A beltere sem okozott csalódást. Az ülések bőrkárpitja igényes, oldaltartásuk jó, a bőrkormány egy kicsit vékony, de megjárja. A kezelőszerveket annyira célszerűen, emberközpontúan helyezték és osztották el, hogy szinte meghatódtam. Két bajuszkapcsoló, és három tekerentyű, klasszikus japán iskola. Semmivel nem kell megismerkedni, minden egyszerű és egyértelmű.

Pont annyi díszítőelemet szórtak szét a tervezők, hogy komfortossá váljon a légkör, de senki ne érezze úgy, mintha gazdag rokonoknál volna vendégségben. Az ajtókárpit és a bőrülések pontráccsal csinosított Alcantara betétei ízlésesek, csakúgy, mint a kerek légbeömlők.

A műszerfalon a négy alapműszer - sebesség, fordulatszám, vízhőfok, benzin - krómkeretbe foglalt világos számlapja virít. A középkonzol már-már filozofikus magaslatokban szárnyal. A jövőt és a múltat egyetlen költői pillanatba tömöríti a kellemes, futurisztikus, karbonszálas műanyag utánzatába applikált, fém keretbe foglalt, retro mutatós óra motívuma.

Az ülés széles spektrumon állítható, a kormány viszont csak fel-le mozog, úgy sem valami sokat. Ennek ellenére sikerült jól belőni az üléspozíciót. Hátul is kényelmes és tágas az Outlander, a csomagtartó viszont relatíve kicsi. 402 literes, mert bár az autó fara öblös, jelentős részét elfoglalja a pótkerék. Ha öt ember hosszabb utat tervez, vagy megpakolja tetőig, mint a kispolszkit, vagy a pótkerék marad otthon. Lehajtott hátsó ülésekkel természetesen megszűnik a helyhiány, ilyenkor 1049 literesre nő a csomagtér.

Már a kulcs elfordítása előtt kiderül, hogy az Outlander Turbo elsősorban férfiak számára készült. A kuplungot erővel kell kinyomni, és ez jó jel! Indítás után hamar megismerszik az autó két énje. Jól elkülöníthető karaktert mutat a 2700 alatti, és az afölött lévő fordulatszám-tartományban pörgő motor. Alul finoman adagolható a gáz, hirtelen reakció kizárva.

Ki sem kell venni harmadikból, és boldogan csordogálhatunk a forgalommal. A mostanság használatos turbók általában észrevétlenek maradnak, már alacsony főtengely-fordulatszám mellett is hatékonyak, nincs hátbavágásszerű teljesítmény-növekedés. Na ez a turbó egyáltalán nem olyan! 2700 fölött egyszerre igencsak agresszíven adja tudatunkra jelenlétét.

A Lancer Evo VIII-ból származó motort áthangolták - itt csak 202 lóerő maximális teljesítmény és 303 Nm maximális nyomaték leadására képes -, és az Outlander Turbo 16 mázsát nyom, de még így is 7,7 másodperc alatt van százon. Életem legmeggyőzőbb nyolcmásodperc körüli gyorsulását éltem át a volánnál. Éreztem az erőt a hátamban, az adrenalint az agyamban, tökéletesen meg tudtam feledkezni róla, hogy ilyen terhelés mellett bizony jócskán megugrik a fogyasztás.

Az igazán jó rajthoz pörgetni kell a motort, majd leugrani a kuplungról, és a négy hajtott kerék retteneteset taszít az autón, ami hirtelen megemeli az orrát, szinte elugrik az aszfaltról, mi meg szépen az ülésbe préselődünk. A számok nem mutatnak semmit, ugyanilyen nyolc másodperc körüli eredmény mellett el is lehet aludni .

Már napok óta nálam volt a tesztautó, amikor feltűnt, hogy van benne egy váltókar is, amit megállás nélkül ráncigálok, pedig ekkor már túl voltam kétszáz kilométeren, mentem lassan, gyorsan, terepen és aszfalton egyaránt. Az Outlander Turbo váltója nem annyira tökéletes, hogy orgazmusközeli élményt okozzon, egyszerűen csak hibátlan, minden szituációban megállja a helyét. A fékhatást a téli gumikkal, csúszós utakon nehéz megítélni. Nem tűnt rossznak, bár lehet, hogy egy kicsit erősíthették volna a Turbót ezen a fronton is, hiszen a fékrendszere megegyezik a 136 lóerős alapmodellével.

Leginkább a futóművével lepett meg. Nem ring, nem dülöngél, és az útfelület minden mozzanatát közvetíti. Egyáltalán nem kényelmetlen, de nem úgy siklik az úton, mint egy SUV vagy limuzin, sokkal jobban hasonlít kulturált sportautóra. Nagyon jót lehet vele autózni, élménydús és közvetlen. Érdekes, hogy könnyebb terepen sem ráz jobban, mint a budapesti utakon.

Ha nagyon gyilkoljuk, érezni azért a nagy test és a magasabb súlypont okozta hátrányokat, de ez nem olyan mértékű, hogy bárkit is megakadályozzon egy csodálatos élményautózásban. Az 1,6 tonnás tömeg a mai világban egyébként sem számít nagynak.

Az Outlander Turbo nem a Lancer Evók és Impreza WRX-ek ellenfele, de az autók 95 %-át könnyűszerrel utasítja maga mögé. Rokonszenves a Mitsubishitől, hogy a 8,2 milliós vételárért semmilyen fölösleges marhaságot nem vetet meg a vásárlókkal. 14,5 litert fogyasztott az autó úgy, hogy a megtett 400 kilométer javát nyugodt tempóban, hirtelen gázadások nélkül, a városi forgalommal csurdogálva tettem meg.

Népítéletünk bizonysága szerint van, akinek13,5 literrel is elmegy , de egészen biztos, hogy ha az ember kicsit nekiugrik, húsz litert is le lehet nyomni a torkán. Mindegy, ennél az autónál nem ez számít, hiszen aki Mitsubishi Outlander Turbót vásárol, sokoldalú, kényelmes, kellemes, magabiztos, gyors és nagyon-nagyon élvezetes autót szeretne. Nem pedig a benzinen spórolni.