Véres szájjal a maffia elől

Próba: Opel Astra, Vectra és Zafira OPC - 2005

2005.11.08. 08:37

Adatlap Opel Astra Opc - 2005

  • 1998 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 241 LE @ 5600 rpm
  • 320 Nm @ 2400 rpm
  • 6 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    6.4 másodperc
  • Végsebesség:
    244 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    9.2 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    13.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    7.0 l/100km
  • 8 519 000 Ft

Adatlap Opel Zafira Opc - 2005

  • 1998 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 241 LE @ 5600 rpm
  • 320 Nm @ 2400 rpm
  • 6 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    7.8 másodperc
  • Végsebesség:
    231 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    9.6 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    13.4 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    7.4 l/100km
  • 9 053 000 Ft

Adatlap Opel Vectra Opc - 2005

  • 2792 cm3-es,V 6 hengeres benzines
  • 250 LE @ 5500 rpm
  • 350 Nm @ 1800 rpm
  • 6 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    6.7 másodperc
  • Végsebesség:
    260 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    10.4 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    15.5 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    7.4 l/100km
  • 10 259 000 Ft

Adatlap Opel Vectra Opc - 2005

  • 2792 cm3-es,V 6 hengeres benzines
  • 250 LE @ 5500 rpm
  • 350 Nm @ 1800 rpm
  • 6 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    6.9 másodperc
  • Végsebesség:
    254 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    10.5 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    15.6 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    7.5 l/100km
  • 10 599 000 Ft
Az Opel gyári tuningrészlege, az OPC, egyszerre három új b***ós-kardozós modellel állt elő. A bemutató a legendás Targa Florio versenypályán, Szicíliában, Palermo mellett volt. Az Astra és a Zafira 240, a Vectra 255 lóerős, a maffiának meg leáldozott. Állítólag.

Az OPC-túra már az első kilométereken új tapasztalatokkal gazdagított. A repülőnk Bécsből indult, addig autóval mentünk, egy 3 literes, V6-os, dízel Vectrával. A motor annyira csöndes volt, hogy hosszú percekig nem vettük észre, hogy az autót vezető kolléga a váltót véletlenül harmadik fokozatba rakta ötödik helyett, és tiltásig pörgette szegény párát. Az autó 200-ig tisztességesen húz, és még ott is gyorsul valamelyest, a motort és a futóművet szinte nem is hallani. 160-tól már van egy kis szélzaj, de ez teljesen normális, az lenne a fura, ha nem lenne.

Palermóban tűzött a nap, és vagy 25 OPC autó várta félelemmel vegyes izgalommal, hogy újságírók vegyék birtokba. Első körben egy Astrát választottam. A három új modell közül természetesen ez a leggyorsabb, a legsportosabb. Az OPC Astrát sokat tesztelték a Nürburgringen, és Manuel Reuter DTM-pilótával a volánnál alig több mint nyolc és fél perc alatt teljesítette a híres Nordschleife 23 kilométerét, vagyis jóval 130 fölötti átlagsebességet produkált, ami rendkívül meggyőző.

A brutalitás természetesen a külső jegyekben is visszaköszön. Nekem legjobban a középen kivezetett kipufogó hatalmas, krómozott trapezoid végződése tetszett, de a 18-as, egyedi könnyűfém felnik mögött lapuló méretes kék féknyergekkel is kiválóan lehet villantani. Az OPC modellek szép első légterelőt kaptak, és a hűtőrácson a sportosság félreérthetetlen jeleként megjelentek a méhsejtek.

A hátsó légterelő már kevésbé látványos, jelenléte azonban nem oszt, nem szoroz, az OPC Astráról úgyis messziről üvölt vad természete. Egyértelmű, hogy evvel az autóval van a legnagyobb esélyünk, hogy egy autós üldözésen kicsusszanjunk Don Corleone sötét lelkű, mindenre elszánt bérenceinek markából.

Előbb azonban nézzünk szét belül is. A megszokott Opel műszerfalat feldobja a kék szín, a bőrkormány is masszív, jó fogású darab. Az alumínium pedálsor telitalálat, és a váltókar is szép, bár egy kicsit bumfordira sikeredett. Még a középkonzol mértéktelen szürkesége sem tudja elrontani a hangulatot. A Recaro ülésekkel sohasem volt gond, az üléspozíció viszont lehetne valamivel sportosabb egy 240 lóerős, véres szájú csúcsragadozónál.

Érdekes, hogy nincs a műszerek között vízhőfokmérő. A GM motorfejlesztő mérnöke szerint azért, mert ezek a motorok már nem károsodnak olyan nagy mértékben, ha hidegen forgatják őket, és az sem olyan nagy baj, ha egy erőltetett menet után leállítják a motort, anélkül, hogy a turbó lehűlne. Ezeket a motorokat 150-160 ezer kilométerre tervezték, a használat jellegétől függetlenül. Természetesen ő is azt javasolta, hogy kicsit azért járassuk az autót, mielőtt elkezdjük rugdosni. Vicces.

A tesztautó először városban és autópályán bizonyított. Meglepően kulturáltan lehetett vele autózni, nem ideges, nem rángat, még a Sport gomb megnyomására felkeményedő futóművel is jól tompította az útegyenetlenségeket. Az IDSPlus (Interactive Driving System) névre keresztelt menetbiztonsági rendszer része a CDC (Continous Damping Control), ez figyeli a vezetési stílust és a terepviszonyokat, és ezek függvényében hangolja a csillapítást menet közben.

Ha finoman bánnak vele, az OPC Astra közel olyan csöndes és komfortos, mint mezei társai. 150-es tempónál sem motor-, sem menetzaj nem zavarja a társalgást. Szicília hegyei közt az autópályák is kanyargósak, így nem sikerült megnézni a végsebességét, de így is kiderült, hogy az autó könnyedén lépi át a 200 km/h-t. Ebben a sebességtartományban persze már nem olyan vehemens a motor, de ez rendben is van így. Akinek az élet 200-nál kezdődik, vásároljon 400 lóerő fölötti autót.

A hegyek között aztán elszabadult a pokol. Luca Brasival az élen maffiózók kisebb csoportja azonnal lecsapott ránk, de esélyük sem volt, hogy utolérjék a piros villámot. A motorerő brutális és jól hasznosítható. Természetesen ekkora nyomaték mellett egy elsőkerék-hajtású autónál már komoly hajtási befolyás lép fel, a kigyorsításoknál pedig nagyot kell nyitni a kormány ívén, hogy ne forogjanak el a kerekek, ez azonban nem bántó mértékű, nem rontja el az élményt.

Az Astra jól fordul, gyors és élvezetes a futóműve. Nem annyira élő, mint egyik kedvencem, a Renault Clio RS, de kellemes, önfeledt autózást tesz lehetővé. A hatsebességes váltó kicsit hosszan, de könnyedén, precízen jár, a fékek mit sem vesztettek erejükből a tesztút alatt. Mire odaértünk a sajtótájékoztató helyszínére, teljesen egyértelművé vált, hogy az Astra OPC jól sikerült darab.

Egyedül az akusztikus élményt kifogásoltam. A motor és a turbó hangját hiányoltam, abból ugyanis semmit sem hallani, a kipufogó viszont furcsán, nyersen üvölt, mintha a csomagtartóban volna, és nem is túl szép a hangja.

Volt-nincs maffia?

A sajtótájékoztató helyszínéül egy régi, félig omladozó, félig felújított épületegyüttest választottak a szervezők. Mint kiderült, a birtok egyike azoknak a maffiától elkobzott ingatlanoknak, ahol lelkes, de legfőképp becsületes fiatalok olívaolajat, bort termelnek, vagy lisztet, durumtésztát készítenek, és ezzel a múlt véres emlékeinek romjain építik újjá hazájukat, mintegy szimbolikusan eltörölvén, ami volt.

A szicíliaiaknak elegük van a maffiából, és mostanában bűnözés helyett inkább a turizmust részesítik előnyben. A bűnszövetkezeteket természetesen nem számolták fel teljes egészében, de a szigeten manapság állítólag jobb a közbiztonság, mint például Rómában. A szegénység Palermóban szinte tapintható - az autópark jelentős részét régi Unók, Pandák teszik ki -, de az emberek kedvesek. A maffia egykori önmagához képest mára romantikus képpé fakult, de tompa fénye ott van az öregek szemében, az utcasarkokon és az omladozó házfalakon.

Népítélet - Opel Astra

Népítélet - Opel Zafira

Népítélet - Opel Vectra

Népítélet - Opel Vectra