Lazulás Drezdában

Teszt: Volkswagen Phaeton 3.2 Tiptronic

2003. március 12., szerda 08:57
Forradalmi vállalkozás - a Volkswagen jó ideje gyárt már drága autókat, de ez két kategóriával feljebb van az eddigi csúcsmodellnél. Hogy a Phaeton az Audi A8-tól veszi majd el a vetélytársakat, vagy a két konszernen kívüli luxusnémettől, még a Volkswagennél sem tudják.
 
 

A Phaeton marketingszempontból azért forradalmi, mert az utóbbi időben a Toyotánál (Lexus) és a Nissannál (Infiniti) is bevált, hogy a gyökértelen, új luxustípust más márkanéven forgalmazzák. A VW-konszernnek viszont van már luxustípusa, úgy hívják, Audi A8, így a VW-emblémás stratégiáról akár az is kiderülhet, hogy hülyeség. De a Volkswagen legalább nem szégyelli a nevét, és hisz benne, hogy a minden eddiginél nagyobb VW-embléma nem töri majd meg az új modell fényét, hanem - amennyiben ez lehetséges egy amúgy is fénylő ojjektumnál -, beragyogja azt.

 
   
   

Érdekes lesz, ha kiderül, melyik faktor a fontosabb: a németség, amit egy luxusautónál gyakori elvárás, vagy a volkswagenség, ami - tekintve hogy a Passat csak helyettes államtitkártól lefelé számít presztízsautónak - ronthatja az eladásokat. Ha a vásárlók is konszernben gondolkodnak, a Phaeton egyfajta avantgard A8-asként is megjelenhet lelki szemeik előtt. De ki tudja, gondolkodik-e konszernben a luxusautó-vásárló.

Hogy a Phaetonnal aztán könnyen hullottak a műszaki fejlesztési- és dizájnmilliók, már első pillantásra is nyilvánvaló. A légrugós futómű valamennyi változatban széria, fő előnye, hogy a rugózás és a csillapítás eredendően kényelmes, de az elektronikus vezérlésű szelepek segítségével az első kormányráncigálásra felkeményedik. Hogy a rendszer jobb-e, mint a Mercedes légrugózása, nehéz eldönteni - mindkettő nagyon jó.

 
   
 

A futómű fejlesztéséhez tartozik a toronycsapágy különleges kialakítása: a felső rögzítési pont úgy csatlakozik a karosszériához, hogy távol tartsa a lengéscsillapítóktól az oldalirányú erőket. Mindezt sajnos csak a sajtóanyagból tudom, a toronycsapágy felett annyi minden van még, hogy a garancia elvesztése árán hatolhattam volna a lényegig. De a Phaeton futóműve olyan jó, hogy ennél a toronycsapágy-sztorinál meredekebb dolgokat is simán elhinnék neki. Kellemes, jól használható, magyar terepviszonyok közt megnyugtató futómű-extra az állítható magasság. Az alapszinttől felfelé két és fél centit állíthatunk, lefelé viszont másfelet ereszt az automatika, ha túlléptük a 160-as sebességet, csökkentendő a légellenállást - legalább egyvalaki legyen takarékos a családban.

 
   
   

A Phaeton kisebbik, mondhatni szociális motorja a 3,2 literes V6-os 241 lóereje tökéletesen elég az autóhoz: ehhez a súlyhoz egy automata váltóval nehezítve egy 9,2 másodperces 0-100-gyorsulás szép eredmény. És érzetre sem rossz. Az se von le a motor érdemeiből, hogy ez az ötfokozatú Tiptronic az autóipar talán legjobb automata váltója. Az automata váltó az egyébként is színvonalas autó egyik fénypontja, igazi audisan gyors és sima szerkezet, amit ugyan a Tiptronic változatban a váltókaron kézzel, vagy a kormányról is kapcsolgathatunk, de ez a tökéletesen vezérelt Sport üzemmód megléte miatt felesleges. Akkor kapcsol és addig húzat, ameddig kell.

A VW korábbi 2.8-as V6-osának továbbfejlesztése nemcsak egy jó nagyfröccsnyi hengerűrtartalom-növelést jelentett: most először építették be hosszában. Nem is volt eddig a cégnél ilyen hosszú motorház.

 
   
 

A fogyasztás már csúnyább kaland a számok birodalmában - a Touareg bélpoklát ugyan nem közelíti meg, de a 17-18-19 literes városi adat alapján azok is rájönnek, hogy luxusautóban ülnek, akiknek ez eddig nem tűnt fel. A nagyobbik benzines, a W12-es 420 lóereje és 550 Nm-es nyomatéka már 6.1 másodperces gyorsulással kárpótol az olajválságért. A legérdekesebb talán a hármas számú motor, a világ legerősebb személyautó-dízele lesz, az ötliteres, V10-es TDI, igazi kamion-nyomatékkal (750 Nm).

Formára a Lupo kifejezetten tetszik, a Polo egész jó, a New Beetle nem vész, de a retró műfajában azóta sokkal jobb dolgozatok is születtek. A Golf szódával elmegy, a Passat, külünösen a legutóbbi már olyan, hogy a sajtófotóival akár vallatni is lehetne egy szenzibilisebb szépérzékű kémet. Ha nem köp a bitang, csak megmutatom neki a hátsó lámpát, az egymás fölé rakott két karikával.

 
   
   

Szóval ha a trendet nézzük, minél nagyobb egy VW, annál kevésbé néz ki jól. Hol van már a jó kis Corrado, de főleg a Golf I GTI? A papírforma alapján tehát egy ötméternél hosszabb személy-Volkswagennek a rondasági versenyben két kört kéne vernie az ördög öreganyjára. Ezzel szemben a Phaeton szép, talán a modern idők legszebb Volkswagenje lett.

Talán nem csak a gyártás, de már a formatervezés is a drezdai üvegfalú gyárban folyhatott, ahonnan egyszerűen kitiltották a passatos fickót. A VW és az Audi sem bátor formabontó kísérleteiről lett híres - legutóbb az Audi próbálkozását ( A2) találta koraérettnek a piac. Így aztán a Volkswagennél szerfelett óvatos rajzolgatás folyik, minden vonalat negyvenszer átgondolnak, és ha valaki húz egy merész ívet, annak vezérigazgatói utasításra haladéktalanul letörik a kezét. <

>

 
   
 

A Phaeton viszont nyilvánvalóan lazább légkörben született, erről tanúskodnak az autó részletei. Előbb azonban nézzük magát a tömböt. Három centivel alacsonyabb (1450 mm), mint a Fiat Punto , a német bálna viszont több mint öt méter hosszú, 5055 mm (Punto: 3800 mm). Jó, akkor legyen már meg a szélesség is: 1903 kontra 1660 mm.

Ezekkel a méretekkel már lehet kezdeni valami, ez már betontömbként is jól mutatna. A Phaeton hosszára optikailag is tettek néhány lapáttal: oldalát négy hangsúlyos vízszintes vonal tagolja; az övvonalon és fény-árnyék vonalon kívül egy hangsúlyos, széles krómdíszléc és egy brutális küszöbdomborítás.

 
   
   

Szemből igazi horrorfilm-mellékszereplő: messziről ártatlan Skoda Superb, közelebbről hirtelen szörnyeteggé változik, pont amikor már csak bajosan menekülhetünk el előle. A króm hűtőrács elvileg mosolyogna, de ezt nem vesszük észre, mert közben gonosz szemével úgy hunyorít, és úgy vonja össze motorházdomborítás-szemöldökét, mint Vitalij Klicskó, amikor nézéses rásegítéssel próbál tekintélyt szerezni.
És a Phaeton hátulról sem a megtestesült jóindulat.

Ezt a hátsó lámpát tanítani fogják az iskolában, semmi kétség. Jókora tömb, a felső él az autó tengelye felé lejt, kell a szigor, hiába, de szélességre is gyúrunk: a piros műanyag átnyúlik az autó oldalára. No és a tolatólámpa, szó szerint pont az I-n; a japán minimál-dizájnerek szoktak ilyen apróságokkal értelmet adni a műalkotásnak, bár ezidáig az autóiparban igen keveset kamatoztatták ízlésvilágukat.

 
   
 

A 7-es BMW két tonna, és csúcstechnika ide vagy oda, kéttonnásnak is érződik. Az S-Mercedes a közel azonos tömegéből a kanyarokban akár fél tonnát is letagadhatna. A Phaeton pedig a kisebbik motorral 2.2, a nagyobbikkal 2.4 tonna, de így is könnyedebbnek tűnik, mint a német konkurensek. A lökhárítók és a sárvédők műanyagból, az ajtók, a csomagtér- és motorházfedél alumíniumból készült. Ennek ellenére a brit Auto Express csoporttesztjében az A8, a Mercedes S55; és a BMW 735Li mögé sorolták. Nálam pedig - az A8-ast nem próbálván - minimum egy holtversenyes első helyre jó, megosztva a Mercivel.

A központi vezérlőterem kezelése bonyolultabbnak tűnik a kelleténél - újabb variáció a BMW 7 drive rendszerére. Nálam továbbra is az S Merci hagyományosabb, ennélfogva kiforrottabb hifi-klíma-miegymás vezérlése nyert.

 
   
   

A belső tér hangulata a külső vetélytársak közül inkább az új S Mercedes-ére hasonlít. Fakormányos kicsiny falum, hej; semmi techno, mint a 7-es BMW-ben, inkább az otthonos, kandallós hangulat a jellemző. Még így is, hogy tesztautónkban bőr a kormány. Valahogy mégis volkswagenes az egész. Talán a káddugónyi VW embléma miatt a volán közepén, ha másért nem. A Mercedesekben megszokott rögzítőfék-pedál valószínűleg csak afféle mélylélektani aknamunka a vevők átcsábítására, hiszen egy kézifékkar bárhol elfér, főleg ha csak egy gomb az, mint a 7-es BMW-ben.

A hátsó ülés helykínálata nagyjából a hosszítatlan S-Merci szintjén van, azzal a különbséggel, hogy a Phaetonban hátul lehet kétüléses kialakítást kérni (jó kis felárért). Ezekben terpeszkedve nincs is jobb, mint elmerengeni az ötszemélyes Daewoo Matizon és Suzuki Wagon R+ -on, hogy azokban aztán mennyi hely van.

 
   
 

A luxusautóhoz luxusszolgáltatások járnak. Európa húsz országában éjjel-nappal Phaeton-alkalmazottak serege vércseként csap le, ha valahol valaki balesetet szenved, vagy simán lerobban egy Phaetonnal. Az "Exkluzív Mobilitásgarancia" segélyvonalára befutott telefonhívásra a helyszínre siet a szerelő, vagy mint Napóleon előőrseinek kulcsfigurája, a szállásmester, aki szükség esetén gondoskodik a szállodai elhelyezésről. Az embernek szinte kedve volna balesetet szenvedni egy Phaetonnal. Persze a legvalószínűbb szerintem a legkevésbé izgalmas megoldás: a sárga angyal ad egy cserePhaetont. És a rendes TMK-szervizelésre is ingyen elviszi az autót egy VW-alkalmazott.

A Phaeton egyik fő büszkesége az autótörténelem első "huzatmentes" légkondícionálója. Állítólag légmozgás nem érezhető - bizonyára így is van, de én utálom a klíma-szagot,és kedvelem a légmozgást.

 
   
   

Nagyon jó autó, valószínűleg a jelenlegi legjobb Volkswagen, talán még az árát beleszámítva is. A piac egyelőre nem jelez semmi érdekeset. Amerikában fogyogat, de többet várnak tőle, Magyarországon eddig hatot "szállítottak ki", a kiszállítás-szakszó azt jelenti, hogy még nincs feltéltlenül eladva, de az importőr már átadta valamelyik viszonteladónak. A Porsche Hungária 2003-ra húsz példány eladását tervezi, amit akár túl is teljesíthetnek, ha rá tudják venni a 20-30 milliós vásárlókat egy próbaútra az autóval, az orrán egy hatalmas VW-emblémával. <

>

 
 

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Kesjár Csaba idén lenne 50 éves

Kesjár Csaba idén lenne 50 éves
Legtöbben máig meg vagyunk győződve arról, hogy ő lehetett volna az első magyar Forma-1-es pilóta, mások szerint nem.

Belsőség Ausztrál öregfiúk extravaganza

Itt a jólét és a Kánaán, tudjuk, tudjuk, de azért hadd irigyeljük egy kicsit az ausztrálokat.

Szétrobbant blokk, szétrobbant remények?

Hyundai i40cw Sok szerencsét! Külföldön

Talán nincs is jobb példa arra, mennyire marginális, kicsi piac a miénk, mint a Hyundai i40cw. Már az árát is úgy lőtték be, hogy biztosan ne veszítsenek rajta. Ezzel meg is ásták a sírját idehaza.

Miért hal ki a Maybach?

A Mercedes többet vesztett minden egyes luxusautón, mint amennyit elkérhetett értük.