A Peugeot mindig kényelmes kisautókat gyártott, a 206 SW is ilyen. Különösen a Sport-változathoz járó (35 mm-t állítható magasságú) bőrkormánnyal-és váltógombbal. Tesztautónkat a forgalmazó ravaszul bőrülésekkel szerelte fel, ezek szépek, kényelmesek és jól is tartanak, 400 ezer forintos áruk azonban nincs benne az SW Sport 3.7 millió forintjában. Viszont a bőrülésekhez jár az ajtók és a kesztyűtartó fedelének alcantara borítása: a legendás olasz mű-nyersbőr pedig még egy Trabant belterét is feldobná, nemhogy egy 206-osét.

Egyvalami nem jár a 206-oshoz: még Várszegi Gábor és Széles Gábor egyesített vagyonáért sem kapunk normális műanyagokat a műszerfalra és az oldalablakok alá. Csak ezt a vékonyka, recsegő-ropogó undormányt, ami feltartóztathatatlanul hömpölyög végig a kiskategóriás autókon a Suzuki Swift-től a Fiat Puntón át a Ford Fiestáig. A keménységgel nyilván nem az a baj, hogy bárki kispárnaként szeretné felhasználni az említett elemeket, hanem a merevségből fakadó hajlam a későbbi zörgésekre.

Bezzeg a kesztyűtartó, ekkorát azóta sem láttam, hogy 1998-ban bemutatták a 206-ost. Azt hiszem, még nagyautókban sincs ekkora kesztyűtartó - egyszerűen hihetetlen. Ráadásul felette jó mély rakodópolc terpeszkedik: vajon hová az ördögbe préselték az utasoldali légzsákot?

A fűtés katasztrofális; nem tudom, hogy a dízelség miatt-e, de az első melegpászmák érkezésére vagy negyedórát várni kell, a teljes értékű meleg utastér pedig vagy fél óra üzemmel érhető el. Mindezt a lehető legnehezebben kezelhető klímaberendezés keseríti tovább: a digitális kijelzőre mindig le kell pillantani,és a kezelőgombok is alig emelkednek ki, úgyhogy minden gombnyomás egy adott esetben életveszélyes lepillantással jár.

Lehet, hogy csak én állítottam be rosszul, de a klíma akkor sem remekelt, amikor hideg autóba ültem, és nem kapcsoltam ki: mivel a már felsorolt gyengeségek miatt állandóan a maximális 28 fokra állítottam, azt vette alapértelmezettnek. Ez még nem gond, de miből gondolja a komputer, hogy a szibériai mennyiségben belapátolt mínusz két fokos levegőből gyorsabban lesz odabent 28 fok? Szóval megvárhatná, hogy a digitális 28 fokhoz a motor egy kis analóg hőt is termeljen.

Az ablaktörlő automatikája számomra újdonság: nem az esőt, illetve a vizet figyeli, hanem a motor nyomatékát, és annak megfelelően kaszál gyorsabban. Van is ebben logika: ha nagyobb a nyomaték, elvileg gyorsabban megyünk, másodpercenként több métert teszünk meg, így egy-egy szakaszon több esőcseppel találkozunk. Legnagyobb csodálatomra az elmélet a gyakorlatban is működőképes. A reflektor kapcsolóját már kevésbé kedveltem meg: rövidet villantani a relé reakcióideje miatt nem lehet, inkább csak nehézkesen ki-be kapcsoljuk.

Színek     A 206 SW színei önmagukban sem rosszak, de biztos ami biztos, a marketingosztály is kitett magáért: a fantázianevekben hosszasan tobzódhat a nyelvészeti leleményekre érzékeny vásárlóközönség. Az árnyalatok: Banquise-fehér Aden-piros Santorin-kék Onyx-fekete Aluminium-szürke Sidobre-szürke Iceland-szürke Chine-kék Tivoli-kék Lucifer-piros Persépolis-sárga Intensive-zöld Romarin-zöld Tesztautónk színét minden Reykjavik-járt olvasónk felismerte: bizony, ez az Iceland-szürke.

3.7 millióért a Sport felszereltségű változatot a kétliteres HDI turbódízellel kapjuk, ami túlzás nélkül nevezhető etalonnak. Vanak már gyorsabb, halkabb és szebben szóló dízelmotorok, de a HDI még mindig korszerű, igaz, egy jobban hangszigetelt 307-es vagy 607-es Peugeot-ban azért jobban lehet szeretni. A részecskeszűrőnek köszönhetően változatlanul ez a leginkább környezetbarát dízelmotor, kisebb károsanyag-kibocsátással, mint jónéhány benzines.

A gázcserét csak két szelep végzi, ezért a csúcsteljesítmény alig 90 lóerő, és mivel a sebességfokozatokat a kis fogyasztásnak rendelték alá, a 206 SW sportossága csak a futóműre érvényes. Az üzemanyagtakarékosság elinduláskor zavaró, legalábbis annak, aki megszokta, hogy egy nyomatékos turbódízelnél elég lelépni a kuplungról és akár emelkedőn is megindul gáz nélkül. A kétliteres HDI-vel viszont még vízszintben is lefulladunk, ha nem nyomjuk a gázt.

A váltó témaköre tipikusan filozófiai kérdés. A minőségével nem lehet baj, mert egyszer se váltottam mellé, mindig érezni, ha bekattan egy-egy sebességbe és a gyors váltásokat is tűri. Egyvalami hiányzik belőle: a minőség érzet, ebben a németek akkor is jobbak, ha minőségben nem feltétlenül. A Honda Jazz legalább ilyen jól használható, és benzinből kevesebet fogyaszt, mint a kétliteres HDI, jobban megy és szebben szól. A Skoda Fabia kombi drágább, viszont sokkal szebb, a 206 SW igazi riválisa azonban a Suzuki Wagon R+, amit nem rendelhetünk dízelmotorral, de kit érdekel, ha egy teljes millióval olcsóbb? A 206-osok közül így továbbra is a CC az egyetlen, ami a kategóriájában verhetetlen, de az nagyon.

Értékelés: 3 és fél Az árát és a dizájnt még csiszolhatták volna.

<