Nap mint nap kapjuk a leveleket: ki micsoda és milyen szinten nem ért ahhoz amiről ír, egyébként is elfogult. Nincs mese, tennünk kellett valamit. A vádakat megelőzvén legújabb tesztünknek többen is nekiveselkedtünk. Nem is találhattunk jobb áldozatot az új Passatnál.
Negyedik generációs Passat a legjobb - Highline - felszereltséggel,
kétezres turbódízel motorral.
Én elsősorban országúton, autópályán teszteltem két napon át,
körülbelül 800 km alatt. Nem mondom, hogy ez lenne erre a legjobb
összeállítás, de ne szaladjunk előre, kezdjük kívülről.
Formaterv:
Kívülről nem vészes,
nem csúnya, nem szép - semmilyen. Nagyon nagy erénye viszont,
hogy a Passat ismét felismerhető. Hátulról még azt is mondanám,
tetszik, viszont az első gigantikus krómmaszktól rosszul vagyok. Az
Audi single frame (így nevezik az Audi új fűtőmaszkját) utánérzése
túlságosan domináns elem, nem elegánssá, hanem gagyivá teszi az autót.
Biztos vagyok benne, hogy a német optikaituning-cégek ma már készen
állnak egy kompromisszumos megoldással.
A belső egy kicsit unalmas, de nem nekem kell, hogy tessen, gondolom
a konzervatívabb megjelenés volt a cél.
A kulcson és a kétszínű, íves ajtókárpitokon kívül egy fikarcnyi
finomságot sem találtam. Jól bevált elemekből építkezik, minden
kezelőszerv egyértelmű, használati utasítás nélkül is percek alatt
átlátunk minden funkciót. Majdnem leírtam, hogy a felhasznált anyagok
minősége tökéletes, csak eszembe jutott az egész utamon végigkísérő, a
tetőkárpit alól jövő zörgés. Nem kellett sokat nyomozni, megtaláltuk az
okát: eltört a középső, harmadik féklámpa háza. De hogy hogyan, azt nem
értem. Persze lehet véletlen is, ne vonjunk le ebből felelőtlen
következtetést, maradjunk annyiban, hogy tapintásra tökéletesek az
anyagok.
Említettem a kulcsot, ami az idei legszebbalkatrész-pályázatunk
egyik esélyese. Nemcsak a formaterv, a működési elv is jó úton jár. Ha
megszoktuk, utána értetlenül nézzük a hagyományos megoldásokat, hogy is
élhettünk velük eddig.
Nagyjából 700 km-en én is részt vettem az utazásban, amiből
körülbelül 150 km-t vezettem, főleg autópályán, a maradék 550 km
kalandjait meg a jobb hátsó ülésen üldögélve éltem át. Kívülről kettős
érzéseket kelt bennem az új Passat. Nem tudom, milyen lehet más
színben, de a tesztautó színe nagyon jól állt az új formának.
A legtöbbször feketének gondoltam volna, de tűző napon észrevehetően
kékes árnyalatot kapott a fényezés. Mindebben legjobban a
metálszemcsék kékes és szürkés színe játszott közre, de Ákos
győzködésére már-már elhittem, hogy az alapszínben is van némi kék.
Mindenesetre ennyire nem fekete feketét már rég láttam, de
elismerem, tetszett. Nemcsak a hűtőmaszkon fedezhetünk fel audis
utánérzést, hanem az autó jellemében is.
Aki egy ilyen fekete Passatba öltönyben, nyakkendőben ül be, azt
biztos mindenhová beengedik, főleg ha van nála egy mágneses kék villogó
is. Valahogy mégsem áll össze a kép, olyan érdekes, hogy úton-útfélen
megnézik az emberek, de aztán rögtön meg is feledkeznek róla. Nem hagy
maradandó esztétikai élményt. Tagadhatatlanul Volkswagen.
Belül sincs ez másképp.
Kellően nagy a tér, bár a vaskos oszlopok és a meglepően kis
méretű tetőablak előhozta a rég lappangó klausztrofóbiámat. A bézs bőr
kényelmes, nem túl rideg, a probléma inkább azzal van, amire
ráhúzták.
A Passat is angolvéreb-tekintetű lett, belépett a lefittyedő alsó
szemhéjú autók táborába. BMW-k, Toyoták, Volkswagenek,
a cicákból mind kutya lesz. Sokkal jobban tetszik, mint a régi,
talán azért, mert néhány vonalat csak úgy, a dizájn kedvéért húztak rá,
és ettől olyan, mintha nem is VW lenne. A krómmaszk nekem kifejezetten
tetszik. Hatalmas a csomagtartó.
A belsőtől le vagyok nyűgözve. További öncélú vonalak, ötletes
pohártartó, pusztán a szépség kedvéért lebegő félszigetre szerelt
kapcsolók a vezető könyöklőjének a hegyén, hurkás bőrkárpit. Soha nem
találtam volna ki, hogy VW, és nem is tetszett még VW-belső ennyire.
Hihetetlen, hogy az alkatrészek java mindenféle autóban azonos, és míg
a sima Golf V belsejét utálom, az Octaviáét kedvelem, ez kifejezetten
tetszik, pedig ugyanabból van. És a kulcsnak tényleg a Louvre-ban a
helye.
Valamiért azt hittem, hogy ez nagy autó. Talán a külseje miatt.
Testes alkat, ez nem vitás, az oldalablakok meg egyenes top-chop-ra
utalnak. Na, nem annyira, mint Stallone Cobra című filmjében a főhős
verdája, de valami hasonló. A vonalvezetés már az unalomig ismert ívelő
övvonal, stb.,stb.,stb. Úgy látszik, a VW a presztízsebb kategóriáiban
továbbra sem mer kreatívkodni. Mondjuk most a lámpákkal azért kicsit
bátorkodtak, a hátsó viszont nekem nem tetszik.
Szóval csak azt hittem, hogy ez nagy autó, mert beülve már
egyáltalán nem érződik annak. A vezetőülés egyenesen kicsi, és
ha ketten ülnek elöl, simán összeveszhetnek a könyöklőn, mint
egy multiplex mozi kisebb termében. A körbeölelő övvonal belül is
jelentkezik, és itt nagyon jól néz ki. Talán az ajtókon indul, és a
kétszinű kárpitozás is kihangsúlyozza, majd áttér a műszerfalra is, és
a szélvédő alatt visszakanyarodva megy át a másik oldalra. Szép. A
faszerű betét már nem annyira, a központi mutatók feletti PASSAT
felirat pedig egyenesen röhejes. Az indító kulcs valóban egyedi,
viszont az gagyi megoldás, hogy nyomva kell tartani az indítózás alat,
nem elég csak rábökni. A6 tulajok - vagy akik már vezettek A6-ot -
tudják, mire gondolok
Kényelem:
A különleges formatervek gyakran a kényelem rovására mennek. Erről a
Passat esetében szó sincs. A Passat a radikális formai megoldások és a
kényelem terén is kihívásokkal küzd. Nem szívesen írom le, de
úgy kényelmetlen, ahogy van. Pedig itt is ígéretesek az anyagok,
és messziről a székek is jól néztek ki, viszont az első száz kilométer
után veszett fészkelődésbe kezdtem, ami a kényelmetlenség csalhatatlan
jele. Mindent megpróbáltam, döntöttem a széket, állítgattam a
deréktámaszt, hiába. A dolog azért is érthetetlen, mert mindenütt
példamutatóan nagy a tér. A lábam tökéletesen ki tudtam nyújtani úgy,
hogy hátul is maradt lábtér bőségesen.
A kényelemhez, illetve a kényelmetlenséghez tartozik, hogy
az ablakok menet közbeni leengedését elfeledhetjük. Ha a
legkisebb rést hagyunk, úgy vág be a szél, hogy az kibírhatatlan.
Sajnos szigorúan a klímára vagyunk kárhoztatva. Elviekben van egy
tetőablak, ami megoldást jelentene, de az sajnos zajos. Még bezárva is,
ezért nagy sebességnél muszáj behúznunk az árnyékoló rolót.
A hátsó üléssor mintha kicsit meredeken állna. Folyamatosan
szerettem volna hátrébb dönteni, de ilyen lehetőség nincs. Cserébe egy
lehajtható könyöklőre borulhattam féloldalasan,
hogy enyhítsem az érzést, amit csak egy vásári kardnyelő
tapasztalhat a mutatványa közepén, de ez az alkalmatosság meg túl
keményre sikeredett. Itt üldögélve eszembe jutott, mennyire nem
irigylem az államtitkárokat, akiknek ilyen ülésen kell
végigfeszengeniük az ország útjait.
Elöl valamivel jobb a helyzet. Bár tényleg nem hibátlan az
ergonómia, legalább lehet állítani rajta. Ettől nem biztos, hogy
kényelmesebb, viszont változatosabb az üléspozíció. A kezelhetőségre
valóban nem lehet kifogás, a műszerek is szépek, bár nekem kissé
aprónak tűntek a kis kijelzők piros számai. Az üzemanyagszint- és a
vízhőfokmérő érdekes és szokatlan módon közel 300 fokos ívet jár be egy
apró cső mélyén, amibe 200-nál elég nehéz veszélytelenül belefókuszálni
a szemünket. Mire tudatosult az üzemanyagszint, pont 100 métert tettünk
meg vakon.
Eleve feszengek a bunkerszabású autókban, ahol a vasakat annyira
magasra húzzák az ember körül, mintha a fedélközből kéne kinavigálnia a
Tirpitzet a langefjordi kikötőből. Ezekben fel kell húznom az ülést,
akkor meg majom-a-köszörűkövön hangulatom lesz, és egyik se jó igazán.
A Passat ilyen, ezt nem szerettem benne, de más bajom nincs. És leírom
még egyszer, hogy legalább én elhiggyem:
ebben a felszereltségben és színben tetszik a belseje.
Mint már említettem, a vezetülést kicsinek találtam. Nem tudom
elmondani, melyik része volt kicsi, mert se ránézésre, se méregetésre
nem derült ki, hogy mi a rossebb miatt fészkelődöm vezetés közben.
Minden oldalról nyomott, az biztos, pedig nem vagyok se - túl - kövér,
se magas. Az ülés beállítása viszont érdekes. Highline - tehát a
legmagasabb - felszereltségi szintnél is csak a háttámla motoros.
Az előre-hátra mozgatás mechanikus, az ülés alatti karral
történik. Mondanám, hogy vicces, de nem az.
A fészkelődést leszámítva menet közben más bajom nem volt. Kézre
álltak a dolgok, bármihez nyúltam. Hátul nem ültem, arról nem tudok
nyilatkozni, viszont a csomagtartót - azt hiszem - kihasználtam,
amennyire csak lehet. Először féltem, hogy gond lesz a franciaágyam
elköltöztetésével, de a Passat segített. Nem csak a hagyományos
síléclyuk nyitható a könyöklő mögött a hátsó ülés támlájában, hanem
kompletten ledönthető az egész. Kiváló. Nem tudom a pontos űrméretet,
de így ledöntve simán befért még a matrac is.
Motor, váltó:
Egyre kínosabban érzem magam. Most sem tudom azzal kezdeni: lehet,
hogy nekem belül kényelmetlen, cserébe a kétezres turbódízel egy csoda.
Pedig lehet hogy az, de nem ebben a nagy autóban.
Van 1600 kilónk és 140 lóerőnk, valamint 320 Nm nyomatékmaximum
1750-es fordulaton. Ha meglódul, már egész jó. Érdemes jól
összebarátkozni, megismerkedni egymással, megtanulni, melyik fokozatban
mit szeret, és akkor már nem is kerülünk szégyenletes lefulladási
szituációkba. Autópályán szépen dinamikusan haladhatunk, a gyári
végsebesség 205 km/h, ami a valóságban sem több. Én nem szeretem a
hatsebességes váltót, de jelen esetben van értelme a hatodiknak. Az
égvilágon semmi sem történik, csak szépen leveszi a fordulatot, így
kellemesebb a dízelnek.
Szerintem a motorral nincs különösebb baj. Igaz,
nem azt hozza, amire az 1,9-es TDI tulajdonosok beszámolói alapján
számítanánk, de 2-estől 5-ig szakít rendesen. A két véglet viszont
elkeserítő. Kettesben, sőt egyesben is hajlamos alapjárat közelében
hihetetlen csattogások közepette lefulladni, amikor már csak a jó
szerencsében bízhatunk, hogy senki sem jön belénk sehonnan, amíg ki-,
majd visszaakasztjuk a kulcsként szolgáló krómozott téglatestet.
A másik véglet a hatodik, ahol csak türelmesen és lendületből
autózhatunk, de a gyártó által megadott 205 km/h-s végsebességet rövid
időre át is léphetjük. Hosszú sík úton a GPS adatai szerint megvolt a
210 is. Dicséretre méltó érdekesség, hogy az elektronikus kilométeróra
stabilan 2-3 km/h-t csal felfelé, 40-nél és 200-nál is.
A váltó jó, de ezt a motort, ezt gyűlölöm. Lehet, hogy 1750-nél
320 Nm, de 1500-nál még csak 32. Ha nagyobb gázzal, nagyobb fordulatról
indulunk, feleslegesen csúsztatjuk a kuplungot, és idétlenül
meglódulunk. Ha viszont finoman de tempósan indulnánk, lefullad.
Sokszor. Életem egyetlen kocsija, amiben már mozgó autóval, kettesben
fulladtam le. Páratlan. És ilyenkor nem lehet simán újraindítani, mert
a puccos kulcsbenyomós elektronikus indítás nem olyan, itt előbb
pedálokat kell nyomni, kulcsot ki-be, mifene.
Aztán persze meglódul, mint a fene, de igazából nem olyan nagyon
lenyűgöző.
Szűk városi környezetben nagyon erősnek hat, de ha az út
kiszélesedik, az arányok megváltoznak, és kellemesen erős lesz,
semmi több. Mindehhez 9,3-at fogyasztott átlagban, ami nem a legkisebb
szám számországban.
Szeretem a dízelmotorokat. Ezzel sincs semmi bajom. Bár alacsony
fordulaton kicsit vérszegény, pedig pont ott kellene a nyomaték miatt
húznia. Ez valamiért nem ott húz. Meg igazából máshol se húz olyan
nagyot, mint amit vártam az adatok alapján. Jó, persze megy rendesen, a
váltó zsíros, gyorsan lehet pakolgatni, de valahogy mégis az a lusta,
tohonya bálna érzése van az embernek vezetés közben. Pedig ez még csak
nem is nagy autó - mint említettem -, viszont lehet, hogy nehéz. Azt,
hogy alul milyen erőtlen, mi sem bizonyítja jobban, hogy többször
lefulladtam vele indulásnál. Az újra indításnál, meg az a macera a
nyomós indítással tovább hergelt.
Futómű:
Na végre. Ez az, amire nem lehet panasz. Finoman vette az úthibákat,
de közben nem himbálta az autót. Sajnos a teszt java részét az Alföldön
tettem meg, így durva kanyarokban nem próbáltam, de az feltűnt, hogy -
talán a négy lengőkaros hátsó futóműnek köszönhetően - nagy sebességnél
is nagyon stabil. Ebben a kategóriában már természetesen ESP-t is
kapunk. Az autó futása is csendes, és mivel a motor zajcsökkentése is
jó, nem érezni a sebességet.
A Passat legjobban eltalált darabja valóban a futóműve. Az
utasok sok mindenre panaszkodhatnak egy hosszú út végén, de a rugózási
komfortra biztos nem. Autópálya-lehajtóhoz közeledve erősen a féken
állva sem kellett különösebben markolni a kormányt, szépen, jól
irányíthatóan húzódhattunk kifelé, miközben a lassulás már-már
űrhajóskiképzések szintjéhez közelített. Kátyús földutakon sem
panaszkodott senki. Csöndes dobbanás jelezte, ha éppen nem sikerült
kikerülni valamelyik gödröt.
215/55R16
A korábbi Passatok (egy generációt kivéve) általában Audi-alapúak
voltak, hosszában beépített motorral. Ez a mostani
a Golf V. megnyújtott padlóját kapta, és evvel jobban is járt.
Így megörökölte a jól sikerült hátsó futóművet, és a keresztben
beépített motortól nagyobb lehetett az utastér és a gyűrődőzóna.
Nyilván ez is besegített az ötcsillagos töréstesztbe.
Nem egy élményautó, de a konszolidált kanyargás jó vele. Az ESP
éber és lelőhetetlen, józan emberek józan Passatja ez. A fék jó, a
villanyos rögzítőfék kényelmes, mindennel minden rendben van.
Szörnyű. Imbolyog, kóvályog, körforgalomban lassításkor bebillen...
Nem is mondom tovább. De mégis. Gyorsan menni vele lehet, de ilyenkor a
legkisebb úthibán is áthaladva nagyot üt valami. Vagy ha nem üt, akkor
csak arréb ugrik az egész autó. Szinte sávot vált.
Az utastérben egyébként is folyton nyiszeg-nyöszög valami -
talán a három mm-es réssel tátongó bezárt kesztyűtartó - és akkor még a
futómű is hamisan zenél mellé, kész Megasztár döntő. Sokkal jobban
éreztem magam, mikor bekapcsoltam a rádiót, és nem figyeltem az autóra,
csak úgy mentem vele.
Összegzés:
Ha szigorúan a saját szempontjaimat nézem, a hátam közepére sem
kívánom, ha viszont a realitás talaján állva
az árcédulával kezében apám azt kérdezi, mi a véleményem,
megvegye-e, azt kell mondanom, vegye bátran, nem bánja meg. A tesztelt
legjobban felszeret változat 7 254 000 Ft (extrák
nélkül), ezért a pénzért nagyon megéri. Nem fiatalos autó, de azt
hiszem, nem is ez a célközönség. Bárhol is jártunk, mindenhol
megnézték, és meg tudom érteni, ha valakinek pont ez a stílus
tetszik.
Jól látszik, hogy a Volkswagen tudja, kiket céloz meg az új
Passattal. Nekem nem kéne, de Ákos apukájának szívesen ajánlom, ha
vásárlás előtt kipróbálta az üléseket, és együtt tud velük élni. Másban
nemigen fog csalódni.
Az utóbbi pár évben mindenkire hitetlenkedve néztem, aki a saját
pénzén, saját akaratából Passatot vásárolt.
Különösen érthetetlennek találtam a Passat után vágyakozó emberek
lelkivilágát. Minden szempontból átlagos autó volt, messze nem
kategóriája legjobbja, és mintha még furcsán drágán is mérték volna. Ez
viszont más világ, jól néz ki, nagy belül, és egészen jó vétel. Most
sem ez a kedvencem a kategóriából, de simán merném ajánlani mindekinek,
akinek tetszik.
Az igazi csalódás. Ismerek több régebbi Passatot is, és bár mindnek
megvan a maga rigolyája, lényegesen jobb autók ennél. Most nem
általában a B6-ra gondolok, hanem konkrétan erre a példányra. Mondtam
is a többieknek, hogy kérjünk egy másik tesztautót is, hátha az
másmilyen.
További cikkeink
