáron kicsit sok is a fűtésből. Klíma az autóban nem volt, pedig nyitott tetővel igen kellemes lenne egy kis hideg fuvallat a lábszárra, az is ad annyi hűtést, amivel túlélhetünk egy hosszú forgalmi dugót a tűző napon, kalózkendőben.