Újabb dinoszauruszt találtunk Fejér megyében!

Teszt: Oldsmobile 98 - 1958

2006. július 28., péntek 07:55
Odalépek a gázra: azonnal csikorognak a kerekek. Odalépek a fékre: azonnal csikorognak a kerekek. Megrántom a kormányt: azonnal csikorognak a kerekek. Erős a motor, masszív a szervofék, egy ujjal pörgethető a volán, de ha két tonna vas billeg 175 milliméter széles diagonálokon, első a fizika.

Aranybányára bukkantam. Egy dunántúli községben botlottam a kis veteránfelújító műhelyre és a csinos magángyűjteményre. A Totalcaron sorozatban mutatjuk be a gyűjtemény legjobb állapotú darabjait. Idén a tulajdonosok szándéka szerint szabadon látogatható tárlat nyílik a különleges autókból, motorokból, erről majd mindenképp hírt adunk! Addig is: köszönjük a lehetőséget az Old Chip és Old Rent Kft.-nek!

A gyűjteményből, melybe véletlenül botlottam bele tavaly, legutóbb egy '58-as Chevrolet Bel Airt mutatthattunk be Önöknek. Most, hogy újra felvettük a fonalat, úgy alakult, hogy egy nagyon közeli rokont, a szintén '58-as Oldsmobile Ninety Eightet, azaz 98-at tudtam elvinni kipróbálni, lefotózni.

Az autó Svájcból került hozzánk, ott egy idős hölgyet szolgált pár héttel ezelőttig. Restaurálva soha nem volt, új magyar tulajdonosánál is csak egy polírozást kapott, állapota mégsem árulkodik arról, hogy 48 éve gurult ki a gyárkapun. Jó, persze, árulkodik, hiszen a beltéri krómalkatrészek átrozsdásodása látványos, de első ránézésre sokkal jobb karban van mondjuk egy húszéves Opelnél. Könnyekig meghatódtam, de tényleg, amikor a kesztyűtartó belső oldalán megláttam a csaknem fél évszázada felragasztott cetlit: "Bejáratás: ne lépje túl az 50 mph sebességet az első 100 mérföldön, majd a 65 mph-t a következő 400 mérföldön."

Ez a külső elképesztő. Kár, hogy egyáltalán nem értek a művészettörténethez, akkor bizonyára hozhatnám szekérderékszám a barokk és rokokó hasonlatokat. De hát nem sok maradt meg a rajzórákról. Azért szerintem minden általánost végzett ember fejében bevésődött képzettársítás ezek mellé a túldíszítettség, tán még arra is emlékszünk, hogy a rokokó kagylót jelent; ha mást nem is, ennyit legalább elért a közoktatás.

A barokk és a rokokó

Na, nem bírtam ki, utánanéztem, a fene egye meg. Hogy Önöknek ne kelljen, íme: a barokk szó olasz eredetű, jelentése egyfajta bizarr, nyakatekert okoskodás, érvrendszer. Európában a reneszánszt követte, jellemzően a XVI. század utolsó harmadától a XVIII. század közepéig volt jellemző művészeti stílusirányzat. A katolikus egyház ekkoriban próbálta visszaszerezni híveit a reformációtól (ellenreformáció), illetve a társadalom átalakulásával, a feudalizmusból a polgári berendezkedés felé mozdulással új elit, új igényeket megfogalmazó megrendelőréteg, mecenatúra alakul ki, mely látványos dolgokat akart a pénzéért.

A képzőművészetben a barokkot a végletesség, élénk, mozgó alakok, gazdag szín és formavilág, ha tetszik, giccsesség jellemzi. Az építészetben jól érzékelhetően különválnak a funkcionális és díszítőelemek, a barokk épületek akár csicsásnak is nevezhetők, kívül-belül egyaránt.

A rokokó megvilágítására ideidézek egy kis tömör összefoglalót innen :

"A rokokó legfőbb jellemzői (francia 'rocaille' = kagyló) összegezve:
- "miniatűr barokk"
- könnyedebb, játékosabb formák
- rendkívül finom, aprólékos megmunkálás
- különösen a szobabelsők kialakításában, használati tárgyakon figyelhető meg
- festményeken, versekben gyakori az intimebb, erotikusabb téma"

Tessenek csak megnézni az Oldsmobile műszerfalát!

A kor repülés-, sőt, űrrepülés-imádata mindenütt tetten érhető. Nézzük csak meg szépen sorban a részleteket! Rakéta került a motorháztetőre, kicsi, nagyon stilizált, mégis egyértelműen rakéta. A front lámpái egy-egy sugárhajtású vadászgép két-két hajtóművének légbeömlőjét formázzák, a fényszórótest ráadásul valódi jetmotor-sziluettet kirajzoló oldalsó krómkeretet vezet fel.

A hűtőrács közepén pajzs alakú embléma, ha akarom, zuhanó bomba.

A felnik mintázata egy lökhajtásos gép motorjának elölnézetét utánozza. A hátsó ajtótól hátrafelé a kerék fölött futva egy nagy szárnykezdemény indul, az övvonalak pedig az autó végére függőleges vezérsíkokban fejeződnek be. Hátulról nézve pedig nem kevesebb mint nyolc hajtóművet számolhatunk össze. A hátsó lámpák: két kerek utánégető. Van két rakétahajtómű, két-két vezérsíkkal a csomagtérfedél hátulján. És van két-két kis tolósugár a lökhárítóbabákban.

És még ezeken kívül is hihetetlen sok, hihetetlen nagy l'art pour l'art dekorelem van rajta. Az oldalsó, tizenöt centi magas krómpajzsok még egyelőre messze a ma divatos kistányérnyi köremblémák előtt járnak. Funkció nélküli kis krómkopoltyúk a C-oszlop tetején, 2x4 funkció nélküli krómcsík fut a hátsó ajtóktól hátrafelé. A 98-ből, ha gondolatban behelyezkedünk az érába, csak úgy süt: gazdag és sznob a tulajom!

Nemcsak szép, vagy legalábbis míves, de irdatlan nagy is. A kasztni pár milliméterrel több, mint öt és fél méter hosszú, a tengelytáv 321 centi. Elöl-hátul egyaránt kényelmesen terpeszkedhet három-három felnőtt, nem kell nagy fantázia ahhoz sem, hogy elképzeljük, mi másra alkalmas még utazáson kívül a puha, széles hátsó ülés. Hátraülve a Grease és társai világának autósmozis kliséje végre értelmet nyer ebben a Kispolszkikkal és Trabantokkal sújtott világban is.

A 98 külsejét, hátsó traktusát, az ezüstre fújt bőrkárpitot, a típusjelzéses hamutartót feltérképezve az ember már azt hinné, nem érheti meglepetés. Aztán beül előre. Uramatyám, a kormány mögött egy kis oltárt rendeztek be! A sok krómtól már-már fotózhatatlanságig csillogó szentség annyira részletgazdag, annyira lenyűgöző, hogy múzeumban volna a helye. Minden kapcsoló, gomb, tekerentyű egy-egy kis szobor. A tipográfia lenyűgöző. És tényleg mint egy múzeumban: minden biszbaszon kis magyarázó szöveg virít, mire is való.

A felújítást a kabinban sokkal több minden várja, mint a szép külső alapján gondolnánk. A sebességmérő rögzült 15 mph-nál, a büszke Safety Sentinel felirat alatti gomb sem működik, sőt, lejár (ezzel lehetne beállítani, milyen sebességnél bippeljen és világítson figyelmeztetőleg az autó). Az elektromos ablakok központi, vezető előtti konzolja is ugyancsak kontaktos, sokat kell játszani vele, feszegetni, míg végre megindul mondjuk a bal hátsó. Nem megy a szellőztető ventilátor sem. Lesz vele munka bőven.

Sok dolog viszont működik. Működnek a kis kurblival kihajtható elefántfülek. Működik a pneumatikus, fokozatmentesen szabályozható sebességű ablaktörlő. Működik a finoman parázsló lámpa, újabb kis sugárhajtómű, mely a behúzott, pardon, lábbal benyomott rögzítőfékre figyelmeztet. És a legszebb: működik a fantasztikus hangzású eredeti csöves rádió. Úgy szól belőle a Kossuth, mint egy álom.

A motorháztető cseppet sem luxusautósan nyílik: az elülső perem alá benyúlva kell kitapogatni a rögzítőkart, ezt félretolva lehet megemelni a nagy, nehéz, hajladozó vasdarabot. A gépháztetőt oly' sok veteránhoz hasonlóan ennél a 48 éves autónál is egy, illetve két egyszerű csavarrugós kis mechanika tartja fent, ami az öreg mérnökökkel együtt kihalt, az új generáció meg valami érthetetlen okból mindenáron drága gázteleszkópokkal, vagy kényelmetlen pálcikákkal akarja pótolni.

A motor elvész a hatalmas térben, nem látszik rajta, hogy öt ezerhármas Suzuki-blokk telne ki belőle: lökettérfogata 6,5 liter. Egy fotó kedvéért beraktam a telefonomat a légszűrőház szívócsövébe. Aztán gyorsan kivettem, olyan védtelennek, kicsinek tűnt benne. De hát kell is a levegő, az olajválság előtti motort még nagyon nem takarékosságra fejlesztették.

A General Motors borzadályának teljesítménye, ha jól bogarászom ki a meglehetősen kusza online világirodalomból, 330 lóerő, bár most valószínűleg nem tud ennyit. A restaurátorok szerint a gyári karburátor helyett valami kisebb vackot szereltek bele utólag, ezt majd orvosolni kell, valamint egy betört csavar miatt a leömlő alól kifúj a kipufogógáz, ami a teljesítménycsökkenés mellett szörnyű kattogással jár.

És még így is. Első klasszikus amicarom, amiben valóban érződik gyermekkorom autósüldözéses filmjeinek hangulata. A motor nem csak nagy, erős és jó is. Azonnal reagál a gázra, azonnal meglódul, hihetetlen, hogy a monstrum milyen gyorsulásra képes. Még előztem is vele, pedig ezekkel a muzeális gépekkel ez nem szokásom, de hát mégis, nehogymár egy ***-t kövessek ezzel a vassal hetvennel az országúton! A legtöbb veteránnal nem éreztem ilyet, de a 98 menni akart.

A V8-hoz - mi más - háromsebességes automata váltó kapcsolódik. Finom gázadásra az Olds még ezt a három fokozatot sem használja ki, kettesből indul. Padlógázra persze azonnal egyesbe kapcsol, ilyenkor aztán könnyedén elforognak a C78-15 jelzésű diagonálgumik. Fékezésre pedig éppily könnyedén megcsúsznak. Hazavittem az autót megmutatni a családnak, aztán elindultam, hogy lefotózzam a falu focipályáján. Utcánk T-elágazásban végződik, 30-40-re gyorsultam fel előtt, próbáltam lassítani a stoptábla előtt, hát nem ment. Úgy siklottam be a szemközti ház kapubejárójába, mint egy szánkó, szerencsére keresztben épp nem jött senki.

És Önnek?

Kanyarodáskor hasonló meglepetések érhetik az embert. A faltól falig 4,5-et forduló, különben nagyon könnyen tekerhető irdatlan kormány első mozdulatára valahogy nem is annyira fordulni kezd a kasztni, hanem az autó szép nyugodtan átterhelődik egyik oldalról a másikra. Nyúlnak a diagonálok, nyúlik a futómű, nagyot billen a kasztni. Ez ilyen, baj is volna, ha kemény, sportos volna. Erős luxusautó, tud gyorsan menni, de csakis egyenesben.

Mindössze 27 603 darab készült belőle, újonnani ára 4454 dollár volt akkor, amikor a szintén nem kicsi, nem gyenge Chevrolet Bel Air kábé a felébe került. Ma már mindkettő egyformán klasszikus, de az Oldson érződik, hogy több volt, mint a Chevy. Nekem jobban is kéne, jobban tudnám szeretni.

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Sok szerencsét! Külföldön

Sok szerencsét! Külföldön
Talán nincs is jobb példa arra, mennyire marginális, kicsi piac a miénk, mint a Hyundai i40cw. Már az árát is úgy lőtték be, hogy biztosan ne veszítsenek rajta. Ezzel meg is ásták a sírját idehaza.

Szétrobbant blokk, szétrobbant remények?

Mekkora szívás! – Romjaimba roskadva ültem
a motor előtt a sámlin, a garázsban.