Negyedik generációs Passat a legjobb - Highline - felszereltséggel, kétezres turbódízel motorral. Én elsősorban országúton, autópályán teszteltem két napon át, körülbelül 800 km alatt. Nem mondom, hogy ez lenne erre a legjobb összeállítás, de ne szaladjunk előre, kezdjük kívülről.

Formaterv:

Égő Ákos:

Kívülről nem vészes, nem csúnya, nem szép - semmilyen. Nagyon nagy erénye viszont, hogy a Passat ismét felismerhető. Hátulról még azt is mondanám, tetszik, viszont az első gigantikus krómmaszktól rosszul vagyok. Az Audi single frame (így nevezik az Audi új fűtőmaszkját) utánérzése túlságosan domináns elem, nem elegánssá, hanem gagyivá teszi az autót. Biztos vagyok benne, hogy a német optikaituning-cégek ma már készen állnak egy kompromisszumos megoldással.

A belső egy kicsit unalmas, de nem nekem kell, hogy tessen, gondolom a konzervatívabb megjelenés volt a cél. A kulcson és a kétszínű, íves ajtókárpitokon kívül egy fikarcnyi finomságot sem találtam. Jól bevált elemekből építkezik, minden kezelőszerv egyértelmű, használati utasítás nélkül is percek alatt átlátunk minden funkciót. Majdnem leírtam, hogy a felhasznált anyagok minősége tökéletes, csak eszembe jutott az egész utamon végigkísérő, a tetőkárpit alól jövő zörgés. Nem kellett sokat nyomozni, megtaláltuk az okát: eltört a középső, harmadik féklámpa háza. De hogy hogyan, azt nem értem. Persze lehet véletlen is, ne vonjunk le ebből felelőtlen következtetést, maradjunk annyiban, hogy tapintásra tökéletesek az anyagok.

Említettem a kulcsot, ami az idei legszebbalkatrész-pályázatunk egyik esélyese. Nemcsak a formaterv, a működési elv is jó úton jár. Ha megszoktuk, utána értetlenül nézzük a hagyományos megoldásokat, hogy is élhettünk velük eddig.

Gracza Zoltán:

Nagyjából 700 km-en én is részt vettem az utazásban, amiből körülbelül 150 km-t vezettem, főleg autópályán, a maradék 550 km kalandjait meg a jobb hátsó ülésen üldögélve éltem át. Kívülről kettős érzéseket kelt bennem az új Passat. Nem tudom, milyen lehet más színben, de a tesztautó színe nagyon jól állt az új formának. A legtöbbször feketének gondoltam volna, de tűző napon észrevehetően kékes árnyalatot kapott a fényezés. Mindebben legjobban a metálszemcsék kékes és szürkés színe játszott közre, de Ákos győzködésére már-már elhittem, hogy az alapszínben is van némi kék.

Mindenesetre ennyire nem fekete feketét már rég láttam, de elismerem, tetszett. Nemcsak a hűtőmaszkon fedezhetünk fel audis utánérzést, hanem az autó jellemében is. Aki egy ilyen fekete Passatba öltönyben, nyakkendőben ül be, azt biztos mindenhová beengedik, főleg ha van nála egy mágneses kék villogó is. Valahogy mégsem áll össze a kép, olyan érdekes, hogy úton-útfélen megnézik az emberek, de aztán rögtön meg is feledkeznek róla. Nem hagy maradandó esztétikai élményt. Tagadhatatlanul Volkswagen.

Belül sincs ez másképp. Kellően nagy a tér, bár a vaskos oszlopok és a meglepően kis méretű tetőablak előhozta a rég lappangó klausztrofóbiámat. A bézs bőr kényelmes, nem túl rideg, a probléma inkább azzal van, amire ráhúzták.

Nínó Karotta:

A Passat is angolvéreb-tekintetű lett, belépett a lefittyedő alsó szemhéjú autók táborába. BMW-k, Toyoták, Volkswagenek, a cicákból mind kutya lesz. Sokkal jobban tetszik, mint a régi, talán azért, mert néhány vonalat csak úgy, a dizájn kedvéért húztak rá, és ettől olyan, mintha nem is VW lenne. A krómmaszk nekem kifejezetten tetszik. Hatalmas a csomagtartó.

A belsőtől le vagyok nyűgözve. További öncélú vonalak, ötletes pohártartó, pusztán a szépség kedvéért lebegő félszigetre szerelt kapcsolók a vezető könyöklőjének a hegyén, hurkás bőrkárpit. Soha nem találtam volna ki, hogy VW, és nem is tetszett még VW-belső ennyire. Hihetetlen, hogy az alkatrészek java mindenféle autóban azonos, és míg a sima Golf V belsejét utálom, az Octaviáét kedvelem, ez kifejezetten tetszik, pedig ugyanabból van. És a kulcsnak tényleg a Louvre-ban a helye.

J.F.:

Valamiért azt hittem, hogy ez nagy autó. Talán a külseje miatt. Testes alkat, ez nem vitás, az oldalablakok meg egyenes top-chop-ra utalnak. Na, nem annyira, mint Stallone Cobra című filmjében a főhős verdája, de valami hasonló. A vonalvezetés már az unalomig ismert ívelő övvonal, stb.,stb.,stb. Úgy látszik, a VW a presztízsebb kategóriáiban továbbra sem mer kreatívkodni. Mondjuk most a lámpákkal azért kicsit bátorkodtak, a hátsó viszont nekem nem tetszik.

Szóval csak azt hittem, hogy ez nagy autó, mert beülve már egyáltalán nem érződik annak. A vezetőülés egyenesen kicsi, és ha ketten ülnek elöl, simán összeveszhetnek a könyöklőn, mint egy multiplex mozi kisebb termében. A körbeölelő övvonal belül is jelentkezik, és itt nagyon jól néz ki. Talán az ajtókon indul, és a kétszinű kárpitozás is kihangsúlyozza, majd áttér a műszerfalra is, és a szélvédő alatt visszakanyarodva megy át a másik oldalra. Szép. A faszerű betét már nem annyira, a központi mutatók feletti PASSAT felirat pedig egyenesen röhejes. Az indító kulcs valóban egyedi, viszont az gagyi megoldás, hogy nyomva kell tartani az indítózás alat, nem elég csak rábökni. A6 tulajok - vagy akik már vezettek A6-ot - tudják, mire gondolok

Kényelem:

ÉÁ:

A különleges formatervek gyakran a kényelem rovására mennek. Erről a Passat esetében szó sincs. A Passat a radikális formai megoldások és a kényelem terén is kihívásokkal küzd. Nem szívesen írom le, de úgy kényelmetlen, ahogy van. Pedig itt is ígéretesek az anyagok, és messziről a székek is jól néztek ki, viszont az első száz kilométer után veszett fészkelődésbe kezdtem, ami a kényelmetlenség csalhatatlan jele. Mindent megpróbáltam, döntöttem a széket, állítgattam a deréktámaszt, hiába. A dolog azért is érthetetlen, mert mindenütt példamutatóan nagy a tér. A lábam tökéletesen ki tudtam nyújtani úgy, hogy hátul is maradt lábtér bőségesen.

A kényelemhez, illetve a kényelmetlenséghez tartozik, hogy az ablakok menet közbeni leengedését elfeledhetjük. Ha a legkisebb rést hagyunk, úgy vág be a szél, hogy az kibírhatatlan. Sajnos szigorúan a klímára vagyunk kárhoztatva. Elviekben van egy tetőablak, ami megoldást jelentene, de az sajnos zajos. Még bezárva is, ezért nagy sebességnél muszáj behúznunk az árnyékoló rolót.

GZ:

A hátsó üléssor mintha kicsit meredeken állna. Folyamatosan szerettem volna hátrébb dönteni, de ilyen lehetőség nincs. Cserébe egy lehajtható könyöklőre borulhattam féloldalasan, hogy enyhítsem az érzést, amit csak egy vásári kardnyelő tapasztalhat a mutatványa közepén, de ez az alkalmatosság meg túl keményre sikeredett. Itt üldögélve eszembe jutott, mennyire nem irigylem az államtitkárokat, akiknek ilyen ülésen kell végigfeszengeniük az ország útjait.

Elöl valamivel jobb a helyzet. Bár tényleg nem hibátlan az ergonómia, legalább lehet állítani rajta. Ettől nem biztos, hogy kényelmesebb, viszont változatosabb az üléspozíció. A kezelhetőségre valóban nem lehet kifogás, a műszerek is szépek, bár nekem kissé aprónak tűntek a kis kijelzők piros számai. Az üzemanyagszint- és a vízhőfokmérő érdekes és szokatlan módon közel 300 fokos ívet jár be egy apró cső mélyén, amibe 200-nál elég nehéz veszélytelenül belefókuszálni a szemünket. Mire tudatosult az üzemanyagszint, pont 100 métert tettünk meg vakon.

NK:

Eleve feszengek a bunkerszabású autókban, ahol a vasakat annyira magasra húzzák az ember körül, mintha a fedélközből kéne kinavigálnia a Tirpitzet a langefjordi kikötőből. Ezekben fel kell húznom az ülést, akkor meg majom-a-köszörűkövön hangulatom lesz, és egyik se jó igazán. A Passat ilyen, ezt nem szerettem benne, de más bajom nincs. És leírom még egyszer, hogy legalább én elhiggyem: ebben a felszereltségben és színben tetszik a belseje.

JF:

Mint már említettem, a vezetülést kicsinek találtam. Nem tudom elmondani, melyik része volt kicsi, mert se ránézésre, se méregetésre nem derült ki, hogy mi a rossebb miatt fészkelődöm vezetés közben. Minden oldalról nyomott, az biztos, pedig nem vagyok se - túl - kövér, se magas. Az ülés beállítása viszont érdekes. Highline - tehát a legmagasabb - felszereltségi szintnél is csak a háttámla motoros. Az előre-hátra mozgatás mechanikus, az ülés alatti karral történik. Mondanám, hogy vicces, de nem az.

A fészkelődést leszámítva menet közben más bajom nem volt. Kézre álltak a dolgok, bármihez nyúltam. Hátul nem ültem, arról nem tudok nyilatkozni, viszont a csomagtartót - azt hiszem - kihasználtam, amennyire csak lehet. Először féltem, hogy gond lesz a franciaágyam elköltöztetésével, de a Passat segített. Nem csak a hagyományos síléclyuk nyitható a könyöklő mögött a hátsó ülés támlájában, hanem kompletten ledönthető az egész. Kiváló. Nem tudom a pontos űrméretet, de így ledöntve simán befért még a matrac is.