Odalépek a gázra: azonnal csikorognak a kerekek. Odalépek a fékre: azonnal csikorognak a kerekek. Megrántom a kormányt: azonnal csikorognak a kerekek. Erős a motor, masszív a szervofék, egy ujjal pörgethető a volán, de ha két tonna vas billeg 175 milliméter széles diagonálokon, első a fizika.
DIV.kepre2
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/olds98/.gdata/cikk/9858_006.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: black;
height: 275px;
}
DIV.kepre2 P
{
margin-top: 10px;
margin-left: 10px;
width: 500px;
}
Aranybányára bukkantam. Egy dunántúli
községben botlottam a kis veteránfelújító műhelyre és a csinos
magángyűjteményre. A Totalcaron sorozatban mutatjuk be a gyűjtemény
legjobb állapotú darabjait. Idén a tulajdonosok szándéka szerint
szabadon látogatható tárlat nyílik a különleges autókból,
motorokból, erről majd mindenképp hírt adunk! Addig is: köszönjük a
lehetőséget az Old Chip és
Old Rent Kft.-nek!
A gyűjteményből, melybe véletlenül botlottam bele tavaly, legutóbb
egy '58-as
Chevrolet Bel Airt mutatthattunk be Önöknek. Most, hogy újra felvettük a fonalat,
úgy alakult, hogy egy nagyon közeli rokont, a szintén '58-as Oldsmobile
Ninety Eightet, azaz 98-at tudtam elvinni kipróbálni, lefotózni.
Az autó Svájcból került hozzánk, ott egy idős hölgyet szolgált pár
héttel ezelőttig.
Restaurálva soha nem volt, új magyar tulajdonosánál is csak egy
polírozást kapott, állapota mégsem árulkodik arról, hogy 48 éve
gurult ki a gyárkapun. Jó, persze, árulkodik, hiszen a beltéri
krómalkatrészek átrozsdásodása látványos, de első ránézésre sokkal jobb
karban van mondjuk egy húszéves Opelnél. Könnyekig meghatódtam, de
tényleg, amikor a kesztyűtartó belső oldalán megláttam a csaknem fél
évszázada felragasztott cetlit: "Bejáratás: ne lépje túl az 50 mph
sebességet az első 100 mérföldön, majd a 65 mph-t a következő 400
mérföldön."
Kár, hogy egyáltalán nem értek a művészettörténethez, akkor
bizonyára hozhatnám szekérderékszám a barokk és rokokó hasonlatokat. De
hát nem sok maradt meg a rajzórákról. Azért szerintem minden általánost
végzett ember fejében bevésődött képzettársítás ezek mellé a
túldíszítettség, tán még arra is emlékszünk, hogy a rokokó kagylót
jelent; ha mást nem is, ennyit legalább elért a közoktatás.
A barokk és a rokokó
Na, nem bírtam ki, utánanéztem, a fene egye meg. Hogy
Önöknek ne kelljen, íme: a barokk szó olasz eredetű, jelentése
egyfajta bizarr, nyakatekert okoskodás, érvrendszer. Európában
a reneszánszt követte, jellemzően a XVI. század utolsó
harmadától a XVIII. század közepéig volt jellemző művészeti
stílusirányzat. A katolikus egyház ekkoriban próbálta
visszaszerezni híveit a reformációtól (ellenreformáció),
illetve a társadalom átalakulásával, a feudalizmusból a polgári
berendezkedés felé mozdulással új elit, új igényeket
megfogalmazó megrendelőréteg, mecenatúra alakul ki, mely
látványos dolgokat akart a pénzéért.
A képzőművészetben a barokkot a végletesség, élénk, mozgó
alakok, gazdag szín és formavilág, ha tetszik, giccsesség
jellemzi. Az építészetben jól érzékelhetően különválnak a
funkcionális és díszítőelemek, a barokk épületek akár
csicsásnak is nevezhetők, kívül-belül egyaránt.
A rokokó megvilágítására ideidézek egy kis tömör
összefoglalót
innen :
"A rokokó legfőbb jellemzői (francia 'rocaille' = kagyló)
összegezve:
- "miniatűr barokk"
- könnyedebb, játékosabb formák
- rendkívül finom, aprólékos megmunkálás
- különösen a szobabelsők kialakításában, használati
tárgyakon figyelhető meg
- festményeken, versekben gyakori az intimebb,
erotikusabb téma"
Tessenek csak megnézni az Oldsmobile műszerfalát!
A kor repülés-, sőt, űrrepülés-imádata mindenütt tetten érhető.
Nézzük csak meg szépen sorban a részleteket! Rakéta került a
motorháztetőre, kicsi, nagyon stilizált, mégis egyértelműen rakéta. A
front lámpái egy-egy sugárhajtású vadászgép két-két hajtóművének
légbeömlőjét formázzák, a fényszórótest ráadásul valódi
jetmotor-sziluettet kirajzoló oldalsó krómkeretet vezet fel.
A hűtőrács közepén pajzs alakú embléma, ha akarom, zuhanó bomba.
A felnik mintázata egy lökhajtásos gép motorjának elölnézetét
utánozza. A hátsó ajtótól hátrafelé a kerék fölött futva egy nagy
szárnykezdemény indul, az övvonalak pedig az autó végére függőleges
vezérsíkokban fejeződnek be.
Hátulról nézve pedig nem kevesebb mint nyolc hajtóművet
számolhatunk össze. A hátsó lámpák: két kerek utánégető. Van két
rakétahajtómű, két-két vezérsíkkal a csomagtérfedél hátulján. És van
két-két kis tolósugár a lökhárítóbabákban.
És még ezeken kívül is hihetetlen sok, hihetetlen nagy l'art pour
l'art dekorelem van rajta. Az oldalsó, tizenöt centi magas krómpajzsok
még egyelőre messze a ma divatos kistányérnyi köremblémák előtt járnak.
Funkció nélküli kis krómkopoltyúk a C-oszlop tetején, 2x4 funkció
nélküli krómcsík fut a hátsó ajtóktól hátrafelé. A 98-ből, ha
gondolatban behelyezkedünk az érába, csak úgy süt:
gazdag és sznob a tulajom!
Nemcsak szép, vagy legalábbis míves, de
irdatlan nagy is. A kasztni pár milliméterrel több, mint öt és fél
méter hosszú, a tengelytáv 321 centi. Elöl-hátul egyaránt
kényelmesen terpeszkedhet három-három felnőtt, nem kell nagy fantázia
ahhoz sem, hogy elképzeljük, mi másra alkalmas még utazáson kívül a
puha, széles hátsó ülés. Hátraülve a
Grease
és társai világának autósmozis kliséje végre értelmet nyer ebben a
Kispolszkikkal és Trabantokkal sújtott világban is.
A 98 külsejét, hátsó traktusát, az ezüstre fújt bőrkárpitot, a
típusjelzéses hamutartót feltérképezve az ember már azt hinné, nem
érheti meglepetés. Aztán beül előre. Uramatyám, a kormány mögött egy
kis oltárt rendeztek be! A sok krómtól már-már fotózhatatlanságig
csillogó szentség annyira részletgazdag, annyira lenyűgöző, hogy
múzeumban volna a helye.
Minden kapcsoló, gomb, tekerentyű egy-egy kis szobor. A tipográfia
lenyűgöző. És tényleg mint egy múzeumban: minden biszbaszon kis
magyarázó szöveg virít, mire is való.
A felújítást a kabinban sokkal több minden várja, mint a szép
külső alapján gondolnánk. A sebességmérő rögzült 15 mph-nál, a büszke
Safety Sentinel felirat alatti gomb sem működik, sőt, lejár (ezzel
lehetne beállítani, milyen sebességnél bippeljen és világítson
figyelmeztetőleg az autó). Az elektromos ablakok központi, vezető
előtti konzolja is ugyancsak kontaktos, sokat kell játszani vele,
feszegetni, míg végre megindul mondjuk a bal hátsó. Nem megy a
szellőztető ventilátor sem. Lesz vele munka bőven.
Sok dolog viszont működik. Működnek a kis kurblival kihajtható
elefántfülek. Működik a pneumatikus, fokozatmentesen szabályozható
sebességű ablaktörlő. Működik a finoman parázsló lámpa, újabb kis
sugárhajtómű, mely a behúzott, pardon, lábbal benyomott rögzítőfékre
figyelmeztet.
És a legszebb: működik a fantasztikus hangzású eredeti csöves
rádió. Úgy szól belőle a Kossuth, mint egy álom.
A motorháztető cseppet sem luxusautósan nyílik: az elülső perem alá
benyúlva kell kitapogatni a rögzítőkart, ezt félretolva lehet megemelni
a nagy, nehéz, hajladozó vasdarabot. A gépháztetőt oly' sok veteránhoz
hasonlóan ennél a 48 éves autónál is egy, illetve két egyszerű
csavarrugós kis mechanika tartja fent, ami az öreg mérnökökkel
együtt kihalt, az új generáció meg valami érthetetlen okból
mindenáron drága gázteleszkópokkal, vagy kényelmetlen pálcikákkal
akarja pótolni.
A motor elvész a hatalmas térben,
nem látszik rajta, hogy öt ezerhármas Suzuki-blokk telne ki
belőle: lökettérfogata 6,5 liter. Egy fotó kedvéért beraktam a
telefonomat a légszűrőház szívócsövébe. Aztán gyorsan kivettem, olyan
védtelennek, kicsinek tűnt benne. De hát kell is a levegő, az
olajválság előtti motort még nagyon nem takarékosságra
fejlesztették.
A General Motors borzadályának teljesítménye, ha jól bogarászom ki a
meglehetősen kusza online világirodalomból,
330 lóerő, bár most valószínűleg nem tud ennyit. A restaurátorok
szerint a gyári karburátor helyett valami kisebb vackot szereltek bele
utólag, ezt majd orvosolni kell, valamint egy betört csavar miatt a
leömlő alól kifúj a kipufogógáz, ami a teljesítménycsökkenés mellett
szörnyű kattogással jár.
És még így is. Első klasszikus
amicarom,
amiben valóban érződik gyermekkorom autósüldözéses filmjeinek
hangulata. A motor nem csak nagy, erős és jó is. Azonnal reagál a
gázra, azonnal meglódul, hihetetlen, hogy a monstrum milyen gyorsulásra
képes. Még előztem is vele, pedig ezekkel a muzeális gépekkel ez nem
szokásom, de hát mégis, nehogymár egy ***-t kövessek ezzel a vassal
hetvennel az országúton! A legtöbb veteránnal nem éreztem ilyet, de a
98 menni akart.
A V8-hoz - mi más - háromsebességes automata váltó kapcsolódik.
Finom gázadásra az Olds még ezt a három fokozatot sem használja ki,
kettesből indul. Padlógázra persze azonnal egyesbe kapcsol, ilyenkor
aztán könnyedén elforognak a C78-15 jelzésű diagonálgumik.
Fékezésre pedig éppily könnyedén megcsúsznak. Hazavittem az
autót megmutatni a családnak, aztán elindultam, hogy lefotózzam a falu
focipályáján. Utcánk T-elágazásban végződik, 30-40-re gyorsultam fel
előtt, próbáltam lassítani a stoptábla előtt, hát nem ment. Úgy
siklottam be a szemközti ház kapubejárójába, mint egy szánkó,
szerencsére keresztben épp nem jött senki.
Kanyarodáskor hasonló meglepetések érhetik az embert. A faltól falig
4,5-et forduló, különben nagyon könnyen tekerhető irdatlan kormány első
mozdulatára valahogy nem is annyira fordulni kezd a kasztni, hanem az
autó szép nyugodtan átterhelődik egyik oldalról a másikra.
Nyúlnak a diagonálok, nyúlik a futómű, nagyot billen a kasztni.
Ez ilyen, baj is volna, ha kemény, sportos volna. Erős luxusautó, tud
gyorsan menni, de csakis egyenesben.
Mindössze 27 603 darab készült belőle, újonnani ára 4454 dollár
volt akkor, amikor a szintén nem kicsi, nem gyenge
Chevrolet Bel Air
kábé a felébe került. Ma már mindkettő egyformán klasszikus, de
az Oldson érződik, hogy több volt, mint a Chevy. Nekem jobban is
kéne, jobban tudnám szeretni.
További cikkeink
