De száz és száz teszt, bemutató emlékezik meg a Skoda Octavia méreteiről, tágasságáról. Repetitio est mater studiorum: az Octavia tágas. Az utasfülke is, a csomagtartó meg egyenesen feneketlen. Nem vágyom makacsul az összes katalógusadat felsorolására, de ennek utánanéztem: 560 liter. Másfélszer annyinak látszik, mert nemcsak mély, de széles és hosszú is. Meg könnyen pakolható, az ötajtós kivitel miatt. Ha nem lenne ilyen magas a küszöb, javasolnám, építsen kicsi rámpát garázsába, és szerezzen be egy targoncát, hogy ne unjon bele, mire telepakolja.

No nézd csak, teljesen beleéltem magam, hogy ez egy praktikus családi jármű. Azért akad egy kis bibi. Hogy ne vigye a tekintélyes súllyal táplált perdület az első kanyarban az árokba, van alatta egy jó kis sportfutómű. Tapad is, mint a bogáncs, de sajnos olyan rohadt progresszív, hogy minden kátyút - a kerék rémületes fémes csattanása mellett - maximálisan letapogat. Kettő kaptam el, nem is gyorsabban, mint 60-70, de ennyi elég is volt a fokozott figyelemhez.

A keresztbordák sem kifejezetten a barátai, ha éppen bőséges nyomatékot bocsátunk a hajtott kerékre. Az felpattan egy töredék másodpercre, megnövekszik hirtelen a fordulata, hogy aztán sikoltva lassuljon vissza. Állítom, nem a kipörgésgátló hangolását hibázták el, csak sok ennyi nyomaték az első kerékre (az ilyen siralmas utakon). Be is avatkozik alkalomadtán, kínosan leszelídítve a fenevadat.

A hang sem az a megszokott alulméretezett szívóerőlködés. Különös módon a nagy frekvenciás zajokat teljesen kiszűrték, vagyis a turbó fütyülése egyáltalán nem hallható. Mély morgás, alaposan kihúzatva pedig vadorzó bömbölés tudatja velünk, hogy mégiscsak kétszáz lóerő ficánkol alattunk. A nyomaték teljes mennyisége (állítólag) rendelkezésünkre áll 1800 és 5000 ezer között. Valahogy mégis szívesen tartottam háromezer fölött (pedig kényszeres felkapcsolgató vagyok), és ötezernél sem hanyatlott le hirtelen.

Igen, ez nem dízel. Amivel semmi bajom, csak a szűk fordulatskálája nem tetszik. Az, ami itt igen bőven megvan. Nem ingyen, persze. Nem direkt hülyegyerek módjára hajtva , csak a kínálkozó lehetőségeket méltányolhatóan kihasználva, 60:40 arányban városban, városon kívül használva 14,2 litert mértem, 100 km-re. Nem a tartós nagy sebességű haladás a ludas. Sík úton, tempomattal tartva a 180-at, 11,5-12 között mozog a kijelző. Hanem a játszadozás a gázpedállal, az előzgetés. Jó is, hogy minden újraindításra elfelejti a korábbi értéket az átlagfogyasztás-mérő. Van dízel, 170 lóerővel. Kit érdekel?

A Skoda Octavia RS majd' hétmillió forint. Igaz, utána nem kell az extralistát bánatosan böngészni, hogy mi minden nem fér bele a keretbe. Kétzónás klíma, nyolc hangszóró a CD-s rádióhoz, ESP, keréknyomás-ellenőrző, csomó elektromos cucc, rengeteg családi autóba való kényelmi szolgáltatás (pl. hűtött tárolórekeszek, sportkocsiban, piha), némi bőr, xenon stb. Persze el lehet herdálni további pár százezret mindenféle hülyeségre, de még a metál is benne van az alapárban. Muszáj volt valamit lefelejteni, hadd okoskodhassunk: a hátsó ablak mosó-törlőért ki kell fizetni plusz 19 200 forintot.

Felháborító, hogy nem kap a cikkszerző veszélyességi pótlékot, se üzemanyag-támogatást, ha egy ilyen autóval kénytelen pár napot együtt tölteni. A felhőtlen mulatság hátterében ott lappang a gyorshajtásból lebukás réme, meg a 40-45 forintos kilométerköltség fájdalma. Na, azért szívesen elhessegetném a kellemetlenségeket.