A csomagokkal sem nagyon fog meggyűlni a bajunk, 674 liternyi hely jut nekik alaphelyzetben. A rövidebb felső végtaggal bírók a háttámláig előrecsúszott holmik kihalászásához tarthatnak egy hosszúnyelű kampósbotot, vagy választhatják a bemászást. Édesanyám asztalos élettársa is sóváran nézte a tágas kombit, bár a számszerű adatokat még nem közöltem vele: lehajtott hátsó üléssel 1,7 köbméter ömlesztett anyag férne be, de egy komódot sem lenne nehéz begyömöszölni az 1,7 x 1 méteres alapterületre.

A nagycsaládosok egy időben a haszonjármű kinézetű buszlimuzinok valódi alternatíváját látták az R21 kombiban. Nem a mai értelmében, a maximum 4-5 fős famíliákra gondolok, hanem azokra, ahol valóban szapora volt a gyermekáldás. A harmadik üléssort ugyanis opcióként szerelték be, hétre növelve az elfogadható kényelemmel szállítható személyek számát. Úgy rémlik, hogy a CX is épített ilyen verziót, hiába, ennyire családcentrikusak a gallok.

Tucatnyi megnézett autó közül esett a választás a Nevadára. A 2,5 milliós vételárú, 4-5 éves Volvóktól és a Saaboktól vett fájdalmas búcsú után bántó volt a nyolcszázezer-egymillió közötti kopottas Mondeókat, első szériás, korrodálódott Vectrákat, Scorpiókat, egy-két zörgő-csörgő 900-as Saabot vagy XM-et kipróbálni. A legrosszabb kategória, még drága (lenne) hozzájuk a gyári alkatrész és a márkaszerviz, de a csúnya barkácsolásokhoz képest fent van az áruk. Bár lehet, hogy magasra tettem a mércét, de találkoztam olyan csotrogánnyal, amelyik el sem indult (10 éves Mondeo, a dupla átírással egymillióért); a macskakövön megtett próbakörön 120-szal száguldó XM-tulajdonos dicsekvésével, hogy sosem szokott lassan menni; átrozsdásodott ajtajú 9 éves Saabbal, amit 900 ezerért sokalltam volna, de 1,2 milliót akartak érte.

Már majdnem megvettem egy 9 éves Chevrolet Cavalier-t, de (valószínűleg szerencsémre) eladták az orrom előtt. Aztán ráakadtam a 185 ezret futott Renault-ra, és mivel barátnőm már teljesen rezignált volt minden újabb (mindig valamilyen érvvel alátámasztott) verzióra, elmentünk, megnéztük, kipróbáltuk, másnap megvettük. 785 ezer forintért, másfél év műszakival, működő klímával, automata váltóval. Azt hiszem, az előnytelen adókategória mellett a presztízs hiánya is hozzájárult a vevők teljes érdektelenségéhez, így a jókora alkuba beletörődő tulajdonossal egymás markába csaptunk. Persze, mint mindig, most is a szimpátia döntött, vagyis inkább a sunyi nepperek átlátszó hazudozása tántorított el a többitől.

A 2.165 köbcentis, igen nyomatékos motort a négysebességes váltó nem engedi az őrületes fordulatszám-tartományokba. Száznál 2.500, száznegyvennél ezerrel magasabb a főtengely percenkénti fordulata. Igen szokatlan hogy alig van eltérés (csúszás) a hajtott és a motorfékes üzem között. Kissé nyersen vált, de hatvanötnél már negyedikben van, éppen 11 literes városi átlagfogyasztást produkálva. A hosszúlöketű motor pörgetés nélkül is szívesen lendíti előre a 12 mázsányi tömeget, látható meglepetést kiváltva az alkalmi utcai versenytársakból. Pont olyan képet szoktak vágni, mint én, amikor először hagyta ott a 15 éve birtokolt ezerhatos Ladámat a megállóból startoló troli.

Említettem korábban, hogy ez hosszmotoros változat. Az orrnehéz jármű a 2,75 méteres tengelytávjával izgalmas feladattá teszi a tempós kanyarvételeket, az eleje jól érezhetően sodródik le az ívről. Az egyenesfutásban nem találunk hibát. A hátulja bezzeg könnyű, a rugók méretezésénél figyelembe vették a kis híján öt mázsányi terhelhetőséget. A futóműve jó, bár a 14 colos abroncsok két kategóriával kisebb autók tapadását szokták manapság segíteni. A kormányszervó csak annyit tesz hozzá a kézi erőhöz, ami feltétlenül szükséges, de nem baj, ha van visszajelzésünk a kerekekről, hogy akarják-e az elindított manővert.

Városba persze nagy a 4,70 méteres kasznijával, a 2,2-es motorjával, ám - isten bocsássa meg - viszolygok a kisautóktól. Országúton már jobban kihasználhatóak az adottságai, de tudomásul kell venni, hogy akár egy mai kiskategóriás autó (pl. C3, Fiesta stb.) is alkalmas némi vakmerőséggel az azonos utazótempóra. 140 felett kissé zajos (kispórolták a nagyobb kategóriákban természetes hangszigetelést), tulajdonképpen autópályán sem különösebben takarékos a 9,5 literes fogyasztásával, de sebaj, ennyi még belefér.

Látszólag nem volt még összetörve, és a rozsda sem habzsolja a lemezeket. A motortere tiszta és áttekinthető, jól hozzá lehet férni az alkatrészekhez. Biztató, hogy nincsenek csüngő-lógó vagy elvágott vezetékek: szakemberek nyúltak hozzá, illetve valóban megbízható, beavatkozást ritkán igénylő dromedárra tettem szert.

A kritikai észrevételek dacára azt kell mondanom, jó vásárt csináltam. Együttlétünk 4 hónapja alatt futott vagy 14.000 km-t, jártunk vele Velencében és Kalotaszegen is, de az obligát olajcserén, egy 100 forintos vákuumcsövön, illetve a gyorsan elgyengült hátsó kipufogódob pótlásán kívül egy petákot sem kellett rákölteni. Csak falja a kilométereket, és minden (lényeges) működik benne. Egyelőre mindketten tartjuk magunkat a hallgatólagos megállapodáshoz, miszerint én kímélő üzemben használom, ő pedig mindig elvisz oda, ahová indultam.