Jó öreg kabát

Használtteszt: Ford Orion CLX 16V

2009.01.18. 00:57
Nincs az a sivár táj, ahonnan kitűnne a kilencvenes évek alsóközép-Fordja. Olcsó, tágas és igénytelen, ráadásul ennek múltja is van. De még milyen!

Nézzék meg a képet. Jár ezen a bolygón olyan ember, aki ne ismerné a Ford Escort lépcsős hátú verzióját? Izlandtól Nyasszaföldig mindenütt ott van, és még sincs sehol, hiszen a napi forgalomban úgy felszívódik, mint Predator a vietnami dzsungelben. Kizárólag akkor látni, ha az ember rámereszti a szemét, mint Billy, az indián, és észreveszi, hogy ez kérem egy automobil. Egy négy keréken guruló, motorizált kocsi, amiben az a jó, hogy nem ázunk meg benne, nem süt meg a nap, fúj meg a szél. Ezzel lényegében el is mondatott a mindenkori Ford Orion.

Egyetlen szerencsém, hogy magával az Orionnal soha, semmilyen formában nem találkoztam még, leszámítva persze a filmarchívumból kimazsolázott Orion űrhajót a bátor McLane kapitánnyal és hős legénységével. Az igazsághoz tartozik, hogy a rettenthetetlen parancsnok is a halántékához emelte volna a sugárpisztolyt, ha az űrhajó-kocsiszínben ezt utalták volna a feneke alá. És itt jöttem a képbe én, ahogy a képzeletbeli stukkerral a fejemnél ott állok tanácstalanul és nézegetem, körbejárom.

A színe még eredeti és foggal-körömmel ragaszkodik az itt-ott megfáradt bódéhoz, a díszlécek azonban így, 16 év után is hetykén, vonalban futnak, a fehér dekorcsík is a helyén, és a műanyag lökhárítókban is ott van még a vékony króm. A kor nagyon látszik rajta, szinte már azt várnánk, mikor szórja szét a darabjait a reggeli csípős, jeges szél, miközben a helyi piac parkolójában fotózza Árpád.

És mégis. Ahogy ott áll ballonos gumijain, vonóhorgával, mintha tudatában lenne saját hiányzó jellegének, kihúzza magát és feszít, lábujjhegyen jelentkezik, hogy helló, még itt vagyok és élek, 12 milliót gyártottak belőlem (az Escortot számolva), és nem akarok elpusztulni! Olyan, mint az agyonhasznált, valaha makulátlan munkáskabát, ami azért lóg még az előszoba fogasán, mert megszoktuk, hogy ott van. Lassan rothadó sárvédőívei a kilógó vatelinbélés, barnuló küszöbjei olajfoltok a szegésen, de nem dobjuk ki, hiszen bármikor felvehető, és különben is, hideg van, beleugrunk, ha kivisszük a szemetet, felkapjuk, ha lemegyünk az aknába olajat cserélni, jó lesz az még, jó helyen van ott…

Ilyen ez a ’93-as Ford Orion is, és mégsem. Mert maga az autó, ha szívvel nem is, ésszel azért szerethető (pedig úgy nem is lehet), igénytelen ló, amely a sarokból összelapátolt zabot is elrágja, néha lecsutakolják, és dolgozik tovább. Hogy megértsék, miért is foglalja itt a Totalcar címlapon a helyet, tudniuk kell, hogy ez nem egy mezei „egy a millióból” Orion.

Ez a sötétzöld példány egy a tíz közül, amelyeket a Belügyminisztérium rendelt a kilencvenes évek elején, kormányőri, rendőrségi feladatok ellátására. Egyenesen Németországból érkezett a konvojkísérő feladatra kellően átalakított autó. Mivel a korabeli Golfokat, Astrákat egyszerűen gyengének tartották, az 1597 köbcentis L1E azaz Zetec-E 16 szelepes változatával rendelték. Nagyobb injektorokat és módosított gyújtásvezérlést kaptak, így a széria 90 lóerő helyett már 108-at tudtak. A CLX már az emberi mértékkel elfogadható felszereltséget takarta a szériapéldányoknál, a rendvédelmi szervek azonban nem arról híresek, hogy agyonkényeztetnék beosztottaikat, így akkori autóparkjukhoz képest egy hófehér második dimenzió maga a barokk csicsa. Viszont melyik Orionban vannak gyárilag erősített lengőkarok, átdolgozott felfüggesztés, keményebb szilentek és rugók? Vagy ügyes kapcsoló, amellyel áramtalanítani lehet a hátsó rész összes fényforrását? Persze a rendszeres törődés kijárt mindegyik Fordnak, és volt raktáron elég alkatrész, hogy a szolgálat során elfáradtakat pótolni tudják.

Mert kapni aztán kapott rendesen. Kísért száguldó konvojokat, egy bevetés során pedig óra szerinti száznyolcvannal „fogott levegőt” egy vasúti átjárón, amit mindössze a kipufogórendszer és annak hővédő lemezei bántak. A műanyag cellák és a poliuretán hab közé finoman beágyazott fémbetétnek köszönhetően a megpördítős PIT-manőver is tökéletesen kivitelezhető vele, valamint a koccanásoktól sem kell félni. Nem véletlenül van diszkréten összekarcolva az első lökhárító sarka.

Mi a PIT?

A PIT-ként rövidített Precision Immobilization Technique egy olyan manőversort takar, melynek során az üldöző az előtte haladó hátsó tengelyének vonalába érve élesen felé fordulva egyensúlyából kibillenti, majd intenzív fékezéssel kitér a tapadását vesztett, megpördülő gépjármű útjából. A 180 fokot forduló üldözött ezután orral szemben találja magát a hatósággal.

Feltéve, ha nem félti annyira a bőrét és nincs olyan gyakorlott, mint a videón szereplő gazember. Akkor azért elhúzódhat a hajsza. (Jól látom, egy SVT Cobrával menekül?)

Milyen nyomot hagyott rajta a szolgálat? Lapozzon és megtudja!