Hat fotel egy térben

Teszt: Peugeot 807 2.2 HDI Pullman

Rácz Tamás

2003. június 23., hétfő 12:36

A Totalcar bő egy hétig nyüstölhette az Eurovan-koncepció Peugeot-éknál készült, 807 névre keresztelt megnyilvánulását. Rám hárult a hálátlan feladat, hogy a korábban nálunk járt Citroen C8 és a Torinóban látott Lancia Phedra megnyúzása után a harmadik bőrt is lehúzzam a PSA és a FIAT közös egyterűjéről.

Amiben a tesztautó igazán újat hozhat a Totalcar olvasóinak, a belső tér kialakítása. A Pullman-verzióban mindössze hat ülés található, melyek egymástól teljesen külön állnak. A vezető és utasa ülőhelye fix, mindkettő - külön megfizetendő opcióként - elektromosan mozog. A másik négy fotel már lehajtható asztalkának, vagy viszonylag könnyedén, négy-négy mozdulattal ki is emelhető. A székek egymással teljesen csereszabatosak, mindegyikhez hárompontos öv és ISOFIX-szabvány gyerekülés-rögzítési lehetőség jár.

A 807-es igazi egyterűként alapértelmezésben gyakorlatilag nem tartalmaz izolált csomagteret: a hátsó ülések mögött azért fel lehet tornyozni vagy négy nagy sporttáskát, ráadásul még tíz centi széles kalapocska-tartócska is kerül föléjük, ami valamit azért takar a tolvajok elől. Az ülések között is elfér pár szütyő, így egy hatfős baráti társaság sátorral-hátizsákokkal kissé szűken, de befér az autóba. Vagy apa+anya+három-négy csemete gumikrokodillal, pelenkásszatyorral és jó magyar módra megpakolt hűtőtáskákkal, sőt, a terjedelmesebb sporteszközök elhelyezése sem nagy gond. A tetőn elhelyezett krómozott spoiler két fele ravaszul szétcsúsztatható, így a 807 alkalmas rögzítési lehetőséget kínál síboxnak, biciklinek, szörfdeszkának. A gyári adatsor a csomagtérre: 340, 780, illetve 3300 liter.

Jómagam nem teszteltem gyerekeken, ellenben vittem benne komoly üzletembereket tárgyalásra (Hmm, egész jó autó ez, kinyitja előttem az ajtót, hmm, még két kartámaszom is van? Nahát, hátul én szabályozhatom magamnak a szellőzést? De jó, a palmtop megáll az asztalkán!). Vittem nahátezekamaifiatalokat kenutúrára (Vazze, tíz doboz sört meg négy nagyüveg kólát is be lehet tenni, hehe, mi ez, bárszekrény, vazze!). Valamint vittem a kutyámat (Hrr, vauvau, megugatlak, hiába mész át a túloldalra, vagy hátra, simán odafutok, elférek, most nem tud a hülye gazdám az ülés előtt tartani!).

Szóval jó sok mindenre alkalmas az autó, s miközben a sofőr elnézően mosolyogva nézi utasai ténykedését az erre szolgáló kis belső panorámatükörben, ő maga is jól szórakozik. Ízlése szerint fintorog vagy gyönyörködik a középre helyezett, zöldesen derengő órákon, nyitogatja telefonért-rágóért-csokiért a műszerfal tetejébe integrált két tárolórekeszt, vagy bökdösi a kissé távolra került, de kiválóan kezelhető és nagyon precízen beállítható klíma gombjait-tárcsáját.

Mossa az ablakot a bővízű, közvetlenül az ablaktörlőlapátok elé spriccoló fúvókákkal, a kormányhoz paszírozza, vagy a plafonra nyomja magát az elektromosan állítható, kétmemóriás üléssel, gyorsít-lassít a tempomattal, kedvére kapcsolgat a kézreálló, ladásan döntött váltókarral, pörgeti a Clarion hifi CD-tárjába gyömöszölt repertoárt a kormány alatti karral. Élvezi a sötétre bekapcsoló xenonlámpa fényét és belsősáv-tisztító hatását, figyeli, hogy mikor ér oda az esőcsepp az ablaktörlő szenzorához, ki-be hajtogatja a külső tükröket, a repülő Dumbót utánozva, vagy csak hátradől és próbálgatja a 2.2 literes HDI bőséges nyomatékát, miközben a fedélzeti komputeren mosolyog: tartós 100-110-nél klímával 6,5-7 liter gázolaj 100 kilométerenként.

És még ezek a kijelzett számok is túlzóak: a 807-es komputere picit felfelé kerekít. 8,47 literes valós átlagfogyasztásra 8,6-ot, 8,04-re 8,4-et mond, de akár így, akár úgy: az öblös, nyolcvan literes tankkal csaknem 1000 kilométeres útra futja egy szuszra. Ezeket a fogyasztási értékeket körülbelül 20% városi és 80% 100-130 közötti országúti autózással értük el. A gyári adatok: 10/5,9/9,2 l/100 km - ez nagyjából megfelel a mért eredménynek. Szolidan kortyolgat tehát a az 1795 kilogrammos saját tömegű autó, miközben a négyhengeres, 16 szelepes, 2179 köbcentis, hosszúlöketű HDI 314 Nm-nyi nyomatékkal és 128-lóerővel (2000, illetve 4000 1/min-nél) noszogatja. Érzésre mintha egy Citroen Picassot hajtanánk - a kisebbik, 90 lovas HDI-vel. A végsebességre sincs panasz, az autó gond nélkül tudta a gyári 182 km/órát, mi több, 215/65-ös, tizenöt collos Pirellijein még ennél a tempónál is stabilan fogta az utat.

A futómű és a fékek kiválóan illeszkednek a 807 karakteréhez: hátul csatolt hosszlengőkarok és Panhard-rúd, elöl McPherson és kanyarstabilizátor tartja a kerekeket, ezeken hosszirányban lágyan ring, buszosan emelkedik-süllyed, oldalirányban viszont a dőlés minimális. A négy tárcsafék mindenkor biztosan fogja meg a nagy tömeget, hirtelenebb fékezésekkor pedig a 807 fékasszisztense riogatja a bennülőket intenzív besegítéssel. A féktárcsa folyamatos csiszorgását betudtuk a 20.000 tesztkilométernek - és az ezzel járó rendszerint kíméletlen bánásmódnak.

Más zaj pedig nemigen származik a legnagyobb személy-Peugeot-ból: a motorzaj minimális (pedig a nagy dízel gyakorlatilag a lábunk alatt dohog), inkább csak a turbó sivítása van az ingerküszöb felett; a szél- és a gördülési zaj pedig csak oly mértékű, hogy érezzük, nem állunk, megyünk. A komfortérzetet franciáéknál mindig elöl szerepeltetik a tervezés prioritás-listáján, no meg persze a kilencmillió feletti vételárért is adni kell valamit, így bőrünk kiváló anyagokkal, finom textilekkel, puha plasztikokkal, kellemesen lágy tapintású nyomógombokkal érintkezik, amerre csak a szem ellát. A praktikumra törekvés is sok apróságban megnyilvánul: a már említett számtalan italtartó mellett még több tárolórekesz található mindenfelé - az első ülések alatti tálcáktól a hátul himbálózó csomaghálóig, ami ha épp nem csomagot hálóz a padlón lévő rögzítőgyűrűkbe akaszkodva, akkor a mentődoboznak és az izzóknak szolgál függőágyul.

Audiofil utasait a 807-es a kellemes hangzású, bár igazi nagy basszusok megszólaltatására csak korlátozott hangerőtartományban képes hifin túl a legkülönbözőbb bimmbammokkal kényezteti. Az ülés memorizálását, az ajtók nyílását-csukódását, az égve felejtett lámpát lágy harangszó kíséri, szigorú viszont a Peugeot az övet be nem kapcsoló pilótával: őt borzasztó visítással figyelmezteti már igen kis sebesség elérésekor - akár hátramenetben is. Ez ellen a visítás ellen a megállás sem véd, csak az öv bekapcsolásával, vagy a kulcs kivételével szabadulhatunk meg a sípszótól.

De hát ez van, a 807-es Peugeot, ez a nagy családi autó, alias VIP-busz erősen vigyáz, hogy utasait bántódás ne érje. A menetstabilizáló is kikapcsolható, de 30 km/h felett könyörtelenül elalszik az erre figyelmeztető lámpa és beáll a Rend. Rés a pajzson, hogy a 807 nyitott oldalajtókkal is elindul, bár a középső LCD-n természetesen jelzi a rendkívüli állapotot. Haladás közben viszont már nem nyithatók az elektromos működtetésű tolóajtók (melyeket mellesleg 1, a belső tükör feletti gombokkal, 2, a slusszkulcs gombjaival, 3, a B-oszlopon elhelyezett gombokkal, 4, a külső kilincsekkel 5, a belső kilincsekkel egyaránt kezelhetünk; becsukni viszont akár 6, az ajtó meglökésével is lehet őket). Ha mégis beütne a krach, az autó légzsákok tömkelegét fújja az ide-oda csapódó emberek teste alá - jómagam nyolc darabot számoltam össze. Magára is vigyáz a Peugeot: az egy dolog, hogy lezárásnál óvón behajtja tükreit, ráadásul minden motorindításnál kijelzi az olajszintet és megmutatja, hány kilométer van még a szervízig.

Persze azért apróbb hibák is akadnak. Nem is lenne francia, ha nem maradna kezünkben a belső kis tükör, ha nem zörögne valami a bal első ajtóban, nem hullana le a hátsó biztonsági övek kis műanyag kerete a plafonról, vagy nem fityegne széthullottan az egyik ülés kiszerelést lehetővé tévő mechanikája. De a fődarabok rendben vannak, a motor mindig megnyugtatóan dorombol, a futómű és a fék kiváló - a ház előtt nézegetni ezt a szép nagy autót pedig egy meglett férfiembernek mindig öröm. Ha a kis bosszantó hibák nem lennének, aszondanám: öt csillagot neki!

A Peugeot 807 Pullman 2.2 literes, 160 lovas benzinessel 8.630.000, a 2.2 HDI-vel 9.240.000, a háromezres, 205 lovas automatával pedig 9.610.000 forintba kerül. A tesztautó extra xenonlámpája fényszórómosóval 100.000 forintba került, az első villamosszékek 150.000 fotintért vehetők meg, a többi extra pedig a tolatóradartól a tempomaton át a CD-tárig további 500.000 forinttal dobja meg az autó árát. Összességében tehát egy 10.000.000 forint értékű autóban éreztük nagyon-nagyon jól magunkat.