Csúszósínek a merev fából készült padlóban

Elvittem azt is egy körre. Mint minden előző 207-es vezetésekor, most is meglepődtem, mennyire más autó, mint a 206 volt. Nem a padlótól két centire vannak a taposhatatlanul kicsi pedálok, hanem már lábak számára is elérhető helyen. A régi, szörnyű műanyagok a reciklálóüstökben fortyognak már, a legtöbb helyen igazán korrekt, puha matéria van. Jó nagyok az ülések, kényelmesek is, zörgés szinte semmi, a kormány is kellő magasságban. Nagyautóság honol mindenütt. Alig mentem pár kilométert, de legalább forgalommentesen, kanyargósan. Nem mondanám, hogy a 207 SW örök életre szóló vezetési élménnyel szolgált húsz perc alatt, de a gatya váltón kívül hirtelen nem tudnék rá rosszat mondani.

Egy mozdulat, csiribí

És egyfolytában emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy ez nem családi kombi, hanem kisautó. Ott van egyrészről a kivételes rugózás, a meglepő csendesség. Másrészről meg az óriási hely: elöl kényelmesen lehet tehénkedni, miközben hátul is még kényelmesen lehet tehénkedni. Akkora a belseje, mint egy istállóé.

A zömök far persze nem tartogat olyan meglepetéseket, amitől céginges területi ügynökök rángatózó extázisba esnének - az egész 337 liter, ami jól használható, de azért nem egy Fabia Combi. Nem is a literekért szeretjük ezt a teret, hanem a sok ötletért. Sorolom.

Csak a legdrágább verzión
nyílik ám így külön

A csomagtérajtó két részben nyitható, külön az üvege, meg egyben az egész. A három, merev csíkból álló kalaptartó zajt csillapít, elbír kisebb terheket, használaton kívül kicsivé összehajtható, az ülések háta mögé dugható, avagy a csomagtér padlójába tehető, merevítésként. Különféle, igen apró rakodóhelyek vannak elszórva a raktérben, ami manapság már általános. A padló nem papundekliből, hanem teherviselő fából készül, benne sínek, szerteszét hat rögzítőfül a gumipókoknak, leszorító hálóknak. A hátsó ülések pedig igazi egygombosak, előrebillentéshez még az ülőlapjukat sem kell felhajtani, nemhogy a fejtámlájukat kiszerelni.

Tehát gomb megránt, ülőlap lemegy, támla billen, ott a sík, hosszú padló. Hüp-hüp, barbatrükk. Hogy puhány, elvárosiasodott izmokkal is kezelhető legyen, az ülések nehezebbik - az, amelyiken ketten ülhetnek - felének mozgatását gázrugó segíti. Így, átalakítva már 1258 szabványos liternyi rakteret kapunk. Elég dögös, pláne, hogy a plató 1,7 méter hosszú. És akkor még nem szóltam a cekkerfüggesztő kampókról, a 75 kilót bíró (ez sok, 50 a tipikus) tetősínekről, a térelválasztó hálóról. Meg az olyan apró figyelmességekről, mint például a hátsó ülések középső, kettős övcsatja, amelyet lehajtáskor bovden húz a padlóba. Tiszta luxus.

Egy kis meghalás

Janika S2000-es autója, amibe meghalni ültünk

Aztán még Tóth Janika is elvitt egy körre a Peugeot 207 S2000-es raliautóval a Hungaroringhez vezető, rövid, Bernie Ecclestone úton. Azon kívül, hogy az ötpontos öv átmeneti nemzőképtelenséget és hangelváltozást okozott, a zaj pedig süketséget még a csillapítós sisakon át is, szenzációs volt a dolog. Sokszor vezettem már azon a kis úton, például aznap reggel a saját Alfámmal, ismerem a kanyarokat, tudom, milyen sebességnél esik el az ember. Szárazon. Most minden vizes és sáros volt, és nem én vezettem. Pontosan négyszer olyan gyorsan mentünk, mint lehetségesnek tartottam, higgyék el, százvalahány-sokkal, négy kerékkel sodródni az agyagos aszfalton, amit mellesleg vízmosások kereszteznek, nem utolsó dolog. Ültem már autóversenyző mellett többször, de mindig pályán, vagy olyan úton, amit nem ismertem. Így, hogy volt viszonyítási alapom, halálian élveztem.

Ennyi finom dolog után persze nem adták ingyen az ebédet. Kaptunk két, a francia sajtótájékoztatók és a magyar nyilvános beszédek minden tömörségét, viccességét és magával ragadóságát felvonultató szónoklatot. Az elejéről emlékszem egy fanyar megjegyzésre - "nem lesz hosszú a beszéd, csak egy és negyed órával készültem". Azt hittem, humor, végül tényleg majdnem annyi lett.

Itt a kasznira forduló hátsó szélvédő

Rémlik, hogy szó esett arról, milyen jók és modernek a BMW-vel közösen fejlesztett benzinmotorok, amire csak bólogatni tudok, bár nem tudom, a BMW sajtótájékoztatóin ennek a párja miért nem hangzik el soha. A végén előjött még, hogy miért 250 ezer forint minden verzióban a légkondi felára, csak a drága verziókban adják alapáron. Újabb negyed órát kaptunk abból, hogy a vevő hosszú távon jobban értékeli a minőséget, az ötleteket, meg a kényelmet, mint a hivalkodó extrákat. Csak remélni tudom, hogy ez a magyar piacon is így működik majd. Közben minden kimaradt, pedig három kávét és egy teát ittam előtte.

Elölről továbbra is az óriási hamm

Mindent egybevetve a 207 SW ügyes, kényelmes, nagy, sokoldalú és ha a 3 059 000 forintos alapváltozatot (Urban: 1,4 benzin, 75 lóerővel, trükkje, hogy nincs állítható magasságú vezetőülés, hátsó motoros ablak, klíma, motoros tükör, nyitható üveg a csomagtérajtón, tetősín, és ezek a fontosabbak) nézzük, nem is túl drága. De az keveset tud.

A 207 SW finom extrái, a nyitható ablak az ötödik ajtón, a hatalmas üvegtető, a bőrkormány, a fedélzeti számítógép, a kétzónás klímaberendezés (itt is csak felárért) csak a Premium felszereltségben léteznek, ami az 1,6-os, 120 lóerős benzinessel már 4 068 000 forint, a legérdekesebb, 1,6-os, 110 lóerős dízellel pedig mellbevágó, 4 729 000. Végképp nem tudom összerakni, mennyire lehet ez vonzó a tipikus magyar számára: sok motyó, nagy hely, kis fogyasztás, nagy menés, de csekély presztízs és olyan közepeske csomagtartó. Számoljon utána, aki akar.

Ez kiskocsi, nem szabad elfelejteni